Bukott ügyek, mártírok, gyásznapok a nagyvilágban

Sokszor hallottam már a nemzeti önsajnálatnak azt a furcsán paradox állítását, amely szerint csak a magyar kultúrában van jelen az önsajnálat hagyománya. Csak a mi himnuszunk kezdődik balsorssal és bűnhődéssel, csak mi ünneplünk elbukott forradalmakat, csak mi tartunk nemzeti gyásznapokat, csak mi engedjük félárbócra a zászlót, csak a mi mitológiánkban él turáni átok, csak mi tudunk igazán cifrán káromkodni, átkozódni és szitkozódni… Csak mi, magyarok, akik már-már tüntetőleg állunk szembe a végzettel… Na, jó, szokták hozzátenni a nemzeti önsajnálat felett busongók, hasonlót a zsidók is tudnak, de lássuk be, nekik tényleg van rá okuk.

1494055118 Fotó: Getty Images

Banglades érdekes ország. 

A helyiek három gyásznapot is tartanak. Külön emléknapja van a nyelvi mártíroknak (február 21-én), ők tizenegyen azért haltak meg, hogy Bangladesben a bengáli nyelv lehessen hivatalos, külön emlékeznek a bengáli népirtás áldozataira (március 25- én), ők tulajdonképpen a 1971-es igen véres felszabadító háború áldozatai, de ezen a körön belül is megemlékeznek a mártírhalált halt értelmiségiekről (december 14- én). Kínában és Indiában is megemlékeznek a mártírokról. Kínában  szeptember 30-án tartják a gyásznapot, akkor adóznak tisztelettel azok előtt, akik „a kínai nép nemzeti és területi integritásáért” vesztették életüket. Indiában január 30-án, Mahatma Gandhi 1948-as meggyilkolásának napján hajtanak fejet a vértanúk előtt. Mindenkire emlékeznek ekkor, aki a függetlenségi harcokban és a Pakisztánnal vívott küzdelmekben életét adta a hindu hazáért. De természetesen csaknem minden országról elmondható, hogy így vagy úgy, de megemlékezik az elesett katonákról, a meggyilkolt civilekről, az elbukott hősökről, a lemészárolt ártatlanokról, a nagy ügyek mártírjairól. Ők is tudják, amit mi is tudunk, amit viszont a reklámipar boldogságkultúráján szocializálódott önsajnálat-kritikusok nyilván nem tudnak: meghalt hőseinkre emlékezni, bukott ügyeinkben felfedezni a nagyságot nemcsak romantikusan tragikus életfelfogás, de pillantás a varázstükörbe, melyen keresztül az emberi lényeg legmélyére láthatunk. Oda, ahol a helytállás terem.

Borítókép: Légiparádé New York állam emlékezés napi ünnepségén (Fotó: Getty Images)