Humorral és szeretettel a háború ellen

A PG-csoport egy új, négy dalból álló albumot készített Csak háború ne legyen..! címmel. Véleményük szerint nem lehet elfogadni a háborút. Magukénak érzik Einstein gondolatát, aki azt mondta: nem a legújabb technikai vívmányok, hanem az erkölcsi fejlődés határozza majd meg az emberiség sorsát. A zenekar vezetőjével, Jantyik Csaba gitárossal, a dalok megszületésének hátteréről beszélgettünk.

Jantyik Csaba. Fotó: Kurucz Árpád

– Milyen szempontok alapján választották ki a dalokat a lemezre?

– Az egyik Karády Katalin örök érvényű dala, a Valahol Oroszországban. A bátyámnak, a zenekar énekes-szövegírójának, Zsoltnak jutott eszébe ez a régi dal a háború kapcsán. Elkezdtük keresni a jogutódokat, és engedélyt kértünk, hogy használhassuk a felvételt. A dalnak nem volt zongoraátirata, egy régi, kedves iskolatársam, Asztalos Rita zongoraművész készítette el. A mi feldolgozásunk történetéhez hozzátartozik, és utólag tudtuk meg, hogy ugyanabban a hónapban és ugyanazon a napon kezdtük el a felvételeket tavaly, amelyik napon Karády Katalin elhagyta az országot sok-sok évvel ezelőtt. A borzalmak elől menekülve, egy embercsempésszel vágott neki az osztrák határnak az erdőkön keresztül. A többi a zenekar saját dala, amiket korábban már játszottunk, de más formában.

– A 33 könny hull a kútba az egy éve megjelent lemezük címadó dala. Ez jóval a háború előtt íródott. 

– A dal üzenete hihetetlenül aktuális. 

Lassan csak az nem értheti, aki nem akarja, hogy hová vezethet az az öngyilkos irány, ami Európát jellemzi az elmúlt években. Nemcsak hibás, hanem az egész emberiség megsemmisülését jelentheti.

 Húsvét környékén fontos Jézus urunk szavait idéznünk: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Válaszúthoz érkeztünk. Ideje ezt komolyan venni. 

– A férfiak visszalőnek is egy régi daluk. 

– Azért választottuk a lemezre, mert a nagyszüleinkhez kapcsolódik. Mindkét nagyapánk harcolt a második világháborúban. Történeteikből már kisunoka korunkból világossá vált számunkra a háború minden szörnyűsége, pusztítása. Apai nagyapánk Szolnok környékén esett hadifogságba, Zsolt bátyámnak mesélte a történetet: a kunmadarasi szovjet repülőteret kellett építenie sok más társával együtt. Kapott egy szekeret és egy lovat, szállította a földet az építkezéshez. Sosem felejtem el, mikor azt mondta: „Az még hagyján, kisunokám, hogy nekem nem adtak enni, de a lónak sem adtak!” Fogta magát, és az egyik éjjel a lóval együtt hazaszökött a Békés vármegyei Kondoros egyik tanyájára. Akkora már ott is átvonult a front. Nagyanyáméknak sikerült elrejtőzniük, így a legrosszabbat, a legyilkolást vagy a megerőszakolást megúszták, de mindenüket elvitték, amit akkor az oroszok meg a románok mozdítani tudtak. Nagyanyám sírva-nevetve mesélte el sokszor, hogy még a frissen elkészített körtekompótot is elvitték a ruszkik. Nem véletlenül készült egykor a dalhoz a Tizedes meg a többiek című filmből videóklip, amit most felújítottunk. A 2013-ban elhunyt Halmos Béla zenésztársunk, barátunk is közreműködik a dalban felvételről, nagy kedvence volt ez a szerzemény.

– Pál István Szalonna és Bandája is közreműködik a negyedik dalban. 

– Vidnyánszky Attila és társulata debreceni korszakában ismertük meg Zsolt bátyámmal jobban a kárpátaljai embereket és magát Kárpátalját. Nagyon szerethető, ősi táj, fantasztikus, büszke, vendégszerető emberekkel. Ilyen volt az a világ a háború előtt. Szalonnával, akit fiatal felnőtt korától ismerünk, és a zenekara segítségével, akik odavalósiak, alkottunk egy balladát a háborúról, a halálról és az örök szerelem és a szeretet erejéről Tovább is van, mondjam még, Ukrajna? címmel. Az Aranyosra festem című lemez kapcsán készült ez a változat. 

Sosem felejtem el azt a panyolai közös fellépést velük, ahol a koncert után az öröm helyett mindegyikük arcán láttam a szomorúságot, a töprengést. Megértettem lassan az okát, hiszem csak néhány kilométerre voltunk a határtól, az otthonuktól, ahová ők most nem térhetnek haza. És vajon meddig nem?

– Mit szeretnének elérni ezzel a lemezzel?

– A háború lehetősége is rettenetes, katasztrófa, ha újra eljutunk idáig. Ezt akarjuk tudatosítani az emberekben. Pillanatok alatt olyan változások lehetnek, olyan világégés, ami nem történhet meg. Sokkal nagyobb érzelmeket kellene kiváltani az emberekből a történéseknek. Szemünk láttára porig rombolnak városokat, eltűnnek helyek, és emberek halnak meg értelmetlenül. A fiatalok és a felnőtt generáció halála komoly kihatással lesz arra, hogy születnek-e gyerekek. Ha nem születik gyermek, hogyan lesz jövő? Az emberek fásultak vagy fásulttá tették őket, pedig ezen mindenkinek el kell gondolkodnia, és a maga erejével, lehetőségével fel kell lépnie ellene. Nekünk az a dolgunk, hogy beszéljünk róla a dalainkkal. A hidegháború után jövőképek rajzolódtak: a határok majd eltűnnek, megyünk a Marsra, betegségeket gyógyítunk, ehelyett vérben gázol a világ, és soha nem látott módon bezárta az emberiséget a koronavírus. Van egy húsz- és egy tizenegy éves fiam. Ha átcsúszik a határon a háború, minket a nagyobbik fiammal együtt vinnének katonának. Ezt tudatosítani kell a fiatalokban, minden családban. 

Az emberi természet nem változott meg, hiába fejlődik körülöttünk a világ. Látszik, hogy valaminek az elején vagyunk, mert sokan feszülnek egymásnak. Ha annyit nem fejlődött az emberiség, hogy ugyanúgy öli egymást halomra, mint régen, akkor elpusztul a világ. Ezért is gondoltuk úgy, hogy megpróbáljuk: mi a dalokkal és a hozzájuk készült videókkal, okos gondolatokkal, humorral és szeretettel próbálunk hatni.