Kellemes félhomály uralkodik Jantyik Csaba zenekarvezető stúdiójában, már javában zajlik a Valahol Oroszországban videóklip forgatása. Egy pianínó áll a terem közepén, a zongoraművész elmélyülten játssza a szívünk mélyéig ható, gyönyörű dalt. A kamera különböző szögből veszi, folyik a munka.
Valahol Oroszországban videóklip
A zenekarvezető elmondása szerint nem egy villogó, kapkodó videóklipet terveznek. Követik a dal hangulatát, de korszerű is lesz és ebben nagyobbik fia, Jantyik Levente segít, aki a kamerát kezeli éppen.
Az eredeti szerzőkről és Karády Katalinról tesznek be egy megemlékezést a videó elejére, tisztelegve az alkotók és az énekesnő előtt. A II. világháború képeiből válogattak elsősorban a klipben, de minden háború ellen szól a dal, az áthallást nem lehet nem észrevenni. Külön-külön mutatják a zenészeket, olykor csak a hangszert, amivel a hiányt, sőt magát a „nincs” fogalmát: a háborúban bárkit elérő halált is szeretnék érzékeltetni.
A videóklip nagy részében az ének és a zongora dominál. A dalban közreműködik Kevin Johnson basszusgitáros és Angler Ákos dobos, valamint Jantyik Csaba gitáron. A zongoraművész, Asztalos Rita, egy kis pihenőt tart a forgatás közben. Meséli, hogy nagyon szereti Karády Katalin dalait, bár ezt a számot nem ismerte korábban. Volt a filmben egy zenekaros kíséret, az alapján készítette el a zongoraátiratot. A forgatásra megérkezik az együttes énekese, Jantyik Zsolt is, folytatódik a munka. „Üzenet jött messze-messze földről, / Halványzöldszín tábori levél. / Aki írta, a szívével írta, / Minden sora őszintén beszél” – szól a régi dal Jantyik Zsolt kellemes orgánumával és már ott is vagyunk valahol Oroszországban, a háború borzalmai közepette, a szerelmi sóvárgás örök fájdalmában.
Az üzenet ereje
– Karády Katalin egy fantasztikus színésznő volt – szögezi le a forgatás szünetében Jantyik Zsolt. – Ez a dala még a filmvásznon is fennmaradt. Katonáknak énekel a filmben, s tudjuk, hogy német és orosz nyelvre is lefordították ezt a gyönyörű dalt.
Ezzel az egyedülálló, szép zongoraátirattal üzenünk mindenkinek, akinek van szíve és van lelke, mert minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy ennek a vérontásnak vége legyen. Egy zenész, egy együttes azzal tud hatni, hogy játssza ezeket a dalokat, a rádiók és televíziók azzal, hogy eljuttatják a közönséghez, a zenehallgató pedig azzal segít, hogy gondol azokra, akik harcolnak, megsebesülnek, vagy hátramaradnak eltemetett szeretteik emlékével
– teszi hozzá az énekes.
Jantyik Zsolt azt is elárulta, hogy a dal eléneklésének ötlete séta közben villant be neki. Van egy gyönyörű labrador kutyájuk, akivel minden nap több kilométert sétál.
Egyik esős, ködös estén is sétáltak, a kárpátaljai barátaira és emlékeire gondolt és hirtelen eszébe jutott ez a dal. Otthon meghallgatta és rádöbbent, hogy Karády Katalin hangfekvése neki pont jó. Így született az ötlet, hogy készüljön a dalból egy feldolgozás,
ami nagy feladat volt. Majd megszületett a gyönyörű zongoraátirat, amit Asztalos Ritának köszönhetnek.
Mély üzenete van a dalnak. Mivel az emberi természet nem akar változni, állandóan ismétlődnek ezek a szörnyű szituációk, nem tudunk kimaradni belőle. A dal segítségével legalább éljük át, hogy milyen ereje van a szeretetnek:
„S arra gondolok, / mikor a csillag rám ragyog /Azt a csillagot Te otthon / Épp úgy láthatod… / Mindig a Te leveledet várom, / S csak terólad álmodom az álmom, / Valahol Oroszországban, / Valahol Oroszországban” – idézi Jantyik Zsolt az elgondolkodtató sorokat.
