Minden lány életének egyik legmeghatározóbb kérdése az édesapjához fűződő kapcsolat, amely egy életen át végigkíséri. A kőbányai nyomornegyedben, Kanczler Katalinként született Karády elsődleges tapasztalata a férfiakkal kapcsolatban szó szerint fájdalmasnak mondható: a cipész apa durván bánt hét gyermekével, akiknek hátán gyakran csattant akár a nadrágszíj is. Így a kis Katalin számára igazi megváltás lehetett, hogy diáklányként az Országos Gyermekvédelmi Liga gyermeküdültetési akciója keretében svájci és hollandiai intézetekben tölthetett öt évet.

Már iskolás évei alatt is kiemelkedett társai közül szépségével, kisugárzásával és tehetségével. Gyakran szerepelt: verseket szavalt és énekelt. Rövidesen felismerte, hogy megtalálta az útját, mivel amikor a színpadon állt, minden szem rá szegeződött, ő volt a figyelem középpontjában, és a pofonok, illetve a nadrágszíj helyett ilyenkor a taps csattant.
Gyorsan hamvadó szerelem
Bár viszonylag fiatal, 16 éves volt apja halálakor, a szülői házból végül a házasság segítségével tudott igazán kiszabadulni. Talán egyfajta apakomplexusként értelmezhető, hogy egy nála 18 évvel idősebb férfihoz, Vargha Rezsőhöz, a kétszeresen elvált adóügyi tisztviselőhöz kötötte az életét. De ennek a kevesebb mint két évig tartó házasságnak már a tavasza is halálos volt, gyorsan ellobbant a láng. A válás után még mindig fiatal lány, élvezve vonzerejét, hatását, jól megfizettetve magát egyfajta escortként járt fogadásokra, estélyekre. Magánéletét mindvégig titkok és pletykák övezték. Fényűző életmódját egy titokzatos idegen – egyes feltételezések szerint az egyik Tisza gróf – támogatta nagylelkű mecénásként, a külföldi utak mellett még egy Mercedesszel is kifejezve a díva iránti hódolatát. Imádók hadában sosem volt tehát hiány, és bár sokuk személyét homály fedte, volt néhány ismert férfi is, aki így vagy úgy, fontos szerepet játszott a díva életében.
Közülük az egyik vitathatatlanul Egyed Zoltán, a Film, Színház, Irodalom szerkesztője és ismert újságírója volt, aki elindította a fiatal színésznőt a hírnév útján.
Nem mellesleg ő találta ki számára az arisztokratikus csengésű Karády vezetéknevet is. Ugyancsak Egyed István finanszírozta a szárnyait bontogató művésznő ének- és táncóráit Csathó Kálmánné Aczél Ilonánál, a Nemzeti Színház egykori művészénél. 1939-ben, a Pesti Színházban lépett először színpadra, William Somerset Maugham és Zoë Akins Az asszony és az ördög című színművének női főszereplőjeként, Básti Lajos és Greguss Zoltán oldalán. Színházi pályafutása nem hagyott mély nyomot sem a szakmában, sem a közönség körében, azt azonban mindenki elismerte, hogy esetlensége ellenére káprázatos jelenség a színpadon.