A Brexit kapcsán sokat lehetett hallani arról, hogy London el fogja veszíteni vezető pozícióját Európában. A nagyobb cégek sorban költöztették át a szerverparkjaikat, főleg a bankszektort várta Párizs és Frankfurt. Az első felzúdulás után lecsillapodtak az indulatok, London üzleti negyedei, a City és Canary Wharf még mindig tartják a vezető szerepüket, és a legtöbb nemzetközi cégnek továbbra is Londonban vagy a környékén van központja. Főleg az amerikai és indiai vállalatok számára ugródeszka a város Európa meghódításához, hiszen nincsenek kulturális és nyelvi akadályok. Mintha csak az változott volna, hogy határátlépéskor útlevélellenőrzésre van szüksége az Európai Unióból érkezőknek.
Én is így megyek keresztül a London City repülőtér ellenőrzésen, beszkennelem az útlevelemet és indulhat a kaland. Ez a brit főváros legkisebb reptere, viszont ez esik legközelebb Canary Wharfhoz. Leggyakoribb látogatói az egy-két napra a városba érkező üzletemberek, akiknek mindegy, hogy a nagy repterekhez képest kevés gép száll innen fel, mert Frankfurt és Párizs nagyon hamar elérhető. Egy kellemetlenségük van: a lakóházak közelsége miatt ezt zárják leghamarabb London légikikötői között. Még ki se érek a terminálba, de az egyik felhőszolgáltató máris mesterséges intelligencia (MI) alapú fejlesztésével csábít, hogy térjek át okosabb megoldására. A gyorsvasúton is egymást érik a reklámok, főleg pénzügyi vagy telefonos ajánlatokkal próbálják a frissen érkezőket meggyőzni, mennyire jó az élet digitalizálva. Sokat mesél egy társadalomról, milyen hirdetések szerepelnek az utcán. Frankfurtban a szórakozás az első: rengeteg koncert és ételkiszállítással kapcsolatos plakát van, London viszont a mesterséges intelligenciához kapcsolódó szolgáltatásokkal van tele.
Hiába szól rendre ma minden híradás, magazin és internetes platform az MI-ről, a legtöbb cég korántsem vezette be a technológiát a mindennapok használatában. Nagyon sokan kivárnak, kisebb teszteket készítenek és inkább konferenciákon beszélik meg tapasztalataikat. Ennek oka egyrészt, hogy a cégvezetés nem szeretne túl sok időt tölteni a teszteléssel, másrészt a nagyon prózai anyagi okok, egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő keret. A mesterséges intelligencia mindössze másfél-két éve a fősodorbeli gondolkozás része (ennek jele a számos címlap és reklám), és ennyi idő még nem elég a vállalkozások túlnyomó többségének megszokott stratégiájuk átalakítására, jövőbeli termelésük trendekhez igazítására.
A marketingesek szó szerint és átvitt értelemben is becsomagolják, eladhatóvá teszik a terméket, illetve gondoskodnak a zavartalan kommunikációról. A fogyasztói igények kielégítése az elmúlt időszakban egyre nagyobb kihívás jelent, ugyanis egy napon több mint 1300 márkával is találkozhatunk. Elég csak arra gondolni, hogy ha kinyitjuk a hűtőt és hányféle szószt, felvágottat látunk, vagy a fürdőszobában hányféle krém gondoskodik a bőrünk egészségéről. Másik fogyasztói trend, hogy a Covid óta egyre kevesebbszer keresik fel a vásárlók kérdéseikkel az értékesítőket, inkább az interneten keresgélnek, gyűjtenek információkat, és csak a folyamat legvégén fordulnak a kiválasztott céghez. Ebben az információs túlterheltségben nem csoda, hogy a vállalatok a mesterséges intelligenciát próbálják segítségül hívni, hogy így növeljék értékesítéseiket.
A gyorsvasút után a metrón folytatódó reklámok persze erről nem mesélnek. Mindössze természetessé teszik az utca embere és főként üzleti negyed célközönsége számára az MI használatát. Az elegáns, sötét öltönyösök fel sem néznek telefonjukból, vagy esetleg a színe miatt még mindig státusszimbólum-kiegészítőnek tartott Financial Timesból, észre sem veszik a plakátokat. Miután kiszállnak a banki negyedben, főleg az esőkabátos és sportcipős közönség marad, ám mivel én sem tűsarkakon repültem, nem lógok ki a környezetből. A viktoriánus Anglia egyik ékkövének és London legforgalmasabb metróállomásának számító Liverpool Streeten kibújok az esőkabátomból, és amolyan Dolgozó lány jelleggel átveszem a sportcipőmet az aranyszínű magassarkúmra, ezzel is jelezve: megérkeztem úticélomhoz, a B2B Marketing Net által európai vezető marketingeseknek szervezett konferenciára.
Már néhány beszélgetés és előadás után az előadóknak fenntartott színfalak mögötti társalgóban kiderül, hogy minden szakértővel egyetértünk: kísérletezni kell a mesterséges intelligencia legjobb használatával, mert nélküle nincs hosszú távú fejlődés. Aki most lemarad, az hamar végleg kimarad. Persze az MI jó ideje a marketing szerves része, például az online webshopokban keresgélés után újra ugyanazt a macskás takarót látjuk, mint amire előző nap ránéztünk. A felhasználó az oldal elhagyása után nem felejtheti el keresése tárgyát, hátha egy idő után megveszi. Johan Thorbjornsson ezzel kapcsolatban a McKinsey kutatásairól beszélve elmondja, hogy az MI elsősorban az adatfeldolgozásban, a felhasználói élmények javításában, az értékesítés adminisztratív munkáiban és az ügyfélszolgálati munka digitalizálásában segít, ugyanakkor egyedül nem old meg mindent.
A mesterséges intelligencia segítéségével egyre több és igényesebb marketinganyag készíthető, és ezáltal több idő és lehetőség jut a fogyasztói csoportok igényeinek külön-külön való számbavételére. Egészen apró csoportosításra is lehetőség lesz, így egyre testreszabottabb ajánlatokkal, ötletekkel fognak előállni a cégek. Sokakat ez a jelenség inkább megijeszt az adatkezelés és a személyes adatok biztonsága miatt. Európa-szerte a felhasználók mind kevesebb információt szeretnének online megadni. Ezért a marketingszakemberek számára egyre nagyobb kihívás a valós igények ismerete és az adatok megfelelő kiértékelése. A technológia pedig egyértelműen kétélű fegyver. Ben Lee, a Bidwells ügynökség munkatársa például teljesen természetesen mutatja a deepfake videók (valódinak tűnő képsorok, amelyeket mesterséges intelligencia állít elő valódi emberek arcának felhasználásával) használatát a reklámkampányokban. A Virgin Voyage hajóutak esetén a technológia lényege, hogy valaki arcát kölcsönvéve szó szerint szájába adják a mondanivalót, és úgy állítják be, mintha az illető mondta volna az információkat.
Mindez a bizalom (vagy éppen annak elvesztése) miatt fontos. Az üzleti kapcsolatok ápolása ugyanis nem működik enélkül. Kérdés, hogyan lehet megtalálni egy cég számára a legértékesebb felhasználókat, hogy már az első kapcsolatfelvételkor kiépüljön a bizalom. A nehezítő körülmények miatt egyre furfangosabb technológiákra van szükség, így kerül szóba a LinkedIn. Sokan hiszik, hogy a közösségi média csak játéktér, ám annak üzleti verziói – ahova a felhasználók maguk töltik fel adataikat, és osztják meg professzionális mérföldköveiket – aranybányát jelentenek a marketingesek számára. Tavaly több mint egymilliárd felhasználói fiók létezett a LikedInen, több mint kétszáz országból regisztráltak. Hetente 61 millióan keresnek állást, és a legtöbb cég már a jelentkezéshez elkéri a felhasználó fiókját. Az üzleti Tindernek is nevezett közösségi platformon a szabályok is rendkívül hasonlóak: meggyőző fénykép és leírás visz közelebb a vágyott célhoz. Kapcsolatfelvételre és üzleti viszony megszilárdítására kiválóak lehetnek a LinkedInen megosztott adatok, ám megfelelő stratégiát kell kiépíteni, amely inkább törekszik a felhasználók oktatására semmint termék rövid távú értékesítésre. Vagyis minden mesterségesintelligencia-használat ellenére sem lehet automatizálni a személyes kapcsolatfelvételt, és nagyon fontos az érzelmek megélése.
