A Tisza-kastély segít emlékezni a saját nagyságunkra és elfogadni legnagyobb nemzeti traumánkat + videó

A román–magyar határ közelében fekvő Geszt ritkán bukkan fel a magyar történelemkönyvekben, pedig a modern Magyarország sorsa olykor itt dőlt el. Itt található ugyanis a hazának két miniszterelnököt is adó Tisza család otthona, az újonnan felújított, és idén a nemzeti összetartozás napjának alkalmából átadott Tisza-kastély, amit Lázár János tárlatvezetésével nekünk is volt alkalmunk alaposan körbejárni.

A felújított geszti Tisza-kastély. Fotó: Czeglédi Zsolt

Az épület és a hozzá tartozó uradalom akaratlanul is jól jelképez minket. Mai fejjel szinte felfoghatatlan, hogy az ország több évszázados idegen uralom után, nem sokkal a kiegyezést követően, a Habsburg Monarchia részeként és a régió vezető nagyhatalmaként milyen páratlan fejlődésnek, civilizációs ugrásnak indult, hogy aztán az első világháborús vereség és a hányattatott XX. század úgy maga alá temesse, hogy abból még ma sem sikerült igazán felocsúdni. Ezt a folyamatot segítheti a felújított, többfunkciós Tisza-rezidencia.

Lázár János a Tisza-családfa előtt, az újonnan átadott geszti Tisza-kastélyban (Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)

A geszti Tisza-kastély egy korszak restaurációja is

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyharmadára zsugorodott ország elfeledte önnön nagyságát, miközben az őt ért tragédia feldolgozása is alig állt módjában, hiszen előbb a függetlenségüket frissen elnyerő országok ellenséges gyűrűje fogta körbe, majd következett a második világégés és a kommunista diktatúra, a ’89-es rendszerváltást követően pedig a vadkapitalizmus évei. 

A jelen Magyarországának, a nemzeti öntudatnak a mostani zűrzavaros kihívásai mellett – gondoljunk csak a szomszédban dúló orosz–ukrán háborúra, a nyugati világ válságtüneteire, vagy a geopolitika rohamos átalakulására – egyszerre kell emlékeztetnie önmagát arra, hogy alig százötven éve milyen kivételes formátumú vezetők egyengették az útját, kivételes teljesítményekkel, és hogy ez a különleges körülmények között kiharcolt, rengeteg feszültségtől is terhelt diadalmenetet hogyan törte szilánkosra a történelem vaskereke.

A Tisza-kastély több szempontból is alkalmas a számvetésre. Egyrészt beszédes magának a barokk stílusú épületnek a története, amit 1772-ban építtetett a Tisza család. A ma Békés vármegyéhez (1920 előtt még Biharhoz) tartozó földeken a kezdetektől fogva komoly mezőgazdasági munka folyt, aminek még Trianon sem tudott gátat szabni, hiába szelte ketté az uradalmat az új határ, és változott Geszt az ország közepéből határ menti zsáktelepüléssé. A második világháborút követően Argentínába, majd az Egyesült Államokba emigráló Tisza-leszármazottak távozásával azonban lassú enyészetnek indult a kastély.

Sokévnyi tervezés, előkészület után 2019-ben indultak el a munkálatok a nemzeti várprogram és nemzeti kastélyprogram részeként (amelybe jelenleg húsz kastély és 19 vár tartozik). A zöldmezős beruházásnak a létesítmény és a hozzá tartozó húszhektáros terület mellett része volt egy új iskola és óvoda átadása, a református templom, illetve a helyi úthálózat felújítása is, mivel majdnem a megközelíthetetlenséggel kellett megküzdeni – különösen beszédes, hogy száz évvel ezelőtt még sokkal jobb logisztikai viszonyok voltak itt, Budapestről is könnyen elérhető volt a település. Akkor a mai Békéscsaba helyett Debrecen és Nagyvárad irányából kiépült vasúthálózat segítette az idejutást.

Amennyiben a közelben is újra átjárható lesz a román határ, úgy megvalósulhat a partiumi és az alföldi magyarság aktívabb összekapcsolása is, és Geszt református lelkiszolgálatos központként is működhet. A tulajdonjogot gyakorló Református Egyháznak az a szándéka, hogy a transzilvanizmus és az anyaország között egy olyan pont legyen itt, ami bekapcsolódik a magyar protestantizmus hétköznapi életébe 

– tárja elénk az ambiciózus terveket Lázár János építési és közlekedési miniszter, aki ezúttal tárlatvezetőként van jelen a Tisza-kastély bejárásán. – A térség turizmusának fellendítéséhez szálláshelyekre is szükség van, a közelmúltig a negyven perc autóútnyira lévő Gyula volt a legközelebbi lehetőség, de most a Tisza-kastély felújításának részeként felépült egy 36 fő befogadására képes szálláshely is, étteremmel, kávézóval. Már most erős foglalások vannak. Ez egyben társadalmi misszió is, az ország egyik legszegényebb pontján vagyunk – mondta, majd hozzátette, hogy az épületkomplexum közel ötven embert képes foglalkoztatni, volt olyan, aki egy luxushajóról költözött haza Sarkadkeresztúrra, hogy az étteremben vállaljon munkát.

A rekonstrukció azért is jelentett nagy kihívást, mert a kastély üresen állt, az elmúlt három-négy évben rengeteg bútor, festmény, személyes tárgy került elő, illetve vissza, ezek mind megtekinthetők a tárlaton. 

Franciaországban és Angliában úgy csinálnak kastélymúzeumot, hogy a tulajdonos odaadja a kulcsot, és kitesznek egy táblát, hogy „Múzeum”. Minden ott van eredetiben, de ez Magyarországon nem létező kategória, tőlünk a XX. század folyamán mindent széthordtak vagy elloptak 

– részletezi a nehézségeket Lázár János, példaként külön említve az Esterházy-kastélyból eltűnt mintegy kétmillió műtárgyat.

A Tisza-kastély az országban egyedülálló módon egyszerre több funkciót is ellát. – A feladat nagyon összetett, mert egyrészről egy családi otthonról beszélünk, ez nem egy egyszerű kiállítóhelyiség; másrészt a társadalmi környezet megkívánta, hogy történelmi emlékhelyként is működjön; harmadrészről pedig olyan múzeumpedagógiai módszerekre és eszközökre is szükség volt, ami egy középiskolás csoport számára is lehetővé teszi egy történelemóra megtartását, befogadhatóbbá és átélhetőbbé teszi az itt látottakat – kezdi a tárlatvezetést Lázár János.

Sokan azt mondják, hogy nem is az Alföld legnyugatibb, hanem Erdély legkeletibb pontján vagyunk, ami a szellemiséget és a kultúrát illeti, és ez szerintem igaz is. Nem arisztokratákról beszélünk, hanem egy erdélyi középnemesi családról, akiket alapjaiban határoztak meg a református gyökerek. Nem voltak internacionálisak és nem voltak multikulturálisak sem, bár azt a világot is jól ismerték és ügyesen boldogultak benne, kiváló politikai és gazdasági kapcsolatokat ápoltak. A nyugati vérkeringésbe való bekapcsolódást azonban alapvetően patrióta módon közelítették meg

– hangoznak el a fontos megállapítások alkalmi idegenvezetőnktől az ezer négyzetméteren elhelyezkedő tárlat kapcsán.

A családi legendárium szerint a Tiszák ahhoz a nemzetformáló köznemességhez tartoztak, amely megszerezte az Aranybullát, később pedig a Hunyadiak, majd a református erdélyi fejedelmek hívei voltak. A köznemesség sorából pedig II. Rákóczi György idején emelkedtek ki. A Tisza család tagjaihoz számos kivételes teljesítmény fűződik, ezek a tárlatvezetés során is szóba kerülnek (a rokonság sorai között egyaránt találni mezőgazdászt, városvezetőt, várkapitányt, ügyvédet, költőt, politikust, hozzájuk kötődik Szeged újjáépítése is), de a két miniszterelnök személye természetesen kimagaslik ebből. – Amikor 1867-ben megszületett a Monarchia, az gazdaságilag 1873-ra tönkre is ment. Ezekben az években jelentős váltás történt azzal, hogy a korábbi miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula 1871-ben közös külügyminiszter lett, és tíz év alatt tulajdonképpen nagyhatalmat faragott az Osztrák–Magyar Monarchiából, Tisza Kálmán pedig 1875-től 1890-ig miniszterelnökeként urbanizációs értelemben építette fel Magyarországot, évente ezer kilométer vasutat tettek le.

„Minden, amit ma Budapestből ismerünk vagy látunk, és amire büszkék vagyunk, amire a turisták milliói jönnek, az tulajdonképpen Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt született meg, vagy az ő elképzelései alapján. Ennek ellenére még egy szobra sincs ma Budapesten.“

Tisza Kálmán megítélése különösen ellentmondásos volt a korszakban, ami a közéleti pályáját ismerve nem olyan meglepő, ugyanakkor hamis illúzió lenne azt gondolni, hogy a politikai teret ne feszítették volna súlyos ellentétek, világnézetbeli különbségek már akkor is. Ezek azonban csak az új évszázad elejére, Tisza István miniszterelnökségének idejére csúcsosodtak ki. Lázár János szerint a helyzet sok szempontból hasonló volt a maihoz. 

Édesapjával szemben Tisza Istvánnak jelentős kultusza van, ezt ismerjük, különösen nehéz időszak jutott osztályrészéül, s végül maga is a háború áldozata lett, meggyilkolták. De a család ebből a tragédiából is képes volt felállni, 1942-ben az ország legnagyobb adófizetői közé tartoztak 

– világít rá a Tiszák elhivatottságára a miniszter. Utóbbit jól jelképezi a családi címer közepén olvasható latin „persevo” ige, melynek jelentése valami mellett állhatatosan megmaradni, rendületlenül kitartani. 

A kiállítás fókuszában ugyan a Tisza család áll, de itt valójában többről van szó: az ő történetükön keresztül jobban megérthetjük magát az országot is, nemcsak a múltat, hanem a sajátos adottságokat, és az abból következő lehetőségeket is. 

A magyarság sorsa rajtuk keresztül szorosan összefonódik a polgárosodással, a reformációval, a modernizációval, a nemzetközi színtéren való okos lavírozással, a kultúrával, a gyermekvállalás kultuszával és a tanulással, de még a sporttal is. Végül pedig a nehézségeken való felülemelkedéssel.