A kommunista korszak megakasztotta valamennyi érintett ország szerves fejlődését. Társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan, beleértve az olyan szakágazatokat is, mint a borászat vagy a vendéglátás. A kártétel mértéke nem volt egyforma, a tágan értelmezett Erdély sokkal rosszabb helyzetbe került, mint a Kárpát-medence többi elcsatolt területe, nem szólva a „kispolgárosodás” és a „gulyáskommunizmus” Magyarországáról. Itt, mondhatni, tarvágásra került sor a jelzett ágazatokban, a magánszektort teljesen felszámolták, az éttermi kultúra a menzák szintjén rekedt.
Így 1989-ben egészen más volt a starthelyzet, mint Belső-Magyarországon, ahol megőrződött a kisgazdaságokban a borkészítés hagyománya és kialakult egy kétségkívül standardizált, némiképp lebutított, de mégiscsak értékelhető vendéglátó-kultúra, amit Venesz József nevéhez szokás kötni, nem alaptalanul.
A kilencvenes években az erdélyi vendéglátás élvonala egybeért az anyaországi fősodor gyengébben teljesítő egységeivel, miközben a magyar fővárosban olyan számottevő éttermek működtek még a kommunizmus alatt is, mint az Alabárdos, a Légrády vagy a Gundel. Ehhez képest mára az erdélyi nagyvárosok beérték az anyaországi vidéki városokat a vendéglátás színességét és színvonalát. A dinamikus fejlődés valamikor 2010-ben indult el, majd 2015 táján gyorsult fel annyira, hogy a Covid-időszak Erdély nagyvárosaiban is egy virágzó vendéglátó-kultúrát gyötört meg.
Első rénézésre is szembetűnő a csaknem kétszázszázezres vagy annál is nagyobb városok éllovas szerepe, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Nagyszeben, Nagyvárad vendéglátása ma már összevethető Debrecenével, Miskolcéval, Szegedével vagy Pécsével. Négy ponton látszik némi különbség.
Olyan Michelin-csillagos vagy csillagközeli egységeket, mint tatai Platán, az esztergomi 42, a debreceni Ikon, a somlói Kreinbacher, a villányi Sauska48, az egri Macok, az őriszentpéteri Pajta, a szegedi Alkimista vagy a szintén szegedi Alabárdos, csak Kolozsváron és Székelyföldön találunk. Mivel nagyon kevesen vannak, érdemes ezeket név szerint említeni. Erdély fővárosában működik a Baracca és Fragment, Bálványoson a Fork, Sepsiszentgyörgyön pedig a Beyond.