Zsarolják a kormányt: megbuktatják, ha nem fizet

Magas kitüntetést adományoz Bethlen István miniszterelnöknek a kormányzó, amiért elősegítette az ország talpra állítását. Ripka Ferenc kormánybiztos szerint meg kell szűnnie a politikai demagógiának a fővárosi politikában, s az építkezésekre, a drágaság letörésére kell koncentrálni. Egy volt minisztériumi tisztviselő bíróság elé kerül, mert azzal zsarolta a kormányt, hogy megbuktatja, ha nem kap jelentős összeget. Nagyatádi Szabó István agrárminiszter lemondását nem fogadja el a kormányfő, s megvédi a méltatlan támadásoktól. Bejelentik: minden jelentkezőt fel kell venni a középiskolába.

Fonyód-Bélatelep, Walko-kilátó a két világháború között        Fotó: Fortepan / Vargha Zsuzsa

Ripka kormánybiztos felveszi a harcot az »alkalmi keresztények« ellen – adja hírül a Magyarország

 annak kapcsán, hogy a kormánybiztos bemegy a városházára a hivatalába, ahol fogadja Sipőcz Jenő polgármestert és az itthon lévő alpolgármestereket. A sajtónak kifejti a fővárosról: „Egy hatalmas nagyüzem ez, melynek az a rendeltetése, hogy kitermelje az együtt élő tömegek legjobb életviszonyait.” Főként Wolff Károlynak, a főváros életében meghatározó Keresztény Községi Párt elnökének, politikusainak és a baloldalnak címezve leszögezi: „Ezt a célt sohasem fogjuk elérni a világnézeti, faji vagy osztályharcokkal, nem fogjuk elérni felekezeti izgatással, mivel mindezek nyomán csak gyűlölködés fakad, ami még sohasem volt alkotó tényező, mert ennek útját mindig a rombolás jelezte.” 

Rávilágít, hogy az úgynevezett fajvédő politika a keresztény gondolatot gyengíti

. „Az alkalmi keresztények többet ártanak azzal, hogy a régi keresztényeket ilyen ferde megvilágításba helyezik, mint azok, akik ellen állítólag harcolnak.” 

A fonyód-bélatelepi vasútállomás a két világháború között (Fotó: Fortepan/Buzinkay Géza)

Elérkezik Eskütt Lajos bűnperének főtárgyalása. A Pesti Hírlap augusztus 27-én felidézi, mivel vádolják Nagyatádi Szabó István agrárminiszter egykori beosztottját. „Az ügyészség Eskütt Lajost két rendbeli zsarolás kísérlete és hatrendbeli felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén vádolja meg.” A

 vádirat szerint 1923 szeptemberében Bethlen Istvánt és Nagyatádi Szabó Istvánt megfenyegette, hogy ha nem kap százezer dollárt, „olyan dolgokat fog nyilvánosságra hozni az ellene megvesztegetés címén folyó ügyben, illetve olyan vallomást tesz, hogy ezzel a kormányt huszonnégy óra alatt megbuktatja.”

A rágalmazást úgy követte el Eskütt, hogy azt terjesztette: a miniszterelnök, az agrárminiszter és más kormánytagok a legutóbbi svájci búzaszállítás alkalmával 14 milliárdot loptak. 

A felháborodott agrárminiszter rehabilitációt, teljes elégtételt követel a légből kapott rágalmak hallatán. A törvényszék elnökének felhívására egy orvosszakértő nem elmebetegnek, de 

rendellenes idegzetűnek értékeli Esküttet. Elrendelik beszámíthatóságának megvizsgálását, a végzés indokolása szerint ugyanis a vádlott „elmeelhomályosodásban szenved.

A rágalmak hatására Nagyatádi lemond, a sajtó egy része a kormánypárt válságát vizionálja, ám 

Bethlen nem fogadja el a kisgazda tárcavezető lemondását.

Emlékeztet: amikor Eskütt korrupt üzelmei a földművelésügyi tárcánál kipattantak, Nagyatádi már egyszer lemondott, pusztán politikai felelősségérzetből. A kormányfő hangsúlyozza, „hogy Nagyatádi Szabó István újból földmívelésügyi miniszter lett, önmagában is teljes bizonyítéka annak, hogy tökéletesen meg voltam s meg vagyok győződve arról, hogy az Eskütt-ügy nyomán keletkezett rágalmak és titkon terjesztett vádak az ő becsületét nem érinthetik. […]

szolidáris voltam és ma is szolidáris vagyok Nagyatádi Szabó Istvánnal és kötelességemnek tartom őt minden méltatlan megtámadás ellen megvédeni ―  különösen akkor, amikor egyesek ezt az ügyet politikai célokból becsülete ellen akarják fordítani.

Iskolai osztályterem az 1920-as évek első felében (Fotó: Fortepan)

Az Est augusztus 31-én közli: Klebelsberg Kunó közoktatási miniszter „elrendelte, hogy 

még azokat a gyermekeket is fel kell venni a középiskolák első osztályába, akik a már megtartott felvételi vizsgákon nem állták meg sikerrel a helyüket.”