A Magyar Érdemkereszt nagykeresztjével tünteti ki a kormányzó Bethlen István miniszterelnököt, amelyet első alkalommal adományoz. A Pesti Napló augusztus 28-án közzéteszi a levelet, amelyben Horthy Miklós úgy indokol:
Immár több mint három esztendeje annak, hogy Ön a Magyar Királyság miniszterelnökének felelősségteljes tisztét magára vállalta. E nehéz, válságos évek a magyar kormányt a súlyos és gyakran népszerűtlen feladatok egész sora elé állították, amelyek megoldásán Ön ― egyedül a haza érdekeit tartva szem előtt ― mindenkor a legnagyobb önfeláldozással és egész egyéniségének latba vetésével fáradott.
A legsürgősebb, s csaknem megoldhatatlannak látszó feladat az ország pénzügyeinek orvoslása és az államháztartás talpra állítása.” Ennek a hosszas küzdelemnek jelentős része fejeződött be a külföldi kölcsön megszerzésével, amiben Bethlennek vezető szerepe van, „s most, hogy fáradozásait siker koronázta, méltán tarthat számot a haza és annak érdekeit szívén viselő minden magyar ember őszinte hálájára és köszönetére.”
Hangsúlyozza, hogy „a haza érdemes fiai közül” a miniszterelnök az első, aki ebben a kitüntetésben részesül, „mely mindenkor csak különös érdemek elismerését lesz hivatva szolgálni”
.
A miniszterelnök által kinevezett fővárosi kormánybiztossal készít interjút Az Est, amit augusztus 27-én közölnek. A lap munkatársa még Fonyód-bélatelepi villájában keresi fel Ripka Ferencet, tervei és programja felől érdeklődve.” Úgy válaszol:
nem lehet az ügyek átmeneti jellegű kezelésére szorítkozni, hanem teljes erővel hozzá kell látni a munkának.
„Elsősorban a gazdasági kérdésekkel akarok foglalkozni, ezek között is elsőnek az élelmezés kérdésével. Lehetetlenség az, hogy Budapesten 3000 korona legyen a burgonya kilója, mikor Bécsben a tőlünk kivitt burgonya 1400 koronába kerül; hogy a főzelék, hús, gyümölcs, majd minden elsőrangú élelmiszer drágább legyen Pesten, mint Bécsben. Másik fontos feladatomnak tartom a közmunkák, építkezések, tatarozási munkák teljes erővel való megindítását.” Politikai kérdésekről szólva úgy fogalmaz:
„egyetlen programom, hogy meg kell szűnnie a demagógiának, a jelszavak politikájának. Meg kell szűnnie minden üldözésnek és egyenetlenkedésnek, helyre kell állnia a békének és harmóniának.”
Úgy tapasztalta a kormánytagokkal folytatott tárgyalásai során, hogy a kabinetben „megvan a legteljesebb jóindulat és legigazabb szeretet Budapest iránt, hogy a kormány hajlandó mindent megtenni a főváros további fejlődéséért és virágzásáért. Ez a jóindulat eddig talán nem érvényesülhetett kellőleg, mert sok hiba történt, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie, a kormány politikailag soha nem láthatott tisztán és nem számíthatott biztosan a jövendőre.”
Ripka kormánybiztos felveszi a harcot az »alkalmi keresztények« ellen – adja hírül a Magyarország
annak kapcsán, hogy a kormánybiztos bemegy a városházára a hivatalába, ahol fogadja Sipőcz Jenő polgármestert és az itthon lévő alpolgármestereket. A sajtónak kifejti a fővárosról: „Egy hatalmas nagyüzem ez, melynek az a rendeltetése, hogy kitermelje az együtt élő tömegek legjobb életviszonyait.” Főként Wolff Károlynak, a főváros életében meghatározó Keresztény Községi Párt elnökének, politikusainak és a baloldalnak címezve leszögezi: „Ezt a célt sohasem fogjuk elérni a világnézeti, faji vagy osztályharcokkal, nem fogjuk elérni felekezeti izgatással, mivel mindezek nyomán csak gyűlölködés fakad, ami még sohasem volt alkotó tényező, mert ennek útját mindig a rombolás jelezte.”
Rávilágít, hogy az úgynevezett fajvédő politika a keresztény gondolatot gyengíti
. „Az alkalmi keresztények többet ártanak azzal, hogy a régi keresztényeket ilyen ferde megvilágításba helyezik, mint azok, akik ellen állítólag harcolnak.”
Elérkezik Eskütt Lajos bűnperének főtárgyalása. A Pesti Hírlap augusztus 27-én felidézi, mivel vádolják Nagyatádi Szabó István agrárminiszter egykori beosztottját. „Az ügyészség Eskütt Lajost két rendbeli zsarolás kísérlete és hatrendbeli felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén vádolja meg.” A
vádirat szerint 1923 szeptemberében Bethlen Istvánt és Nagyatádi Szabó Istvánt megfenyegette, hogy ha nem kap százezer dollárt, „olyan dolgokat fog nyilvánosságra hozni az ellene megvesztegetés címén folyó ügyben, illetve olyan vallomást tesz, hogy ezzel a kormányt huszonnégy óra alatt megbuktatja.”
A rágalmazást úgy követte el Eskütt, hogy azt terjesztette: a miniszterelnök, az agrárminiszter és más kormánytagok a legutóbbi svájci búzaszállítás alkalmával 14 milliárdot loptak.
A felháborodott agrárminiszter rehabilitációt, teljes elégtételt követel a légből kapott rágalmak hallatán. A törvényszék elnökének felhívására egy orvosszakértő nem elmebetegnek, de
rendellenes idegzetűnek értékeli Esküttet. Elrendelik beszámíthatóságának megvizsgálását, a végzés indokolása szerint ugyanis a vádlott „elmeelhomályosodásban szenved.
A rágalmak hatására Nagyatádi lemond, a sajtó egy része a kormánypárt válságát vizionálja, ám
Bethlen nem fogadja el a kisgazda tárcavezető lemondását.
Emlékeztet: amikor Eskütt korrupt üzelmei a földművelésügyi tárcánál kipattantak, Nagyatádi már egyszer lemondott, pusztán politikai felelősségérzetből. A kormányfő hangsúlyozza, „hogy Nagyatádi Szabó István újból földmívelésügyi miniszter lett, önmagában is teljes bizonyítéka annak, hogy tökéletesen meg voltam s meg vagyok győződve arról, hogy az Eskütt-ügy nyomán keletkezett rágalmak és titkon terjesztett vádak az ő becsületét nem érinthetik. […]
szolidáris voltam és ma is szolidáris vagyok Nagyatádi Szabó Istvánnal és kötelességemnek tartom őt minden méltatlan megtámadás ellen megvédeni ― különösen akkor, amikor egyesek ezt az ügyet politikai célokból becsülete ellen akarják fordítani.
Az Est augusztus 31-én közli: Klebelsberg Kunó közoktatási miniszter „elrendelte, hogy
még azokat a gyermekeket is fel kell venni a középiskolák első osztályába, akik a már megtartott felvételi vizsgákon nem állták meg sikerrel a helyüket.”
