Így. És így történt az is, hogy egy nap Rezeda Kázmér arra ment haza, a konyha, a hűtő, a kamra és a sufni telve van tökkel. Volt ott minden: vaj, spárga, pézsma, csillag, cukkini – meg sok dísztök még.
Rezeda Kázmér pedig kegyes hangulatban ébredt másnap, s bevette magát a konyhába a tökök közé.
Életében nem csinált még tökből semmi mást, csak főzeléket, azt viszont kovászos uborka levével, önmagával sűrítve, zseniálisan és mesterfokon – de mást soha.
Fogott hát két kisebb vajtököt, kissé tétován és bizonytalanul megpucolta, kivájta a magos, puha belét, megsózta és félretette. S ezzel a mozdulattal egy időben elhatározta, hogy semmit nem olvas a tökreceptek között, hanem rögtönözni fog. Szeszélyesen és céltalanul, ahogy a tökök bekerültek a házba.
Kinyitotta a hűtőt Rezeda Kázmér, és szemlét tartott.
Aztán nekifogott. A sütőt beállította 180 fokra – az olyan univerzális.
Elővette kedvenc öntöttvas lábasát, azt a jó nehezet, tekintélyt parancsolót, s olívaolajjal bélelte. A besózott, kibelezett tökökre még került oregánó, bors és csili, majd a kis tökhajók gyomra magába fogadott két-két rövidke, fűszeres cserkészkolbászt, s az egész hóbelebanc bekerült a sütőbe.
Úgy negyven perc elteltével kivette, belekukkantott, s látá, hogy jó.
Ekkor elővett némi házi mozzarellát, minden egyes tökhajó belsejébe került egy jó vaskos szelet, s a dolog, immár fedő nélkül visszakerült a sütőbe még vagy tizenöt percre.
Ezután következett a kóstoló.
S Rezeda Kázmér megállapította, hogy ez így, ahogy van, felséges. S a család hasonlóképpen nyilatkozott.
Másnap frissen, energikusan ébredt Rezeda Kázmér, s elővett néhány csillagtököt. Közben előkereste a Gőgös Gúnár Gedeont, mert volt abban egy másik mese, amire emlékezett, s amiben fontos szerepet játszott a tök. Ez a Lókötő róka meséje volt: „A kis sünnek volt két lova. A két ló akkora volt, mint két makk, de erős, mint két táltos. Sebesen futottak picike lábaikon, és a legnehezebb terhet is elhúzták. A kis sün tökből épített nekik icike-picike istállót. A kis sünnek valami dolga akadt az erdő túlsó végén. A két apró lovat bekötötte az istállóba, és az istálló ajtaját lezárta. Ment, ment vígan a kis sün. Erre várt a róka! Az icike-picike istállót lovastul a hátára vette és hazavitte.”
Nagyon szerette a kis Rezeda Kázmér ezt a mesét is, pedig akkor még nem is sejtette, hogy a kommunistákról szól.
Mikor végzett a mesével és a rajzokkal, melyeket szintúgy nagyon szeretett a Gőgös Gúnár Gedeonban, ugyanúgy járt el a két tökkel, mint előző nap, s amikor a kis tökhajók besózva álltak a vágódeszka kikötőjében, következett a szemle a fridzsiderben. Ezúttal dalmát sonkaszeletek következtek, minden más maradt a régiben. Majd negyvenpercnyi sütés után a sajt helyett egy tojás került a tökhajók belsejébe, rá a sonkára, s így alig két perc múlva ki is kerültek a sütőből.
S Rezeda Kázmér látá, hogy ez jó. S kóstolá, s megállapítá, hogy felséges. S így nyilatkozott a család is.
Innentől kezdve pedig nem volt megállás. Megteltek a kis tökhajók darált hússal, további sajtokkal, túrókkal, pürékkel, más zöldségekkel – s mindegyik jó volt és felséges volt.
S ami nagyon fontos, és nem felejthető:
A tök kézen fogva jár a kaporral. Ugyanis szerelmesek egymásba. Így aztán Rezeda Kázmér futószalagon gyártotta a kapormártást, mert nevezett tökfélék mindegyikéhez kiváló. S a tapasztalat az alábbi tökéletes receptet szülte meg:
Egy liter húslét tégy félre – ha nem főztél húslevest, megteszi egy liter vízben felforralt két erőleveskocka is, de azért, tudd mindig, pótcselekvés. Végy egy megfelelő lábost, s abban olvassz fel három tíz dekás jó magyar vajat. Ehhez tégy négy evőkanál lisztet és pirítsd óvatosan halványbarnára. Ebbe forgasd aztán bele a három csomag apróra vágott kaprodat s öntsd fel a húslével. Vess belé sót, borsot, egy fél citrom levét s egy teáskanál barna cukrot. Roggyantsd meg, majd végül önts belé fél liter tejszínt, mellyel szintúgy roggyantsd meg óvatosan és állandó keverés mellett, s készen vagy.
Melegen is, hidegen is pompás és utolérhetetlen.
Még a csíksomlyói ferences barátok is megveregették volna érte a válladat.
Ellenben kezd beállni a baj, mert elfogyott odahaza a Rezedáné összevásárolta tök, s Rezeda Kázmér leballagott kedvenc zöldségeséhez, s némi válogatás után vett két vajtököt s két patisszont. S azon is elkezdett gondolkodni, hogy olyan szentélyekbe is beengedi a tököt, mint például a lecsó. S volt otthon jóféle rókagombája is, s gondolta, legközelebb azzal tölti a kis tökhajókat. Nem beszélve a tökfasírt kívánatosságáról.
Ha láttok egy érdemdús, őszbe csavarodó férfiút, amint magában motyogva járja a piacokat és zöldségeseket, s mindenféle tököket szorongat a kosarában, a kezében s a hóna alatt, hívjatok segítséget. S ne vessétek meg őt.
Szegény rákapott a tökre...
Borítókép: Tökkínálat a pécsi vásárcsarnokban. (Fotó: Laufer László / Dunántúli Napló)