Szocialisták utaznak az Internacionáléra

Ellentmondásos hírek vannak arról, hogy a kommünben szerepet vállaló szocialista emigráció haza akar-e térni. Pesthy Pál igazságügyi miniszter szerint semmi akadálya, ám ha bűncselekmények elkövetőiről van szó, a bíróságtól függ további sorsuk. Peyer Károly szocialista vezető azt mondja: az emigránsok megvárják a hazai politika irányváltozását, ami nincs messze. Felháborodást kelt, hogy felmentik az előző év karácsonyán elkövetett csongrádi bombamerénylet vádlottait. A kisantant ideges a Szovjetunióval kötött kereskedelmi egyezményünk miatt, mert megelőztük őket. A kormány a hazárdjátéknak helyet adó fedőklubok betiltását tervezi.

Marx Károly síremléke Londonban. Felirata: Világ proletárjai, egyesüljetek! Forrás: Wikipedia

Ismét hallat magáról a nyugati szocialista emigráció, amelynek tagjai a kommün bukása után távoztak külföldre, sokan a büntetőjogi felelősségre vonás elől. Úgy hírlik, többen újból a hazatérés esélyeit latolgatják. A 8 Órai Ujság így ír szeptember 26-án: „Az emigrációs perekkel kapcsolatban különböző híresztelések láttak napvilágot, amelyek arról szólnak, hogy a Bécsbe emigráltak csoportosan fognak hazatérni, miután az összes ilyen pereket együttesen intézik el.” Kifejtik: „a csoportosan visszatérni szándékozók azt remélik, hogy külön eljárási módokat fognak velük szemben alkalmazni és a perek eldőltéig semmiféle megtorlástól, illetőleg őrizetbe vételtől nem kell tartaniuk.” 

A lap Pesthy Pál igazságügyi minisztert kérdezi meg erről, aki leszögezi: „Egyáltalán nem tudok semmiféle perösszevonásról vagy bármilyen külön intézkedésről, amelyet az emigránsperek letárgyalására nézve életbe léptetni kívánnánk. Ők is törvény alatt állanak, éppúgy, mint bárki más, és rájuk nézve a törvény rendelkezései éppúgy alkalmaztatnak, mint bárki másra, sem szigorúbban, sem enyhébben.” Mint mondja: „Ha jónak látják az emigránsok, hogy hazatérjenek, hazatérésük elé senki akadályt gördíteni nem fog.” Hozzáteszi azért: 

ha bűncselekmények elkövetőiről van szó, a törvényes rendelkezések alapján a bíróság elbírálásától függ, hogy hazatértük után mi fog velük történni.

Hangsúlyozza: „Semmiféle igazságügyi vagy közigazgatási hatóság ezen kívül ügyükbe nem avatkozik.” 

A Pesti Napló viszont egy nappal korábban arról ad hírt, hogy a fővárosi ügyészség egy tagja állítólag kijelentette: ha az emigránsok hazajönnek, azonnal letartóztatja valamennyit. Peyer Károly szocialista vezető úgy reagál: „A külföldön tartózkodó vezéreknek – természetesen – eszük ágában sincs perük újratárgyalására Budapestre jönni.” Szerinte „nyugodtan megvárják a hazai politika irányváltozását, hisz az különben sincs messze, akkor visszatérnek. De bizonyára elévülnek addig a vádiratban felsorolt bűnök és az ő itthonlétük alatt mások kerülnek a vádlottak padjára.” A lap arról számol be, hogy Peyer Károly előző nap elutazott „a nemzetközi szocialista kongresszusra Londonba, ahol a világ összes munkásküldöttei az Internacionálé 60. születésnapját ünneplik”. Megemlítik, hogy a meghívottak között olyan szocialista vezérek is vannak, akik hatvan esztendővel azelőtt együtt dolgoztak Marxszal a kiáltvány szerkesztésében. 

Közlik: a programban „szerepel többek között az is, hogy az Internacionálé alkotójának, Marx Károlynak Londonban fekvő sírját felkeressék és megkoszorúzzák.” A Pesti Napló tudakolja, hogy a „munkásság hivatalos képviseletében” kiutazó Peyer miként referál az Internacionálé ülésén a hazai viszonyokról. A válasz: „Hűen fogok beszélni a magyar állapotokról. […] Azt hiszem, ezzel mindent megmondottam…” 

Felháborodást kelt, hogy a szolnoki törvényszék felmenti az előző év karácsonyán elkövetett csongrádi merénylet vádlottait, akik a vád szerint bombát dobtak a Magyar Király szállóban tartott bál közönsége közé, három ember halálát okozva.

A csongrádi Magyar Király szálló. Fotó: kultur.csongrad.hu

A szeptember 27-i Pesti Hírlap Hol vannak a bombamerénylők? címmel azt írja: „A vádlottakat a szolnoki ítélet fölmentette. Ez meglepetés volt. Mert hiszen hatósági közegek hivatalosan állították be úgy a gyanúsítottakat, hogy ők a bombamerénylők. Most pedig a szolnoki ítélet fölmenti az összes vádlottakat, mert nem talál bűnösségük mellett elegendő bizonyítékot.” A bíróság szerint bántalmazással érték el a beismerő vallomásokat, így azokat nem vehették figyelembe. Hangsúlyozzák: „az a lényeg, hogy az igazság teljesen kiderüljön, hogy a lelkek megnyugodjanak és kifelé Magyarországot semmi se kompromittálja, se politikai merénylet, se annak a tárgyalása. Márpedig becsületesen, őszintén meg kell állapítani – a bírói ítélet minden érintése nélkül – azt, hogy a dolog lényegében az összes hivatalok apparátusának sem sikerült elérni azt a célt, hogy kiderítsék az igazi bűnösöket, ezáltal idehaza közmegnyugvást keltsenek, külföldön pedig helyreállítsák hírnevünket, s azt mutassák, hogy Magyarországon minden bűnt megtorolnak.” Kiemelik: hiába dolgoztak hónapokon át az állam apparátusai a merénylet kibogozásán, „íme, a bírói ítélet után a dolog lényegére nem kaptunk feleletet. Most az egész világgal együtt azt kérdezzük: hol vannak hát a bombamerénylők?” A Pesti Napló ugyanaznap úgy vélekedik: „a minden tisztességes emberi lélekben kiirthatatlanul élő igazságérzet megkívánja, hogy a csongrádi bombamerénylet aktái ne kerüljenek az elintézetlen ügyek szégyentárába. Ez ellen csak egy védekezés van: kezdjék elölről az eddig sikertelen nyomozást, folytassák le újra a téves utakon cammogó vizsgálatot! Kezdjék el elölről!” 

Ideges a kisantant: megelőztük 

A Szovjetunióval kötött kereskedelmi megállapodás a szomszéd országokban meglepetést kelt. 

A 8 Órai Ujság szeptember 27-én azt írja: „A kisantant ideges a magyar–orosz egyezmény miatt. Mint közlik: román politikai körökben nagy feltűnést keltett a magyar–orosz gazdasági egyezmény híre, mert a román kormány azt remélte, hogy nekik előbb sikerül létrehozni. A lap szerint 

a kisantant kormányai azt szerették volna, hogy ha Magyarország a merev elzárkózás mellett továbbra is kitart, akkor ők a kisantant nevében megtegyék Oroszországnál a kezdeményező lépéseket. 

Bakk-szoba

Kártyázók az 1920-as években. Fotó: Fortepan / Kurutz Márton

A Balatoni Úri Club és a Vitorlás Kaszinó betiltása után Budapest kártyás közönsége ijedten suttog egy állítólag készülő belügyminiszteri rendeletről, amely az összes „bakk-szoba” [kártyaszoba] bezárását tervezi ― ad róla hírt a Pesti Napló szeptember 26-án. A lapnak Rakovszky Iván belügyminiszter megerősíti, hogy szó van a játékklubok működését tiltó rendeletről, ám ennek megjelenése a kártyásoktól függ. Kijelenti: „a jövőben még fokozottabban ellenőriztetem a klubokat, és ha azt fogom konstatálni, hogy bármelyik egyesület a »társadalmi érintkezés« hamis jellege alatt pusztán hazárdjátékok művelésére tartja nyitva kapuit, akkor az egyesületet könyörtelenül feloszlatom.”

Borítókép: Marx Károly síremléke Londonban. Felirata: Világ proletárjai, egyesüljetek! (Forrás: Wikipedia)