A brit külügyminiszter kedvezően ítéli meg hazánk kilátásait a Népszövetség római ülésén, ami felkelti a sajtó figyelmét. A 8 Órai Ujság december 13-án azt írja erről: rendkívül figyelemreméltó mozzanata volt a tanácskozásnak, amikor a hazánk szanálásáról szóló előterjesztés során
„Austin Chamberlain, Nagy-Britannia külügyminisztere volt az első felszólaló, aki szívélyes szavakkal ajánlotta elfogadásra a magyar pénzügyi javaslatot, amit már az indítványozó nagy államférfiú súlyos egyénisége miatt is vita nélkül fogadtak el.
Austin Chamberlain szíves és rendkívül nobilis magatartása újabb kiváló jele annak, hogy Nagy-Britannia Magyarország sorsa iránt állandó jóindulattal és őszinte érdeklődéssel viseltetik.” Érdekesség, hogy a csehszlovák külügyi tárca vezetője, Edvard Benes is csatlakozik a brit külügyminiszter értékítéletéhez.
Chamberlain után felállott Benes cseh külügyminiszter, s azt mondotta, hogy a csehszlovák delegáció különös jóindulattal tanulmányozta Smith Jeromos [Jeremy Smith] magyar főellenőr jelentését, abban nem talált semmi kifogásolnivalót és szintén ajánlja elfogadásra a jelentést.
Ítéletet hirdet a bíróság az Erzsébetvárosi Körben 1922. április elejei, nyolc halálos áldozattal járó pokolgépes merénylet elkövetőinek ügyében.
Halálra ítélik a tetteseket, Márffy Józsefet és Marosi Károlyt, négy társukra pedig sokéves börtönbüntetést rónak ki. A december 14-i Az Est úgy ír róla: „a törvényszék a bűnhöz mérte ítéletét. Az ítélet súlyos, főbenjáró, Márffy és Marosi életére szól, cinkosaikat hosszú fegyházbüntetéssel sújtja. […] azt igenis érezzük, hogy a magyar bíróság ítélete helyreállította az erkölcsi világrendet, mert elővonszolta biztosnak látszó rejtekéből a gyalázatos vérbűnt, mert megtorolta ártatlan, jóravaló, hasznos polgárok tömeges meggyilkolását.”
A lap általános következtetéseket von le. „A bíróság ítéletében nyilvánvalóan benne foglaltatik, hogy aki orvul gyilkol, aki bombával dolgozik, aki bűnt követ el és aztán gyáván megbúvik, az nem ember és nem magyar. Megemeljük kalapunkat a bírák előtt, akik nem esküdtek hamis bálványnak és idegen isteneknek, hanem nyílt szemmel, elfogulatlan elmével keresték, megtalálták, s a nemzet számára megmentették az egyedülálló Igazságot.”
Még december 10-én ítéletet hirdetnek a november elején elhunyt Nagyatádi Szabó István volt agrárminiszter korrupt egykori személyi titkárának perében is, öt évet szabva ki rá. A Friss Ujság közli: „Eskütt Lajos és bűntársai ügyében ma hirdette ki a bíróság az ítéletet.
A királyi törvényszék Eskütt Lajost tízrendbeli megvesztegetés bűntettében, egy rendbeli csalás bűntettének és egy rendbeli vétségének kísérletében találta bűnösnek, amit mint a földművelésügyi minisztériumban hatósági teendők teljesítésére kötelezett közhivatalnoknak tekintendő egyén követett el azzal, hogy kötelességét megszegve, egyes ügyfelektől jogtalanul díjakat követelt, vagy fogadott el kiviteli engedélyekért.
Ezért Esküttet összfőbüntetésül ötévi fegyházra, összesen kilencmillió korona pénzbüntetésre, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen időre szóló elvesztésére ítélte.” Az ítélet indokolása kitér Nagyatádi Szabó István szerepére, aki nem volt elég körültekintő beosztottja megválasztásakor. A MÁV igazgatósága ugyanis közölte vele, hogy „nem tartja alkalmasnak bizalmas hatáskörre Esküttet”, mégis bevitte a minisztériumba. Kiderül: „a miniszterelnök is felhívta a figyelmét Esküttre és kérte az eljárás megindítását, Nagyatádi azonban semmit sem tett.” Az indokolásban azonban rögzítik, hogy „a bíróság Nagyatádi Szabó István személyében nem látott semmi bűnös tendenciát. Belátja azt, hogy Nagyatádi jóhiszeműen cselekedett.” Megállapítják azt is, hogy a néhai tárcavezetőt besározni akaró törekvések meghiúsultak.
Semmi bizonyíték nem merült fel abban az irányban, hogy Nagyatádi tudott volna Eskütt visszaéléseiről és bűncselekményeiről, még kevésbé az irányban, hogy része lett volna Eskütt üzelmeiben.
Hangsúlyozzák: „Nagyatádi a legszegényebben élt, vagyont nem szerzett és szegényen is halt meg.”
Komáromban zárt ajtók mögött emlékeztek meg a város szülötte, Jókai Mór halálának huszadik és születésének közelgő századik évfordulójáról – ad róla hírt a Budapesti Hírlap december 10-én. A helyi tudósító jelenti: „A megszállt Komárom magyarsága már hosszabb ideje készül arra, hogy nagyszabású ünnepség keretében hódoljon a centenárium alkalmából Jókai emlékének. Az ünnepséget a komáromi kultúrházban akarták megtartani, s az egész Felvidék magyarsága részt akart venni az ünnepen. A cseh hatóságok azonban az utolsó pillanatban megakadályozták a december 1-re kitűzött ünnep megtartását.”
A magyar oldalon lévő Komárom polgármesterétől szintén megtagadták a csehszlovák hatóságok az átkelési engedélyt. Komárom magyarsága azonban zárt ajtók mögött, meghívottak jelenlétében mégis megtartotta a megemlékezést, „családi összejövetel színezetét” adva az eseménynek, így a cseh hatóságok nem akadályozhatták meg.
Az Egységes Párt belső rendezvényén megünneplik a házszabály megújításának elfogadását. A Pesti Hírlap december 12-i beszámolója szerint Bethlen István miniszterelnök bevallja: a múltbeli események miatt tartott attól, hogy a kérdéshez hozzányúljon. Az ellenzék ugyanis abban a hitben él, hogy „a nemzet a házszabály-revízióval szemben ma is azon az állásponton van, mint volt tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt, amikor a házszabály-revízió és a nemzeti követelmények kérdése bizonyos kapcsolatban állottak, s amikor a nemzetnek nagy része abban a meggyőződésben volt, hogy még ez az egyedüli fegyver, amelynek segítségével keresztül lehet forszírozni azokat a függetlenségi princípiumokat és követeléseket, melyekkel szemben Ausztria mindig frontot csinált.” Az emberek a kormányfő szerint azonban már nem így gondolkodnak.
Én úgy látom, hogy a nemzet azon az állásponton van, hogy ha valakinek többséget ad, nemcsak jogot, de kötelességet is ró rá.
Azt várja, hogy a többség éljen a jogaival, vigye keresztül az akaratát és férfiasan álljon ki azok mellett az elvek mellett, amelyeket hirdet.
