A Pesti Hírlap rávilágít a helyzet abszurditására: „az embernek leesik az álla a csodálkozástól: hát lehetséges ez? Lehetséges az, hogy magyar politikai párt tagjai, közöttük nemzetgyűlési képviselők, illetékesnek ismerjenek el egy külföldi fórumot arra, hogy az előtt a politikájukat igazolják? Lehetséges az, hogy magyar nemzetgyűlési képviselőket felelősségre vonhasson az a Kunfi, akinek futva kellett futni az országból azért, mert fő előidézője és fő bűnöse volt a vörös rablóuralom országos szerencsétlenségének?” A Budapesti Hírlap január 25-én abban látja Peidl Gyuláék raportra rendelésének fő okát, hogy „a Bécsbe idézett jelesek írták alá a Bethlennel kötött paktumot”. Becsapták ugyan a kormányt, ám „az elvtársak egy részének az a kifogása, hogy a becsapás nem volt teljes”, s „az osztályharc szent tüzére nem dobáltak elegendő hasábot”.
Alpár Ignácot, az építészet meghatározó alakját köszöntik ünnepélyesen hetvenedik születésnapján. A Tőzsdepalota, a Magyar Nemzeti Bank, a Vajdahunyad vára, az Anker-palota tervezőjének tiszteletére a Mezőgazdasági Múzeum udvari falán egy Telcs Ede által készített domborművet avatnak. Hauszmann Alajos méltatása után Kertész K. Róbert építész, helyettes államtitkár mond beszédet, amelyben úgy fogalmaz: „A nemzeti géniusz életerejét azok adják, akik a szellemi élet kimagasló csúcsain a tudomány és művészet, a kulturális élet magasba nyúló ormain állanak, magas ívelésű hidak pilléreit helyezik el, mely hidak a messze jövő távlatába vezetnek, akik ragyogást gyújtanak fel a holt anyagban, a gondolatnak szárnyat adnak, eszmévé nemesítik.” Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a kormány nevében üdvözölte az ünnepeltet, „akinek olyan nagy része van Budapest építkezésének fejlesztésében”.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!