A szocialistákat egyre erősebb ellentétek feszítik. A Magyarország január 24-én közli: a baloldali párt kizárja a bolsevistákat, mert Magyarországon még egyszer kommunizmust csinálni nem lehet. Mint írják, „A szociáldemokrata pártban az utóbbi időben, mint ismeretes, olyan jelenségek fordultak elő, melyek arra engedtek következtetni, hogy a pártban két ellentétes irány küzd egymással és a pártnak bizonyos mértékű hasadása már úgy szólván elkerülhetetlennek látszott. A szociáldemokrata párt választmánya, hogy ennek a súlyos válságnak valamiképpen véget vessen, legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a renitenskedő elemeket, akik a normális és békés munkát óhajtó többséggel szembehelyezkednek, kizárja a párt kebeléből.” A lap szerint az Internacionálé vizsgálóbizottságot küldött ki a konfliktusok megoldására. Úgy tudják, „Kunfi Zsigmond és társai Bécsben mozgatják a szálakat.” Arról számolnak be:
„a magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége és óriási többsége is tudatában van annak, hogy nyílt bolsevista mozgalmat kezdeményezni nem lehet és már önmaga megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a szélsőséges elemeket a pártból kizárják.”
A vizsgálóbizottság, amelynek tagjai a belga De Bruckner, az angol Tom Skaw és Fritz Adler, az internacionálé főtitkára, inkább csak Bécsben tájékozódik, Budapestre nem feltétlenül jön el. A Magyarországnak kijelentik: „Garami Ernővel és Buchinger Manóval a párt teljesen rendben van, csupán Kunfi szítja ezeket az ellentéteket.” Hozzáteszik: „A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége nem hajlandó magát Kunfitól dirigáltatni, mert Magyarországon még egyszer kommunizmust csinálni nem lehet.”
Egy nappal később újabb fejleményekről tudósítanak. „A Népszava mai számában közli az építőmunkások szövetségének azt a feltűnő értesítését, hogy a szövetség kebeléből több tagot kizártak rendbontó törekvések és fegyelmezetlen magatartás miatt.” Arról informálják a lapot: „A szakszervezetekbe betolakodtak egyesek, akiket a kurzus telepített oda és ezek valóságos bolsevista jelszavak alatt dolgoznak és ilyen jelszavakkal próbálják megbontani a szakszervezetek egységét, s igyekeznek megzavarni a párt nyugalmát.” Leszögezik: nem tűrik ezt, s a rendbontókat könyörtelenül kizárják. Szükség esetén valamennyi szakszervezet elvégzi a tisztogatást. Kiderül: „A kizárt tagok főképpen a pártvezetőség ellen izgattak bolsevista jelszavakkal és a munkanélkülieket is állandóan nyugtalanították. Érdekes, hogy az izgató és kizárt tagok frazeológiája is szinte ugyanaz volt, mint a fajvédő sajtóorgánumoké.” A londoni székhelyű Internacionálé által küldött vizsgálóbizottság bécsi értekezletének előzeteseként közlik: a szervezet „Kunfi Zsigmond panasza alapján delegálta két tagját a vizsgálóbizottságba, amelynek Bécsből tagjai lesznek úgy a Kunfi, mint a Garami csoport képviselői is.”
A Pesti Hírlap rávilágít a helyzet abszurditására: „az embernek leesik az álla a csodálkozástól: hát lehetséges ez? Lehetséges az, hogy magyar politikai párt tagjai, közöttük nemzetgyűlési képviselők, illetékesnek ismerjenek el egy külföldi fórumot arra, hogy az előtt a politikájukat igazolják? Lehetséges az, hogy magyar nemzetgyűlési képviselőket felelősségre vonhasson az a Kunfi, akinek futva kellett futni az országból azért, mert fő előidézője és fő bűnöse volt a vörös rablóuralom országos szerencsétlenségének?” A Budapesti Hírlap január 25-én abban látja Peidl Gyuláék raportra rendelésének fő okát, hogy „a Bécsbe idézett jelesek írták alá a Bethlennel kötött paktumot”. Becsapták ugyan a kormányt, ám „az elvtársak egy részének az a kifogása, hogy a becsapás nem volt teljes”, s „az osztályharc szent tüzére nem dobáltak elegendő hasábot”.
Alpár Ignácot, az építészet meghatározó alakját köszöntik ünnepélyesen hetvenedik születésnapján. A Tőzsdepalota, a Magyar Nemzeti Bank, a Vajdahunyad vára, az Anker-palota tervezőjének tiszteletére a Mezőgazdasági Múzeum udvari falán egy Telcs Ede által készített domborművet avatnak. Hauszmann Alajos méltatása után Kertész K. Róbert építész, helyettes államtitkár mond beszédet, amelyben úgy fogalmaz: „A nemzeti géniusz életerejét azok adják, akik a szellemi élet kimagasló csúcsain a tudomány és művészet, a kulturális élet magasba nyúló ormain állanak, magas ívelésű hidak pilléreit helyezik el, mely hidak a messze jövő távlatába vezetnek, akik ragyogást gyújtanak fel a holt anyagban, a gondolatnak szárnyat adnak, eszmévé nemesítik.” Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a kormány nevében üdvözölte az ünnepeltet, „akinek olyan nagy része van Budapest építkezésének fejlesztésében”.
Párbeszéd kezd kialakulni a kormánypárt és az ellenzék között, miután utóbbiak jelentős része hetek óta nem vesz részt a parlament munkájában. Az Est január 24-én úgy ír: „Az az akció, amelyet a parlamenti béke megteremtésére Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke kezdeményezett, tegnap este végre egy pozitív eredményt ért el. […] Az ellenzék passzivitásba vonulása óta tegnap este történt először, hogy a demokratikus blokk vezetői találkoztak gróf Bethlen István miniszterelnökkel és Scitovszky Béla házelnökkel.” A megbeszélésre Zsitvay Liszt Ferenc tér 10. alatti lakásán kerül sor és a kormányfőn és házelnökön kívül Vázsonyi Vilmos és Peidl Gyula vesz részt. A mintegy háromnegyed órás diskurzusról megállapodásuknak megfelelően nem adnak bővebb tájékoztatást.
A Pesti Izraelita Hitközség rendkívüli közgyűlésen emlékezik meg Jókai Mór születésének századik évfordulójáról – számol be róla a Pesti Hírlap január 20-án. Dr. Léderer Sándor hitközségi elnök beszédében „Jókai Mór szellemét, mint az egység és felekezetközi béke szimbólumát ünnepli.” Kijelenti: „a magyar zsidóságnak nincsen más akarata és elhatározása, mint hazánkat feltámasztani és újjáépíteni”.
Az emlékbeszédet tartó Rákosi Jenő elmondja: „Az a nyugati demokrácia, amely népeket feldarabol, nemzeteket más nemzetek uralma alá hajt, nemzeteket önvédelemtől megfoszt, kiszipolyoz, ez a demokrácia nekem nem kell.”
Nem emlegetnek még globális felmelegedést, sem klímaváltozást, de miután hosszú ideje nem hull a hó az országban, a sajtóban is hiányolják. A Pesti Hírlap karikatúrája január 21-én síelni akaró polgárokat ábrázol, a következő szöveggel: „Hát már sohase lesz hó?”
