Genfben nyilatkozik gróf Bethlen István miniszterelnök az Est február 13-i számában. Elmondja: „A magyar delegáció szükségesnek tartotta, hogy a külföldet a Népszövetség pénzügyi bizottsága útján tájékoztassa arról, hogy az ország pénzügyi rekonstrukciójával párhuzamosan szükség van a gazdasági rekonstrukcióra is.” Kiemeli: „A magyar hadikölcsön elértéktelenedése és a korona árfolyamzuhanása következtében a magyar gazdasági élet elvesztette mobiltőkéjét. Itt állunk házainkkal, iparunkkal, termőföldünkkel, de nem tudjuk ezeket az erőforrásokat kiaknázni, mert nincs pénzünk.” Hiszi, hogy
a testület méltányolta az érveiket. „Sikerült a szükséges erkölcsi atmoszférát megteremteni, amely alkalmas arra, hogy az angol és amerikai tőkét országunkba vonzza. Különösen a magyar mezőgazdaságnak van föltétlen szüksége hosszú lejáratú kölcsönökre.”
Különös súlyt helyeznek arra, hogy a tisztviselők jobb fizetést kapjanak, így minden hónapban rendkívüli pótlékban részesítsék őket. A kormányfő úgy összegez: „A magyar delegáció az elért eredményekkel meg van elégedve és a genfi megállapodásoktól a legjobbakat reméli.” Az Est arról is beszámol, hogy a pénzügyi bizottság figyelmezteti a kabinetet: Jeremiah Smith amerikai főbiztossal egyetértésben dolgozzon ki részletes programot a szükséges beruházási kölcsönökre vonatkozóan. Továbbá a költségvetésbe csak igazán produktív célokra legyenek újabb tételek fölvéve. „A pénzügyi bizottság az invesztícióhoz való hozzájárulását ahhoz a további feltételhez kötötte, hogy a költségvetés nem lesz oly nagy, mint eredetileg gondolták.” Kiderül: a kedvező határozatokhoz nagyban hozzájárult, hogy Ausztria magángazdasága is sokat szenved a szanálás következtében beállott általános tőkehiány miatt.
A Pesti Napló úgy értesül: az új választójogi törvény mellett új választókerületi beosztás is készül, amely a népesedési viszonyok változásait követi. Február 12-én azt írják: „Bethlen miniszterelnöknek az az álláspontja, hogy nem lehet fenntartani azt, hogy míg a Tisza mentén vannak olyan kerületek, amelyekben két-háromezer választót illet meg a képviselőküldési jog, addig a Dunántúlon 15 000 választóra esik egy-egy képviselő megválasztása – nem szólván olyan kerületekről, amelyekben még ennél is sokkal-sokkalta több választóra jut egy-egy képviselő.
A miniszterelnök terve – információnk szerint – az, hogy a kisebb választókerületeket lehetőség szerint összevonja és egyáltalán a választókerületeket a választók száma szerint arányosítsa.”
Egy nemzetgyűlési képviselő egy rágalmazási per tárgyalásán hangosan közbeszól, mire a bíró rövid szóváltás után letartóztatja, s nyolcnapi fogházra ítéli. Rupert Rezső mindössze annyit jegyzett meg hallhatóan, hogy „a bp. másként rendelkezik”. A bűnvádi perrendtartás rövidítésével arra utalt, hogy a vádlott hosszas védőbeszédét a bíró többször megállította, tömörebb megfogalmazást kérve. Rupert szerint viszont a perrendtartás tiltja a perbeszéd félbeszakítását. Schadl Ernő bíró arra hivatkozik, hogy „tettenérés esete forog fenn”. Úgy érvel: „Én először figyelmeztettem önt, ideszólítottam, és ön akkor türelmetlen hangon kiáltotta, hogy »nem fog engem letartóztatni«. Figyelmeztetés után történt az ön letartóztatása.” Rupert törvénytelenséget és a mentelmi joga megsértését emlegeti. Ezután a főügyész úgy rendelkezik, hogy a képviselőt ne vezessék a fogházba, és maga Schadl bíró is azzal keresi meg az ügyészséget, hogy bocsássák szabadon a képviselőt, mivel a tárgyalás zavartalanság már biztosítva van, így fogházban egy percet sem tölt. Az ügyvédi kamara ettől függetlenül élénken tiltakozik.
A Pesti Hírlap Haragos embernek nincsen igaza címmel elemzi a tanulságokat február 11-én. „Rupertnek nem volt igaza, mert a hallgatóság padjairól elhangzó kritikával nem szabad megzavarni a tárgyalás menetét, a bírói határozatokat pedig – a bírói intézménynek kijáró tisztelettel – még akkor is nyugodtan és tisztelettel kell meghallgatni, ha azt az ember a lelke mélyén igazságtalannak, méltánytalannak, sőt törvénytelennek tartja. Schadlnak pedig nem volt igaza, mert a bűnvádi perrendtartás és a mentelmi jogról szóló törvény sérelmével azonnal a bunkó vastagabbik végével ütött ahelyett, hogy az elkövetett hibával arányosan alkalmazta volna a megtorlást.” Kiemelik: a mentelmi jog csak tettenérés esetén nem védi a képviselőt, ám itt ilyenről nem lehetett szó. Másnap a parlament mentelmi bizottsága hat szavazattal négy ellenében úgy dönt: nem sértették meg Rupert mentelmi jogát.
