Genfben nyilatkozik gróf Bethlen István miniszterelnök az Est február 13-i számában. Elmondja: „A magyar delegáció szükségesnek tartotta, hogy a külföldet a Népszövetség pénzügyi bizottsága útján tájékoztassa arról, hogy az ország pénzügyi rekonstrukciójával párhuzamosan szükség van a gazdasági rekonstrukcióra is.” Kiemeli: „A magyar hadikölcsön elértéktelenedése és a korona árfolyamzuhanása következtében a magyar gazdasági élet elvesztette mobiltőkéjét. Itt állunk házainkkal, iparunkkal, termőföldünkkel, de nem tudjuk ezeket az erőforrásokat kiaknázni, mert nincs pénzünk.” Hiszi, hogy
a testület méltányolta az érveiket. „Sikerült a szükséges erkölcsi atmoszférát megteremteni, amely alkalmas arra, hogy az angol és amerikai tőkét országunkba vonzza. Különösen a magyar mezőgazdaságnak van föltétlen szüksége hosszú lejáratú kölcsönökre.”
Különös súlyt helyeznek arra, hogy a tisztviselők jobb fizetést kapjanak, így minden hónapban rendkívüli pótlékban részesítsék őket. A kormányfő úgy összegez: „A magyar delegáció az elért eredményekkel meg van elégedve és a genfi megállapodásoktól a legjobbakat reméli.” Az Est arról is beszámol, hogy a pénzügyi bizottság figyelmezteti a kabinetet: Jeremiah Smith amerikai főbiztossal egyetértésben dolgozzon ki részletes programot a szükséges beruházási kölcsönökre vonatkozóan. Továbbá a költségvetésbe csak igazán produktív célokra legyenek újabb tételek fölvéve. „A pénzügyi bizottság az invesztícióhoz való hozzájárulását ahhoz a további feltételhez kötötte, hogy a költségvetés nem lesz oly nagy, mint eredetileg gondolták.” Kiderül: a kedvező határozatokhoz nagyban hozzájárult, hogy Ausztria magángazdasága is sokat szenved a szanálás következtében beállott általános tőkehiány miatt.
A Pesti Napló úgy értesül: az új választójogi törvény mellett új választókerületi beosztás is készül, amely a népesedési viszonyok változásait követi. Február 12-én azt írják: „Bethlen miniszterelnöknek az az álláspontja, hogy nem lehet fenntartani azt, hogy míg a Tisza mentén vannak olyan kerületek, amelyekben két-háromezer választót illet meg a képviselőküldési jog, addig a Dunántúlon 15 000 választóra esik egy-egy képviselő megválasztása – nem szólván olyan kerületekről, amelyekben még ennél is sokkal-sokkalta több választóra jut egy-egy képviselő.
A miniszterelnök terve – információnk szerint – az, hogy a kisebb választókerületeket lehetőség szerint összevonja és egyáltalán a választókerületeket a választók száma szerint arányosítsa.”
Egy nemzetgyűlési képviselő egy rágalmazási per tárgyalásán hangosan közbeszól, mire a bíró rövid szóváltás után letartóztatja, s nyolcnapi fogházra ítéli. Rupert Rezső mindössze annyit jegyzett meg hallhatóan, hogy „a bp. másként rendelkezik”. A bűnvádi perrendtartás rövidítésével arra utalt, hogy a vádlott hosszas védőbeszédét a bíró többször megállította, tömörebb megfogalmazást kérve. Rupert szerint viszont a perrendtartás tiltja a perbeszéd félbeszakítását. Schadl Ernő bíró arra hivatkozik, hogy „tettenérés esete forog fenn”. Úgy érvel: „Én először figyelmeztettem önt, ideszólítottam, és ön akkor türelmetlen hangon kiáltotta, hogy »nem fog engem letartóztatni«. Figyelmeztetés után történt az ön letartóztatása.” Rupert törvénytelenséget és a mentelmi joga megsértését emlegeti. Ezután a főügyész úgy rendelkezik, hogy a képviselőt ne vezessék a fogházba, és maga Schadl bíró is azzal keresi meg az ügyészséget, hogy bocsássák szabadon a képviselőt, mivel a tárgyalás zavartalanság már biztosítva van, így fogházban egy percet sem tölt. Az ügyvédi kamara ettől függetlenül élénken tiltakozik.
A Pesti Hírlap Haragos embernek nincsen igaza címmel elemzi a tanulságokat február 11-én. „Rupertnek nem volt igaza, mert a hallgatóság padjairól elhangzó kritikával nem szabad megzavarni a tárgyalás menetét, a bírói határozatokat pedig – a bírói intézménynek kijáró tisztelettel – még akkor is nyugodtan és tisztelettel kell meghallgatni, ha azt az ember a lelke mélyén igazságtalannak, méltánytalannak, sőt törvénytelennek tartja. Schadlnak pedig nem volt igaza, mert a bűnvádi perrendtartás és a mentelmi jogról szóló törvény sérelmével azonnal a bunkó vastagabbik végével ütött ahelyett, hogy az elkövetett hibával arányosan alkalmazta volna a megtorlást.” Kiemelik: a mentelmi jog csak tettenérés esetén nem védi a képviselőt, ám itt ilyenről nem lehetett szó. Másnap a parlament mentelmi bizottsága hat szavazattal négy ellenében úgy dönt: nem sértették meg Rupert mentelmi jogát.
Az ellenzék hősként ünnepli a képviselőt. A lap közli: „A Kossuth Párt pénteken este Rupert Rezső tiszteletére ünnepi vacsorát rendezett, amelyen az ellenzéki blokk tagjai közül Vázsonyi Vilmos, Hegymegi Kiss Pál, Nagy Vince és Nagy Ernő jelent meg.”
Hegymegi Kiss Pál elmondja: azért jöttek, hogy a mentelmi bizottság határozata ellen tiltakozzanak. „A történtek után szó sem lehet arról, hogy a demokratikus ellenzék feladja passzivitását.”
Napok óta a levegőben lóg az Operaház dolgozóinak sztrájkja a kért béremelések elmaradása miatt. A Magyarország február 14-én aztán már arról ír: „Az operaházi zenekar ma reggel úgy döntött, hogy minden körülmények között ragaszkodik a fizetésemeléshez.” Délben nem jelentek meg Puccini Manon Lescaut című operájának a főpróbáján, ám a színház igazgatósága, illetve Wlassics Gyula főigazgató ezt az eljárásukat szerződésszegésnek deklarálta, úgyhogy most már az egész zenekart elbocsátottnak tekinti az Operaház kötelékéből.
Az Est február 13-án közli: „Karhatalommal elrekvirálták a nagyváradi premontrei gimnáziumot.”
Emlékeztetnek:
a román megszállás óta szünetel a tanítás Nagy-Magyarország egyik legkiválóbb iskolájában, mivel a hatóságok megvonták tőlük a nyilvánossági jogot.
A rend a bukaresti semmítőszékhez fordult, amely azóta sem döntött. Előző nap aztán rendelet érkezett a román közoktatásügyi minisztertől, hogy a nagyváradi premontrei gimnázium épületét rekvirálás útján vegyék el a rendtől, és adják át a jogakadémia birtokába.
