Bonhoeffer útja a szabadság felé

Isten akarata iránti teljes alázatosság és feltétlen engedelmesség – ez volt Bonhoeffer hitének, magatartásának, egész életének vezérlőelve.

Fotó: ullstein bild Dtl. Forrás: ullstein bild

A 27 éves német lelkész 1933-ban az egyházon belüli harc élére állt, egyik alapítója és legaktívabb vezetője lett a náciellenes Hitvalló Egyháznak. Bátor, következetes és fáradhatatlan munkát végzett hazájában és külföldön, az ökumenikus mozgalomban. Az 1934. augusztusban a dániai Fanø szigetén rendezett konferencián mindenki számára világossá tette: dönteni kell a nemzetiszocializmus és a kereszténység között, nincs harmadik út. A puszta teologizálás helyett cselekvésre sürgette a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy a hitet tetteknek kell követniük, máskülönben senki nem állíthatja, hogy hisz.

Bonhoeffer hitvallása és tanítása szerint a keresztyén ember számára nem az a fő erkölcsi kérdés: „Hogyan lehetek jó?” és „Hogyan tehetek valami jót?”, hanem az: „Mi Isten akarata?” 

Amikor szembesült a politikai gonosz – az önmagáért elkövetett, diabolikus rossz – államosított, totális erőszakával, korábban elképzelhetetlen szörnyű gaztetteivel, fokozatosan megérett benne az elhatározás, hogy átlép a hitvallás és az ellenállás között húzódó határvonalon. De hogy mikor, hol és miképp, ahhoz Jézusra kell nézni és rá hallgatni, mert csak őbenne lehet halálos csapást mérni e világ felfoghatatlan gonoszságára. Isten szólt hozzá az engedelmesség következő lépéseiről, így 1940 nyarán sógorán, Hans von Dohnanyin keresztül bekapcsolódott a Hitler fizikai eltávolítására és a náci rezsim megdöntésére irányuló összeesküvésbe.

A német katonai titkosszolgálat, az Abwehr tagjaként egy rendkívül kockázatos, megtévesztést megtévesztésre halmozó játszma részese lett, és közben mindvégig tudta, hogy teljes mértékben Istennek engedelmeskedik. Részt vett a zsidómentésben, a nyugati hatalmak egyházi és diplomáciai képviselőivel folytatott titkos megbeszélésekben és a Hitler elleni több merénylet előkészületeiben is. 1943 áprilisában a Gestapo letartóztatta, de csak az 1944. július 20-án a kelet-poroszországi „farkasveremben” Hitler ellen megkísérelt merénylet után került át a Gestapo hírhedt börtönébe, majd februárban a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték. Időközben a nyomozás során (Canaris naplójának felfedezésével) a Gestapo fényt derített az ő összeesküvésben betöltött fontos szerepére is, és Hitler – bár már tudta, hogy minden elveszett – kiadta a parancsot az összeesküvők elpusztítására.

A szabadság felé vezető úton a halál a legnagyobb ünnep. A szenvedésben öröm, a halálban élet van számunkra elrejtve – írta Bonhoeffer a börtönben. Ma is megrázó és felemelő olvasni, amit egyik, brit fogolytársa visszaemlékezése szerint a kivégzése előtti napon búcsúzóul mondott neki: „Ez a vég – számomra az élet kezdete.”