Az utóbbi évtizedekben megnőtt az érdeklődés Szendrey Júlia élete és pályája iránt. Egyre terjedelmesebb köteteket találunk a könyvesboltok, a könyvtárak és az antikváriumok polcain.
Ez alkalommal Miklya Lucsányi Mónika több mint háromszáz oldalas könyvéről lesz szó. Címe: Szendrey Júlia eltitkolt élete. A főcím lényegében üzenet Szendreynek, amit Sass Károlyon keresztül küldött el Petőfinek. Ő azonban hiába kérte meg az apjától, Szendrey Ignáctól többször is Erdődön a nagyobbik leánya kezét, ő ezt mondta: „Sohsem adom egy poétának a lányomat!” Így hát maradt a szökés Erdődről, persze csak az ottani kápolnában megkötött esküvő után.
Miklyának kiváló érzéke van ahhoz, hogy két műfajt építsen össze: lényegében olvasmányos regényt ír Szendrey Júlia egész életéről, de minden szövegnek, idézetnek megvan a maga filológiai dokumentációja, amit a Szendrey- és a Petőfi-szakirodalom összes fontos kiadványából merít. Ehhez járul még hozzá Szendrey és Petőfi verseinek, naplórészleteinek, levelezésének beidézése. Az ifjú pár együtt töltött alig két évét az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ugyancsak megrövidítette és változatossá alakította. Vágytak arra például, hogy eljussanak Párizsba, de ez a márciusi ifjak dolga miatt és a forradalom kitörése okán lehetetlenné vált, persze nem csak anyagi okokból.
Nagyon megrázó a könyv utolsó harmada. Állampolgárok azt jegyezték meg a „nemzet özvegyéről”, hogy bátran keresni próbálta a meghalt férjét, azt remélve, hogy elmenekült a szabadságharc bukása után. Ennek érdekében azt hitték és terjesztették róla, hogy megpróbált viszonyt kezdeni Heydtével és Liechtensteinnel. Az özvegy csak útlevelet akart, nem mást. Egy időre a boldogtalan Júlia alkohollal próbálta magát kihozni a bánatából vagy legalábbis enyhíteni azt.
A filológiai alapokon működő életrajzban a Miklya először úgy ábrázolja Horvátot, ahogy Szendrey Júlia is láthatta: segíteni akart a nemzet özvegyének. Később azonban megmutatja az olvasóknak, hogy milyen is volt valójában a korábban és későbben is a prostituáltakkal szeretkező történész. Az életrajznak ez az utolsó harmada ijesztőnek mutatja ezt az embert. Sajnos Júlia csak a betegsége idején költözött el tőle, hiszen a gyerekeit sohasem akarta elhagyni. A városi pletykák azonban tönkretették az asszony életét. Júlia betegsége, a méhnyakrák akkoriban még gyógyíthatatlan volt. A Hársfa utcából egy időben a Zerge utcába költözött, azaz ma a Horánszkynak nevezett helyen is lakott. Betegségét orvosa, Walla nem tudta meggyógyítani, csak a morfium tudta egy kissé enyhíteni a fájdalmát.
Az édesapjuknak, Szendrey Ignácnak meg kellett élnie a nagyobbik lánya halálát is, ő volt az, aki sírkövet választott a lányának. A sírkövön ez állt: Szendrey Júlia. Később azonban, ahogy az életrajzi könyvből ezt is megtudjuk, a költőnő átkerült a Fiumei úti temető Szendrey- és Petőfi-leszármazottak sírboltjába.
(Miklya Luzsányi Mónika: Szendrey Júlia eltitkolt élete, Athenaeum Kiadó, 2024)
