– Én nem tehetek róla – szabadkozott Rezeda Kázmér, mármint arról, ugye, hogy ismét borokról lesz szó.
Szóval Kázmér nem tehetett semmiről. De azért alig várta, hogy belevághasson. No hát akkor, így kezdődött…
Úgy alakult a dolog, hogy egy decemberi napon, karácsonyhoz elég közel, vendégek érkeztek a Rezeda-birtokra, a Balaton mellé, az északi partra, vendégek, méghozzá Alsó és Felső Mácsfalvi Mácsfalvi Oborzil – aki, mint tudjuk, elég régóta nem értette, miért kell kétszer is elmondania a Mácsfalvit bemutatkozáskor, valamint neje, a sótlan és mosolytalan Mácsfalviné született Barbakáni Barbara. S jött még Szabász Zolta s asszonya, Szabászné Erdőelve Szerénke, akinél szinte soha nem lehetett jóllakni, mert alig-alig készített naponta nyolc-tíz fogást, a világ legfinomabb vinetéjétől a világ legfinomabb zakuszkáján át a világ legjobb akármijéig, ugyanis Szerénkénél jobban és szenvedélyesebben kevesen főztek.
Talán csak a Kázmér…
De ezt nem volt szabad hangoztatni, ugyanis szegény Oborzil egy téveszme rabja volt, amely szerint ő is tud főzni. Oborzil jelentősen hasonlított Pázsmáti Jánoshoz, kiről így írt Krúdy a Podolini takácsnéban:
„Pázsmáti János, egy alföldi földbirtokos valahol a kunok között azt vette a fejébe, hogy az ő fiacskájának németül kell beszélni. Ő maga is büszke volt a német tudományára, amelyet azonban jóformán elfelejtett, de ahhoz elegendő volt, hogy a színmagyar vidéken bizonyos tekintélynek örvendezzen.
–Pázsmáti – mondogatták az atyafiak (különösen idegenek előtt) – nagyon jeles ember. Nyelveket is tud.
Pázsmáti a városka kaszinójában mindig végig lapozta a német újságokat, és kemény magyar létére nem szégyellte magasztalni a német kultúrát.”
Pontosan ilyen volt Oborzil. Egy alföldi földbirtokos a kunok között, aki városkájának piacára járt a sült kolbászoshoz, hogy a helyi törzsvendégeknek – akik életükben nem csináltak mást, mint rossz rántottát és még rosszabb lecsót – bölcsködjön egy nagyot felülmúlhatatlan főzőtudományáról.
Aztán ha Oborzil Kázmérhoz jött vendégségbe, azt a taktikát választotta, miszerint leszólta, lesajnálta a házigazda főzőtudományát. S ezen meglehetősen jókat tudtak kacagni estéken keresztül. Asszonyaik pedig megállapították, hogy „ezek ketten nem túl bonyolult fiúk”.