Az európai és a magyar történetírásnak egyik nagy kérdése, hogy a XIX–XX. századi történeti folyamatok leírhatók-e „csupán” nacionalizmusok egymáshoz való viszonyának történeteként, s hogy lehetséges-e „csak” a nemzeteszméhez és a nacionalizmusokhoz való közelítések alapján leírni bizonyos politikai csoportokat. A köztes-európai régióban a nacionalizmusok a Szovjetunió fölbomlásával, a kelet- és közép-európai szovjet blokk megszűnésével párhuzamosan fölerősödtek, illetve olyan hangsúlyokat kaptak, amelyekkel korábban, például a második világháború vége és a hidegháború lezárulta között nem rendelkeztek. Számos példa van ezekre a jelenségekre mind Magyarország, mind a környező államok 1989–91 utáni politika- és kapcsolattörténetéből.
Már csak ezen megfontolások alapján is üdvözlendő Fedinec Csilla Ukrajna, nacionalizmus, kisebbségek. Etnopolitika és parlamenti képviselet Gorbacsov utolsó éveitől a második Trump-korszakig című könyve.
A kötet szerzője a művében komoly történészi, politológiai, kisebbségpolitikai, jogi fogalomkészlettel, az előbb említett tudományterületek világából való releváns szakirodalmi háttérrel tekinti át az elmúlt négy évtized ukrajnai kisebbségpolitikai tendenciáit.
Nyitott könyv
A könyvben a Szovjetunió utolsó korszakától a „vörös birodalom” fölbomlása utáni kilenc ukrán parlamenti ciklus történetét vizsgálja – a világpolitikai, geopolitikai, stratégiai és köztörténeti keretek fölvázolása után – az országos választások történetére és az etnikai (elsősorban a magyar) parlamenti képviseletre fókuszálva. Fedinec Csilla művéből nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy az egyes ciklusokban (aktuális és mulandó politikai érdekektől vezérelve vagy éppen választási törvények módosítása eredményeként) hogyan került vagy éppen nem került magyar képviselő a kijevi parlamentbe, de azt is, hogy milyen hatásai voltak a nemzetiségi oktatást megszüntető 2017-es ukrajnai oktatási törvénynek, illetve a kisebbségi nyelvhasználatot jelentősen visszaszorító, két évvel későbbi nyelvtörvénynek.
Napjaink híradásaiban állandó téma az ukrajnai háború, amelynek megoldására érvényes és konszenzuson alapuló modell egyelőre nem született, s elképzelhetően jó darabig nem is fog ilyen létrejönni. Fedinec Csilla igyekszik a könyvében – s munkájának talán ez az egyik legnagyobb erénye – a minősítéstől, az értékeléstől és a politikai állásfoglalástól távol maradni. (Ez az esetek elsöprő többségében sikerül is neki, bár néhol látványos távolságot tart a jelenlegi magyar kormány álláspontjától.)
Az ukrajnai kisebbségpolitika, az ukrán nacionalizmus és a kisebbségek kérdései, valamint a magyar–ukrán kapcsolatok elmúlt negyven évének történetét főként jogi, diplomáciai és sajtóforrások alapján ismerhetjük meg a vaskos kötetből, amely nagyszámú adat közreadásával, több eltérő politikai nézet értő elemzésével ad a magyarországi olvasónak támpontot a szomszédos állam területén zajló háború, valamint az ottani politikai konfliktusok és törésvonalak jobb megértéséhez.
Különösen megfontolandóak Fedinec Csilla következő gondolatai.
