A tél nem vész el, csak átalakul

Az utóbbi években szinte már közhely lett: a tél meghalt, a klímaváltozás miatt soha többé nem lesz igazi, fehér tél. Rekordmeleg karácsonyok, sáros utcák, műhavas sípályák – a média és a köznyelv együttesen temette el a régi telet. De 2026 januárjában Európa hirtelen választ kapott: a tél nem veszett el, csupán átalakult, a természet pedig megmutatta, hogy még mindig apró porszemek vagyunk egy hatalmas gépezetben, és azok is maradunk.

Fotó: Havran Zoltán

Lassan és alattomosan ivódott belénk az a meggyőződés, ami észrevétlenül gyökeret vert a fejünkben: a tél meghalt, a régi, csontig hatoló hideg, a vastag havas tél örökre a múlté lett. Karácsonykor eső veri a standokat, a gyerekek sárban csúszkálnak hógolyózás helyett, a síelők pedig sivító, drága gépekkel gyártott műhavon próbálják elhitetni magukkal, hogy az valódi. Sokan már csak legyintettek, aztán megérkezett 2026 januárja, és úgy rárúgta az ajtót egy egész kontinensre, hogy azt utána be sem tudták csukni. Az elmúlt két hétben Európa nagy részét valósággal letarolta a tél. Hóviharok söpörtek végig a kontinensen, jeges utak változtatták halálos csapdává az autópályákat, falvak maradtak sötétben és fagyban, repterek álltak le, iskolák zártak be. Párizsban, a Szajna partján emberek síeltek – olyan látvány volt ez, amitől még a legöregebb párizsiak is megdöbbentek. Amszterdamban ezrek rekedtek a repülőtéren, Németországban százezrek otthona borult sötétségbe, a Balkán egyes vidékein pedig derékig ért a hó. Még Spanyolország északi része is reszketett a szokatlan hidegtől. 

Ritkábbak a hóhelyzetek, de annál extrémebbek (Fotó: AFP)

A Föld fagyasztóládája

Évek óta azt kérdeztük egymástól: valóban eltűnt a tél? Az igazság az, hogy az elmúlt másfél-két évtizedben a telek valóban szelídebbek lettek. A Föld melegszik, azon belül is a sarkvidék a leggyorsabban, és ez valóban megváltoztatta a tél arcát. Most azonban éppen emlékeztet minket arra, hogy még mindig nagyon is él – és képes kegyetlen lenni. Hogy ezt megértsük, mindenképpen látni kell, hogyan működik a bolygónk. Képzeljük el a sarkvidéket úgy, mint egy óriási, dermesztően hideg fagyasztóládát a világ tetején. Normál esetben ennek a ládának a fedele – amit poláris örvénynek neveznek – szorosan zár, így a jéghideg levegő odabent marad, mi pedig lent, Európában viszonylag enyhe telet kapunk. De az utóbbi években ez a fedél egyre gyakrabban meglazult, sőt néha teljesen lepattant a helyéről. Amikor ez megtörténik, a sarkvidéki dermesztő hideg úgy zúdul ki, mint amikor valaki hirtelen kitárja a mélyhűtő ajtaját, és a jeges levegő pillanatok alatt betölti az egész konyhát. Pontosan ez történt most is.

Van még egy nagy játékos ebben a történetben: az észak-atlanti oszcilláció, amit úgy képzelhetünk el, mint egy hatalmas, láthatatlan légköri iránytűt, ami az Atlanti-óceán fölött állandóan ingadozik két véglet között. Ez az iránytű dönti el, hogy milyen időjárás uralkodik Európában télen. Amikor a „meleg” irányba mutat, akkor az óceán felől meleg, nedves levegő áramlik be nagy erővel, és Európa nagy részén szinte tavaszias, hószegény, szeles, esős tél köszönt be. Amikor viszont az iránytű hirtelen a „hideg” irányba fordul – ahogy most tette –, akkor a meleg áramlás meggyengül, a hideg sarkvidéki levegő szabad utat kap. Ez nem véletlen szeszély: a tengerfelszíni hőmérsékletek, a szélmintázatok és akár a naptevékenység is befolyásolhatja ezt az ingadozást. A két játékos között pedig szorosabb a kapcsolat, mint gondolnánk. A poláris örvény gyengülése gyakran láncreakciót indít el, ami az oszcillációt is „hideg” állásba kapcsolja. Tehát nem arról van szó, hogy a klímaváltozás elveszi a telet, hanem hogy a klímaváltozás miatt a tél egyre kiszámíthatatlanabbá, vadabbá, néha kegyetlenebbé válik. 

Budapestet is letarolta a tél (Fotó: Ladóczki Balázs)

Ördögi kör, alattomos nyomás

A média és a köznyelv kapcsolata ebben a történetben különösen izgalmas és alattomos, mert egyfajta ördögi kört alkot: a média formálja a közvéleményt, a közvélemény pedig visszahat a médiára, erősítve azt a narratívát, hogy vége az igazi teleknek. Ez nem véletlen folyamat, hanem pszichológiai, algoritmikus és gazdasági mechanizmusok egyvelege. A hírek szeretik a drámát: egy enyhe, esős karácsony vagy egy szokatlanul meleg január azonnal címlapra kerül mint a klímaváltozás újabb bizonyítéka. A közösségi platformok algoritmusai pedig tovább erősítik ezt: ha valaki többször kattint az enyhe télről szóló posztokra (mert bosszantja vagy aggasztja), az algoritmus még több hasonló tartalmat tol elé, így a felhasználó úgy érzi, mindenki ezt mondja. Mindez kulturális mítosszá válik, amit aztán a bulvársajtó, a beszélgetős műsorok, sőt a politika is felkap. 

Megmutatta az igazi erejét a tél (Fotó: AFP)

A rossz a jó

A hideg napok gyakran lokálisak vagy nem annyira szenzációsak, hacsak nem okoznak katasztrófát. Például ha egy hóvihar megbénít egy várost, az hír, de ha egy enyhe hét alatt olvad a hó, az is hír, viszont az enyhe telek sorozata könnyebben épül be a kollektív tudatba, mert illeszkedik a globális felmelegedés nagy narratívájába. Ez a megerősítési torzítás klasszikus esete: az emberek hajlamosak azokat az információkat befogadni és megjegyezni, amelyek megerősítik a már meglévő hiedelmeiket. Ráadásul a rövid távú memória is szerepet játszik: az elmúlt 10-15 év enyhe telei frissebbek az emlékezetben, mint a húsz-harminc évvel ezelőtti kemény telek. A média gyakran egyszerűsít: a komplex tudományos magyarázatokat, mint a poláris örvény működése, ritkán bontják ki, helyette a szenzációt hangsúlyozzák. 

Talán most többen látják, hogy a természet nem lineárisan melegszik – néha még mindig képes megdermeszteni minket. De a hurok erős: a következő enyhe télkor megint visszatér a refrén, miszerint vége a télnek. Amit addig is tanácsolhatunk: figyeljünk oda, honnan jönnek az információink. Erre tökéletes példa volt, hogy január közepén az egyik népszerű, időjárással foglalkozó oldal óriási szalagcímmel hozta, hogy a hónap második felében visszatérnek a kegyetlen éjszakai fagyok, ennek oka pedig egy rendkívül ritka légköri jelenség. Azt állították, hogy úgynevezett Vojejkov-tengely alakul ki, ami lényegében két óriási anticiklon összefonódása, ami megakadályozza a melegebb, nyugatias áramlást, így csak a másik irányból érkezhet a fagyos levegő Európába. Bár nagyon jól hangzott, hogy egy olyan légköri esemény hozza el az apokalipszist, ami évtizedenként egyszer-kétszer fordul elő, semmilyen előrejelző modell nem támasztotta alá ezt.

Komplett repterek bénultak meg a havazás miatt (Fotó: AFP/KIRAN RIDLEY)

A kegyetlen időjárás csapdájában

Ami biztos, hogy enyhe évek váltakoznak brutálisakkal, ami érinti a gazdaságot is. Az energiaszektorra óriási nyomás nehezedik ilyen helyzetekben. A hideg miatt a fűtési kereslet robbanásszerűen nőtt, ami a természetes gáz árát egy hét alatt húsz százalékkal emelte Európában, elérve a hat hónapos csúcsot. A Egyesült Királyságban például a hideg időjárás komoly felfordulást okozott az energiapiacokon, erős kereslettel és a legnagyobb tárolók kiürülésével a téli szezonban. Ez nemcsak a háztartásokat érinti a magasabb számlák miatt, hanem az ipari üzemek, gyárak is kénytelenek korlátozni a termelést, ha az energiaárak túl magasak. Ez GDP-csökkenést okozhat. 

Bőven akadt dolga az utak karbantartásáért felelős szerveknek az extrém havazás miatt (Fotó: AFP/MATTHIAS BEIN)

Megbénuló gazdaság

A szállítási és logisztikai szektor is hatalmas veszteségeket szenved. A hóviharok miatti repülőtér-lezárások és vonatkésések utazási káoszt okoztak, ami milliárdos károkat jelent a turizmusban és a kereskedelemben. Például a nagy repterek bezárása miatt ezrek rekedtek a terminálokban, ami nemcsak a légitársaságoknak okozott veszteséget (törölt járatok, kártérítések), hanem a kapcsolódó iparágaknak is: a szállodák, az éttermek, a kiskereskedelem mind szenvednek a csökkenő forgalomtól. A hajózási cégek is figyelmeztettek a szállítási zavarokra, ami késéseket okozott a globális ellátási láncokban – gondoljunk csak az árukra, amik nem érkeznek meg időben, növelve az inflációt. A mezőgazdaságban a hirtelen fagyok pusztítók: a búza vagy a zöldségek károsodhatnak, ami terméskiesést és magasabb élelmiszerárakat eredményez. Egyes országokban ez már most mély gazdasági visszaesést okoz, különösen a Balkánon és Kelet-Európában, ahol a hó és a hideghullám közvetlenül érinti a mezőgazdaságot és az infrastruktúrát. Az is igaz ugyanakkor, hogy a turizmus kettős hatást érez: míg a sípályák profitálnak a természetes hóból (végre nem kell műhavat gyártani), a városi turizmus és az utazás visszaesik a közlekedési káosz miatt.