Frostenson akadémikus, a Nobel-díj-bizottság tagja, férjének, a „tizenkilencedik tagnak” is nagy befolyása volt a döntésekre, valóságos „kulturális pápának” tartották. Aki nem szerepelt a telefonkönyvében, az a világ művészeti életében elhanyagolható figura volt – tartották róla Stockholmban. Arról, hogy ilyen nagy az étvágya a másik nem iránt, nem tudott a közvélemény. A szexuálisan zaklatott asszonyok főleg akadémikusok nejei, lányai voltak, de ha „új hús” nem adódott, ráfanyalodott az alkalmazottaira is. Az érintett nők a családjukat, a férjük karrierjét féltették, csak azért álltak elő kissé késve vádjaikkal. Állításaik megdöbbentették a svéd közvéleményt, hiszen minden tekintetben makulátlan intézményt gyaláztak porba. A közelmúltban Jean-Claude Arnault, aki felesége révén svéd állampolgár is, egy rábizonyított nemi erőszakért két év börtönbüntetést kapott.
Az irodalmi Nobel-díjról rendelkező döntéshozók előbb Katarina Frostenson pártjára álltak – ő körömszakadtáig védte a férjét –, majd a testület a tagok fokozatos kilépésével döntésképtelenné vált. A költőnőt is meggyanúsították pénzügyi visszaélésekkel, mert jogtalanul fizetett bérleti díjat férjének, akinek kiállítótermében a Nobel-bizottság ülésezett. A Nobel Alapítvány, amely a dinamit feltalálójának vagyonát kezeli, mindent megtett azért, nehogy még nagyobb robbanás következzék be. XVI. Károly Gusztáv svéd király is egyetértett azzal, hogy a botrány után nem osztják ki az elismerést, reformokat hoznak, és a sorozatos lemondások következtében új tagokat jelölnek ki a Nobel-díjat odaítélő bizottságba.
De más baj is volt a testület működésével. Az elmúlt évtizedekben legalább hét alkalommal előzetesen kiszivárgott a győztes neve. Az akadémikusok nem tudtak a szájukra lakatot tenni, pedig államtitokként kellett volna kezelni a kiválasztott személy kilétét. Anyagi következményei is lehetnek ennek, ugyanis vannak országok, ahol fogadásokat lehet kötni, hogy ki lesz az idei Nobel-díjas. A jól értesültek pedig biztosra mehetnek.
