Száz esztendeje, 1921 húsvétján váratlanul fölbukkant Magyarországon az alig három évvel korábban az „államügyek vitelétől visszavonult” IV. Károly király, aki 1916 novembere és 1918 novembere között volt hazánk utolsó uralkodója. Puccsszerű megjelenése – vélte a befolyásos korabeli hazai politikai szereplők nagy része – a trianoni békediktátum nyomán megcsonkított magyar állam puszta létét is veszélyeztethette. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy – elsősorban a katolikus egyházi vezetés és a politikai-társadalmi elit egyes köreiben, illetve a dunántúli katolikusság soraiban – bizonyos támogatottsága van mind az utolsó magyar királynak, mind a legitimizmus eszméjének, amely a Habsburg-dinasztia magyar trónhoz való törvényes jogát hirdette.
Károlyi önként mondott le az ezeréves határokról
Sir Maurice angol vezérkari tábornok szerint ha Károlyi Mihály a fegyverszüneti tárgyalásokkal megbízott olasz Diaz tábornokkal állapodik meg, egészen másként alakultak volna az országhatárok.