A 13 éves Marci mindennap focizik. Hétévesen még csak a kertben rúgta a bőrt, de nagybátyja egyik edző barátja meglátta benne a tehetséget, ezért egyesületbe hívta a fiút, aki reméli, hogy hamarosan az ifjúsági válogatottba is bekerülhet. Korábban minden este úgy ért haza edzésről, hogy a zoknijából, cipőjéből, sokszor még a hajából is kiesett több, a műfüves pályákhoz használt gumidarabka. Marci alapvetően nem kedveli az ilyen pályát, mert a napon forró, és nagyon tud horzsolni a becsúszásoknál. Korábban a kerti füvet sokkal jobban szerette, különösen, hogy annak nem volt gumiszaga. Egészen tavalyig ugyanis gumigranulátummal felszórt pályán játszott, ám a szülői összefogás nyomán az egyesület kicserélte a pálya töltőanyagát, így Marci ma már parafa granulátummal felszórt pályán focizik, ami saját elmondása szerint kényelmesebb, de főként nem olyan büdös a meleg hónapokban, hogy legszívesebben olyan orrcsipesszel játszana, mint amilyen a nővérének van a szinkronúszáshoz.
„Halált virágzik most a türelem…” – 80 éve ölték meg Radnóti Miklóst
A humanizmust és az örök emberi minőséget hirdette, ha rezignáltan, elcsigázottan is.