A neves amerikai kutatóközpont, a RAND munkatársa, Colin P. Clarke a beszéd elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára a terrorszervezet nemzetek feletti természetét dicsérendő említett meg Bagdadi név szerint is néhány jól ismert idegen harcost, például a militáns francia Clain testvéreket, és utalt azokra az európai születésű, Szíriából visszatérő terroristákra, akik az elmúlt évek súlyos európai terrortámadásaiban kulcsszerepet játszottak. Az Iszlám Állam mindig is a Nyugat elleni háború globális jelentőségére összpontosított, írja Clarke, fenyegette a riválisait, és felmagasztalta azokat a harcosokat, akik részt vettek a Belgiumban, Franciaországban, Törökországban és bárhol másutt elkövetett támadásokban.
A deradikalizációs programok hatástalanítása is szerepelt a tavalyi dzsihadista célkitűzések között. Az Iszlám Állam egyik Telegram-csatornája, válaszul a már említett RAND Corporation radikalizációellenes programjára, rövid cikkben foglalkozott azzal, hogy a program az ISIS ellen folyó harc eszköze lett, válaszul arra, hogy a Nyugat kudarcot vallott a szervezet elleni nyílt csatában. Hatástalanításának érdekében a cikk szerzője felhívást intézett az ISIS követőihez, hogy kizárólag a szervezet hivatalos és elismert médiájából származó információkra támaszkodjanak. Két hónappal korábban már a Shumukh al-Islam nevű dzsihadista weboldal látogatói is foglalkoztak azzal, hogy a RAND programja azt az al-Madhili iskolát erősíti, amely a „dzsihad ellenségeit” képviseli, mivel nem szólít fel a szekuláris kormányok megdöntésére.
A kommentelők dühöngtek, hogy a program keretében olyan iszlamisták juthatnak nyilvánossághoz, akik támogatják a demokráciát, és állást foglaltak amellett, hogy muszlimnak lenni és a demokráciát akarni együtt lehetetlen.
Vihar előtti csend
Kétezertizenhét februárjában dzsihadista fórumokon megjelentették arabul és angolul, majd a közösségi médiában is megosztották Szaif al-Adel 2000-ben írt, közel negyvenoldalas kézikönyvét Előadás az emberrablásról címmel, amelyből a JWMG hosszabb kivonatot tett közzé. Az egyiptomi születésű Szaif al-Adel, eredeti nevén Muhammad bin Szalah al-Din Zidan az al-Kaida felső vezetői közé tartozott, Bin Laden személyes biztonságáért felelt, a szervezet fő robbantási szakértője és merényletek tervezője volt. Nem tudni, hol rejtőzhet; feltételezések szerint Iránban tartották házi őrizetben, ahonnan 2015 szeptemberében szabadult. A JWMG elemzése szerint az időzítés arra mutat, hogy az al-Kaida számára az emberrablás és a túszejtés – főként foglyok kiszabadításának az eszközeként – ma is terítéken van. Az al-Kaida jelenlegi vezetője, az-Zavahiri is buzdított már nyugati emberek elrablására, utoljára 2017 júliusában. Szaif al-Adel olvasókönyvében az emberrablással elérhető célok nyolcpontos listáján szerepel többek között az információszerzés, az elrettentés és a pénzszerzés is.
A művelet megtervezésének és kivitelezésének az állomásait és a hozzájuk tartozó gyakorlati és taktikai követelményeket lépésről lépésre mutatja be a kézikönyv. A célpontok között prioritást élveznek a zsidók, az amerikaiak és az angolok (ebben a sorrendben). Másodlagos prioritást jelentenek a nyugat-európai országok, és harmadlagosat Kelet-Európa és Oroszország polgárai. A felkészülés fontos állomása a hírszerzési információk összegyűjtése, egyrészt nyílt forrásokból, internetről, médiából, másrészt emberi erőforrásokból, lehallgatásból, megfigyelésből és fényképekből. Felderítendő a célszemély napirendje, a körülötte lévő emberek, az ügynökök, akik védik, a szokásai és a gyengéi. Szaif al-Adel egy turistacsoport példáján keresztül mutatta be hírszerzési módszereit.
Lehet, hogy csupán a vihar előtti csend idejét éljük: az ENSZ jelentése szerint terrortámadások várhatók az év második felében. Az Iszlám Állam a megváltozott körülmények között is erősödik, és félő, hogy felveheti a kapcsolatot azokkal az Európába visszatérő harcosokkal, akik – amint a jelentés fogalmaz – „csalódtak a kalifátusban, de sokan közülük megtartották extremista nézeteiket. A deradikalizációs programok nem bizonyultak teljesen hatásosnak.”
Egy-egy felröppenő, ötletszerűnek tetsző tartalom, mint a gyújtogatás vagy a karácsonyi bevásárlóközpontok megtámadása, talán nem feltétlenül több, mint gyűlölködő képzelgés vagy félelemkeltő fenyegetőzés a dzsihadista propaganda színpadán. De jelezheti is, akár hónapokkal vagy évekkel előre, egy bekövetkező terrortámadás helyét vagy módszerét. Korábban már számos esetben megfigyelhető volt, hogy a célpontok és a módszerek előbb a médiában bukkannak fel, azután rövidebb-hosszabb időre alámerülnek, eltűnnek az üzenetek közül, majd egy váratlan pillanatban terrortámadások véres valóságában öltenek testet.
Mivel az Iszlám Állam gyakorlatában a média és általában a kibertér eszköztára a Nyugat elleni hadviselésben mindig is elsődleges szerepet játszott, a dzsihadista fórumok szórványos üzeneteit is érdemes vizsgálat tárgyává tenni. Akár abban az összefüggésben is, hogy az Iszlám Állam számos esetben álhíreket, megtévesztő üzeneteket kezdett el terjeszteni azért, hogy elterelje a figyelmet egy-egy készülőben lévő valóságos támadásról. A terrorelhárító szolgálatok feladatkörüknek megfelelően vélhetőleg a kibertérben is elvégzik a szükséges felderítést. De talán a manapság sokat emlegetett biztonságtudatos gondolkodás szempontjából sem felesleges ezeket a folyamatokat és jelzéseket a nyílt elemző munka keretében is figyelemmel kísérni.