Munkaalapú stabil társadalom

Kétezertízben az új kormányzat társadalomfilozófiai elképzelése a munka, család, nemzet hármas egységén nyugodott. A lehető legnagyobb szabadságot kívánta biztosítani az embereknek.

Forrás: MTI

Kétezertízben az új kormányzat társadalomfilozófiai elképzelése a munka, család, nemzet hármas egységén nyugodott. A lehető legnagyobb szabadságot kívánta biztosítani az embereknek, hogy saját elképzelésük szerint juthassanak előre, arra nem vállalkozhatott, hogy bárkinek is megoldja az életét, de olyan körülményeket akart és tudott teremteni, hogy az emberek maguk oldják meg, és saját maguk boldogulhassanak.

Munkabarát adórendszer

Azért kellett a korábbi adórendszert megváltoztatni, mert az munka- és családellenes volt, valamint a feketegazdaság átláthatatlan és közteherviselést elkerülő rendszerét tartotta fenn. Hiába dolgozott valaki többet, vállalt nagyobb terheket a saját és családja boldogulása érdekében, a többkulcsos vagy progresszív adórendszer igazságtalanul sújtotta az aránytalan elvonás miatt. Egy idő után nem érte meg többet dolgozni, hiszen a munkavállalók a magasabb adókulcs miatt arányaiban kevesebbet vittek haza, mintha semmi pluszfeladatot nem vállaltak volna el.

A többkulcsos rendszer másik hibája volt, hogy a fizetési lista alján lévőket adómentességük miatt nem ösztönözte, hogy továbblépjenek felsőbb bérezési kategóriákba. Így nem is vették ki igazságosan a részüket az állam, a közösség fenntartásából, ami újabb, a mélyben meghúzódó társadalmi feszültségekhez vezetett.

A többkulcsos adórendszer egészségtelen fizetési kasztrendszert hozott létre, amelyben a lentről felfelé mozgás – a legális, adómegfizető – lehetősége hihetetlen módon beszűkült. Ezt a helyzetet kellett az új kormánynak orvosolnia. A kormány megalakulása óta a munkaalapú gazdaság kialakítása mellett tört lándzsát az alulról nyitott középosztály megteremtése érdekében.

A 2010 és 2018 közötti időszakban folyamatos volt a munkát terhelő adók csökkentése és a fogyasztás utáni adókra történő hangsúlyáthelyezés. 2010 és 2013 között a személyi jövedelemadó nagyszabású reformjára került sor. Az adóreform négy fontos eleme a következő volt: az egykulcsos adó bevezetése, a családi adókedvezmény kiterjesztése, a szuperbruttósítás kivezetése, az adójóváírás megszüntetése.

Az új arányos és egykulcsos adórendszerben az szja értéke 2013-tól 16 százalék volt, ez 2016-tól további egy százalékponttal 15 százalékra csökkent. Az egykulcsos adóval érvényesült a jövedelemnek a megtermelőnél hagyása elv is. A kormány fontosnak tartotta, hogy a jövedelmi adók súlya tovább csökkenjen, és elsősorban a közvetett, fogyasztási/forgalmi típusú adók súlya növekedjen.

Munkahelyteremtés és -megőrzés

Ha munka van, minden van – mondja a közbölcsesség, de ez az orbáni gazdasági modell lényege is. A kormány a segélyalapú gazdaság helyett munkaalapú gazdaságot és társadalmat kezdett felépíteni. Ezért a legfontosabb cél a munkahelyteremtés és a meglévő munkahelyek megőrzése volt, s hogy elérhetővé váljon a teljes foglalkoztatottság. A közfoglalkoztatás ennek a gondolkodásnak az első lépése lett, s a gazdaságra gyakorolt hatása mellett a társadalomalkotó képessége is jelentős.

A közfoglalkoztatás nem cél, hanem eszköz, hogy a tartósan munkanélkülieket visszavezesse a munka világába. Fontos, hogy a munkaképes, dolgozni akaró személyek munkát kapjanak, így biztosítsák saját maguk és családjuk megélhetését. Mindezek mellett szocializációs célokat, feladatokat is szolgál, hiszen a közfoglalkoztatás révén olyan családok életébe került be a rendszeres munkavégzés, amelyeknél már a rendszerváltozás óta eltelt húsz évben nem létezett ez az életforma. Gyerekek és unokák nőttek fel az elmúlt évtizedekben anélkül, hogy szüleiket, nagyszüleiket rendszeres munkába járásban látták volna. A közfoglalkoztatás szocializációs hatása tehát az új generációknak a munka világába történő beemelését, a korábbi szülői modelltől való elszakadást is nagymértékben segíti.

A munka világában korábban nem érintettek bevonása mellett fontos feladat volt a már benn lévők pozícióinak megóvása, tartós biztosítása, főleg akkor, ha valami – életkor, hátrányos helyzet, területi elhelyezkedés – veszélyeztette azt. Az Orbán-kormány által bevezetett számos adókedvezmény a lehetőséget teremtette meg a munkáltatók számára. Ilyen a 25 év alatti munkavállalók utáni kedvezmény, az 55 év feletti munkavállalók utáni kedvezmény, a szakképzetlen munkavállalók utáni kedvezmény, a tartósan álláskeresők utáni kedvezmény, a kisgyermekes munkavállalók utáni kedvezmény, a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók utáni kedvezmény. Ezek közel 700 milliárd forintot hagytak a munkaadóknál.

A hazai munkaerőpiac problémáit nagymértékben növelte a magyar munkavállalói társadalom nagyon alacsony flexibilitása. Mivel a kormány számára kiemelt prioritással bír a foglalkoztatás növelése, ezért bevezették a munkásszállás kialakításához nyújtható támogatást, amelyre 2018-ban ötmilliárd forintot különítettek el, a vállalatok pedig a munkásszállások és bérlakások építésénél adóalapjukból leírhatták az ezzel kapcsolatos költségeket. További lehetőség volt a munkáltató által adómentesen nyújtható lakáscélú támogatás, a munkavállaló által a járási hivatalnál kérelmezhető lakhatási támogatás és az egyidejű lakásbérlet és -kiadás esetén adható szja-kedvezmény is.

A 2010-es kormányváltás óta – 2010. II. negyedévvel összehasonlítva – 774 ezerrel nőtt a munkában állók száma, a növekedés döntő hányada, mintegy háromnegyede a hazai versenyszférában következett be. A magyar gazdaság nagy eredménye ez, s ezáltal az orbáni társadalompolitika nagy lehetősége, hogy az elmúlt nyolc évben végrehajtott munkapiaci intézkedéseknek köszönhetően a foglalkoztatottság rekordszintre emelkedett. A foglalkoztatottak száma ma már meghaladja a 4,5 milliót, és az ötmilliót közelíti. Ezen intézkedéseknek és a magyar gazdaság érdemi növekedésének köszönhetően a munkanélküliségi ráta több mint hét éve folyamatosan csökken, mostanra 3,7 százalékra süllyedt, s ma már sokkal inkább a munkaerőhiányt kell kezelni, mint a tömeges munkanélküliséget.

Itt el kell oszlatni egy tévhitet, amely az Orbán-kormány időszakához köti – s mintegy annak tevékenységével magyarázza – a munkaerő-elvándorlást. Több tényezőt kell ismernünk, hogy reálisan lássuk ezt a folyamatot.

A közép-európai államok vasfüggöny mögötti múltjából fakadó – a nyugat-európai szinthez viszonyított – bérkülönbségei miatt gazdaságuk munkaerő-megtartó képessége nagymértékben csökkent az uniós csatlakozásuk után. Ebben az összevetésben Magyarország nagyon jól áll, hiszen a térségünkből a társadalom méretét figyelembe véve Csehországból, Szlovákiából és hazánkból mentek el a legkevesebben. A KSH adatai szerint a külföldön élő népesség – mind a magyar állampolgárok, mind a magyarországi születésűek – aránya továbbra is alacsonyabb, mint a legtöbb kelet-közép-európai országban. Ha az egyes országokban született és külföldön élő népesség arányát hasonlítjuk össze, Magyarország Szlovákiával együtt a rangsor végén áll (6,5 százalék), miközben a jelentősebb kivándorlási országokban, mint Litvánia, Lettország, Románia, Bulgária és Lengyelország, ez az arány 18–21 százalék között van.

A másik szempont, amelyet a helyzet reális értékelésénél figyelembe kell venni, az idő és a lehetőség tényező. 2010 előtt is már 200 ezret meghaladó magyar állampolgár élt különböző európai uniós tagállamokban úgy, hogy ebben az időben még nem oldották fel az ausztriai és a németországi munkaerő-bevándorlási kvótákat. Ezek 2011-es feloldása jelentette az újabb löketet a visegrádi négyek irányából történő munkaerő-kiáramlás számára, s az EU 8-országok – Magyarország, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia – állampolgárai az Európai Unió „régi” 15 tagállamának mindegyikében korlátozások nélkül dolgozhattak.

A harmadik a kétirányú mozgás figyelembevétele. A KSH adataiból világosan látható tendencia, hogy a Magyarországról távozó munkavállalók és a hazatérők számaránya közötti olló folyamatosan záródik. 2015 és 2017 között csökkent a kivándorlók száma, miközben egyre többen lettek a visszatérők.

Alulról nyitott középosztály

A kormányzat kiemelten kezelte a bérből és fizetésből élők jövedelemszerző képességének növelését. A gazdaságban végrehajtott adó- és bürokratikus terhek csökkentése, a különböző szektorokat támogató célirányos politika következetes képviselete lehetővé tette a kormány számára, hogy a gazdasági és társadalompolitikai céljainak megfelelő módon és időben megkezdje a magyar munkavállalók béremelésének régóta várt korszakát.

A béremeléseket úgy kellett és kell megvalósítani, hogy a piac szereplői – munkaadók, munkavállalók – folyamatosan együttműködjenek. Az állam – például adócsökkentéssel – segítse a vállalkozásokat, a vállalkozások pedig magasabb béreket fizessenek a dolgozóknak. Az alap a bérstruktúrában viszonyítási alapot jelentő minimálbér és garantált bérminimum fokozatos és folyamatos emelése volt. 2010 után ezek évről évre olyan módon emelkedtek, hogy minden dolgozó állampolgár egyet előre tudjon lépni. Ezért ma már a nemzetgazdaságban végbemenő béremelkedéssel párhuzamosan a minimálbért és garantált bérminimumot keresők is többet vihetnek haza, mint 2010-ben, miközben adót is fizetnek. Mindkét esetben közel megduplázódtak a fizetések.

A kormány még 2016 novemberében hat évre szóló megállapodást kötött a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel. Az eddigi legnagyobb magyar bérfejlesztési programban a munkaadók komoly bérfejlesztéseket, a kormány pedig ellentételezésként a vállalkozásokat terhelő adók csökkentését vállalta. Ennek következtében hat év alatt 27-ről 11,5 százalékra csökken a munkát terhelő szociális hozzájárulási adó.

A bérmegállapodás következtében minden évben egyre többet keresnek az emberek: a bruttó havi átlagkeresetek a 2010-es 202 525 forintról 324 300 forintra emelkedtek, ami több mint 120 ezer forintos növekedés 2010-hez képest.

A kormányzatnak a gazdasági, geopolitikai és a korábban kialakult egészségtelen társadalmi szerkezetből adódó munkaerőpiaci problémák megoldásait is keresnie kellett.

Lehetővé kellett tenni, hogy akik akarnak, azok nyugdíjas létük mellett is könnyen és kedvező körülmények között tudjanak állást vállalni és munkát végezni. 2018 novemberétől új szabályok léptek hatályba. Lehetővé tették, hogy a dolgozó nyugdíjasok egyrészt megkapják a nyugdíjukat, másrészt a munkabérüket úgy, hogy utóbbi után csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót kell megfizetni. A kormány megteremtette a feltételeit a nyugdíjas-szövetkezetek létrehozásának is. A közel 150 nyugdíjas-szövetkezetnek ma már több mint tízezer tagja van.

Nagy utat tett meg az ország 2010 óta. Több mint öt éve folyamatos a bérek emelkedése Magyarországon. A munkaadók, munkavállalók és a kormány hármas megállapodását a bérek emelkedéséről és az adók csökkentéséről ez idáig mindegyik fél betartotta. Az orbáni modell által megfogalmazott cél – hogy a következő években már ne csak azt lehessen elmondani, hogy az embereknek van munkahelyük, hanem azt is, hogy megéri dolgozni – egyre inkább reális. Olyan szintű béremelést indítottak el a magyar gazdaságban, amelyet csak egy fundamentálisan rendbe rakott, egyre erősödő országban lehet megtenni.

A kormány gazdaságpolitikájának és a munkaadókkal való megállapodási képességének köszönhetően azt a bért, amelyért 2010-ben egy átlagos magyar munkavállaló 12 hónapot dolgozott, most 8 hónap alatt keresi meg. A kormány intézkedései lehetővé tették, segítették az egyén, a kis-, közép- és nagyvállalatok gyarapodását s ezeken keresztül az alulról nyitott középosztály erősödését.

Életpályamodellek és bérfejlesztések

A munka világában a piaci szférában dolgozók bérfejlesztését érintő intézkedések mellett kiemelkedően fontos szerepe van az állam alkalmazásában lévők, kiemelten fontos közfeladatokat ellátók életpályájának és bérrendezésének. Az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás és a rendvédelem területén évtizedes elmaradásokat orvosló vagy azt elkezdő lépések történtek.

A pedagógus-életpályamodell bevezetésének nagyon komoly előfeltételei voltak, amelyeket a korábbi évtizedekben lelassult oktatásirányítási bürokrácia csak központi kormányzati erős akarat hatására volt hajlandó és képes megteremteni. Számos ismeret megszerzésére volt szükség ahhoz, hogy olyan életpályamodell jöhessen létre, amely hosszú távon fenntartható, átlátható, kiszámítható és vonzó a pedagógusok számára.

Tudni kellett az elkövetkező negyed évszázadra vonatkozóan a közoktatásban részt vevő diákok számát. Ez részben egzakt szám a már megszületettek alapján, részben a társadalmi folyamatok alapján történő becslés volt. Világos kimutatás kellett a közoktatásban dolgozó pedagógusok számáról, arról, hogy ezen belül mekkora a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya. Fel kellett mérni, hogy a következő 25 évben várható gyerekszám mennyi képzett pedagógust igényel. Ismerni kellett a megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógusok életkorfáját, hogy a következő 25 éves periódusban mely évben mennyien érik el a nyugdíjkorhatárt. Így világos terveket lehetett készíteni a tanár szakos felsőoktatási intézmények tanárképzési ösztöndíjkontingenseiről és tantárgy-szakpár preferenciáiról. Olyan ösztöndíjrendszert kellett létrehozni, amely részben a hiányszakok irányába orientálja a pedagóguspályát választó fiatalokat, részben az egyetemi évek alatti kiemelt állami dotáció ellenértékeként a kifejezetten hátrányos térségek oktatási intézményeibe tudja irányítani a végzett tanárokat.

Míg egy pályakezdő – egyetemi végzettséggel rendelkező – pedagógus bére 2013-ban bruttó 130 000 forint volt, addig 2018-ban 203 000 forint, s ez 56 százalékos növekedés. Míg egy húsz éve dolgozó – egyetemi végzettséggel rendelkező – pedagógus bére 2013-ban bruttó 173 000 forint volt, addig 2018-ban bruttó 335 000 forint, ez pedig 93 százalékos növekedés.

Az óvodapedagógusok bére – a tanárokéval megegyező módon – emelkedett 2012–2017 között. 2017 januárjától a felsőfokú végzettséggel rendelkező bölcsődei dolgozók is csatlakoztak a pedagógus-életpályamodellhez.

A pedagógus-életpályamodell legfőbb előnye, hogy a pedagógusoknak egyértelmű, mindenki által egyenlő eséllyel befutható karrierlépcsőt épített. Ugyanakkor csökkentette a terhelésüket, hiszen az egy pedagógusra jutó tanulószám a 2010-es 13,5-ről 2016-ra 10,4-re csökkent. Az állam csak az emelésekre 350 milliárd forintot biztosított. A teljes munkaidőben állók havi bruttó átlagkeresete a közoktatási szféra esetén 2010–2017 között 51 százalékkal növekedett, és amíg 2010-ben még nem érte el a nemzetgazdasági átlagot, 2017-ben már megelőzte azt. Nemzetközi összevetésben az OECD-tagállamok körében a magyar pedagógusok bére emelkedett a legnagyobb mértékben az elmúlt években. A pedagógusok anyagi megbecsülésének helyreállítását jelzi, hogy átlagbérük eléri a diplomás átlagbér 82 százalékát, ez jobb, mint az OECD-tagállamok nyolcvanszázalékos átlagértéke.

Az oktatás mellett a másik neuralgikus pont az egészségügy, amely több évtizedes hátránnyal, lemaradással küszködött. A balliberális kormányok tovább züllesztették és teljes egészében eladósították a magyar egészségügyet, s az uniós csatlakozás után tömegesen indultak az unió más tagállamaiba a magyar orvosok, egészségügyi dolgozók, s az akkori kormányok semmit sem tettek ennek megfékezésére: egész generációnyi remek orvossal, ápolóval gazdagították a nyugat-európai országok kórházait.

A kormány lépésről lépésre megvalósítandó célja az lett, hogy a magyar orvosok hosszú távon itthon tudjanak elhelyezkedni, itthon szerezzék meg a szakképesítésüket, az itthon szerzett tudásukat itthon kamatoztathassák. Ez – a jövő felélését jelentő hitelalapú bérfejlesztés elkerülése miatt – csak lassan, a kívánt és remélt sebességnél lassabban tud megvalósulni, hiszen a rendszerváltás előtti negyven, valamint a rendszerváltást követő húsz év bérszínvonalat érintő káros hatásait nem lehet egyik napról a másikra korrigálni. Nem lehet hatvan év elmaradását nyolc év alatt kompenzálni.

Kétezertíz óta a kormányzat folyamatosan növelte az egészségügyi bér- és illetménykiadásokra fordítandó költségvetési összeget. 2010-ben 10,6 milliárd forinttal jutott több az eseti keresetkiegészítésekre. Ez 2011-ben további 5,6 milliárd forinttal növekedett. 2012-ben az egészségügyi bérfejlesztésben ez 28 milliárd forintos pluszt jelentett, míg a 2013-as évben ez további 26, 8 milliárd forinttal növekedett. 2014-ben 6,6 milliárd, 2015-ben 5,3 milliárd, míg 2016-ban 10,8 milliárd volt az egészségügyi bérfejlesztés növekménye.

Összességében elmondható, hogy 2010-hez képest 2016-ra több mint 300 milliárddal nőtt az egészségügyi dolgozók bérének költségvetési fedezete. Ez azt eredményezte, hogy 2010–2015 között a középfokú végzettségű ápolók átlagos éves fizetése bruttó 406 ezer forinttal, a felsőfokú végzettségű ápolóké 432 ezer forinttal, a laboratóriumi dolgozóké 530 ezer forinttal, a rezidenseké 1,4 millió forinttal, a szakorvosoké 2,1 millió forinttal emelkedett.

A lépésről lépésre politika szerint a kormány 2016-ban meghirdette a 2019-ig tartó egészségügyi bérfejlesztési programját, amely országosan 98 ezer egészségügyben dolgozót érintett. 2016 szeptemberében az orvosoknak bruttó 107 ezer forinttal, 2017 novemberében további bruttó 100 ezer forinttal emelkedett az alapbérük. A rezidensek bére 2017 novemberében 50 ezer forinttal emelkedett. A szakdolgozók bére 2016 őszétől átlagosan 26,5 százalékkal, 2017 novemberében 12 százalékkal nőtt. A következő lépcső 2018 novemberétől lett volna esedékes nyolcszázalékos emeléssel, ezt hozta januárra előre a kormány. Az előre hozott béremeléssel így 2016 szeptembere és 2018 januárja közötti időszakban a szakdolgozói átlagbérek 53 százalékkal emelkedtek. 2019 novemberében további nyolcszázalékos béremelésre számíthatnak a szakdolgozók.

A mentődolgozók 2018. januártól külön is kaptak tízszázalékos béremelést, és rájuk is vonatkozik az előre hozott nyolcszázalékos szakdolgozói béremelés. Mindezen felül a szociális ágazatban dolgozó egészségügyi végzettségűek és egészségügyi munkakörben dolgozó mintegy 3300 ember további bérkiegészítést kapott, így bérük minden fokozatban elérte az egészségügyi bértábla szintjét.

Az elmúlt nyolc évben meghozott bérfejlesztések hatása egyértelmű. Az egészségügyben dolgozó orvosok, mentőtisztek és mentőápolók keresete megduplázódott. Az orvosok átlagkeresete 2010-ben 314 ezer forint, míg 2018-ban 645 ezer forint volt. A mentőtisztek átlagkeresete 2010-ben 243 ezer forint, míg 2018-ban 460 ezer forint volt. A mentőápolók átlagosan a 2010-es 174 ezer forint helyett 340 ezer forintot kerestek 2018-ban. Egy 19–21 éves jogviszonnyal rendelkező, OKJ-s végzettségű, E7 fizetési osztályba besorolt ápoló átlagkeresete 2010-ben 172 ezer forint volt, ma 342 ezer forint. Egy négy–hat éves jogviszonnyal rendelkező, felsőfokú végzettségű, F2 fizetési osztályba besorolt ápoló átlagkeresete a 2010-es 199 ezer forinthoz képest ma 382 ezer forint.

A kormányzat a folyamatos egészségügyi béremelések mellett elindította a rezidens-ösztöndíjtámogatási programokat: ezek havi nettó 100, 150, illetve 200 ezer forint kiegészítést jelentenek – szakmáktól függően – a résztvevőknek.

A Rezidens Támogatási Program segítségével 2018 tavaszáig több mint 2500 fiatal orvost és gyógyszerészt sikerült itthon tartani. A fiatal orvosok itthon tartása érdekében meghirdetett ösztöndíjpályázatra eddig csaknem hárommilliárd forintot fordított a kormány. Ennek eredményeként míg 2010-ben 331 végzett orvos kapcsolódott be az államilag támogatott szakképzésbe, addig 2016-ban számuk – közel 2,5-szeresre nőve – 775 fő volt. Azaz a végzés utáni években az orvosoknak körülbelül nyolcvan százaléka vesz részt a szakképzésben. Ez az elindított rezidens-ösztöndíjprogramok sikerét jelenti.

A szakképzésben részt nem vevők pedig számos esetben indulnak el tudományos doktori képzésben. Az OECD adatai alapján 2015-ben Magyarországon több újonnan végzett orvostanhallgató (13,4) jutott 100 ezer lakosra, mint 2009-ben (9,2). A kormányváltás előtt e tekintetben rendszeresen alulteljesítettünk a fejlett országokhoz képest, az elmúlt években viszont rendszeresen meghaladjuk az OECD-átlagot.

A balliberális kormányok nemcsak az egészségügyi és az oktatási kart, hanem a közigazgatási apparátust is elhanyagolták. A közigazgatási dolgozók 2010 előtt nem rendelkeztek világos jövőképpel és társadalmi megbecsültséggel.

A területi közigazgatás elsődleges feladata, hogy ne öncélúan működjön, hanem közcélt valósítson meg. El kell érni, hogy a közigazgatás minél gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb lehessen, érvényesüljön az ügyfélközpontúság és a szolgáltató jelleg. Ehhez elengedhetetlen a megfelelően képzett, megbecsült közigazgatási apparátus. Ezért jött létre 2012-ben az államtudományi képzésben kizárólagos szerepet betöltő Nemzeti Közszolgálati Egyetem azzal a céllal, hogy a közszolgálat legfontosabb területeinek szakembereit egységes rendszerben, egységes intézményi alapokon képezze.

Kétezertizenhat július 1-jével alakult meg az Állami Tisztviselői Kar, elsőként a fővárosi és megyei kormányhivatalok járási hivatalaiban, majd 2017. január 1-jétől megyei szinten a kormányhivatalokban is. Kidolgozták a közszolgálati dolgozók életpályamodelljét.

Első lépésként a járási hivatalok tisztviselői számára új sávos illetményrendszert vezettek be, majd második ütemben a megyei kormányhivatalokban foglalkoztatottak átlagosan harminc százalékot meghaladó illetményemelést kaptak. A közigazgatási életpálya harmadik üteme pedig a központi közigazgatásban dolgozókat érinti, amelyre 2019-ben kerül sor.

Az államigazgatásban dolgozók mellett a fegyveres testületek tagjai státusbiztonságát érintő régi elmaradást is pótolni kellett. Mindkét fegyveres testület tekintetében elhanyagolt ágazatot örökölt az új kormány 2010-ben. A rendészeti és a katonai állomány alacsony társadalmi megbecsültséggel rendelkezett, magas volt a pályaelhagyók száma, továbbá az állomány korrupciós kockázata is magas volt. A rendészeti és katonai életpályamodell keretében 2015-től a hivatásos állomány tagjai összességében ötvenszázalékos bérfejlesztésben részesültek.

A rendészeti életpályamodell keretében 2016-tól az érintett állomány tagjai teljesítményértékelésük eredménye alapján évente két alkalommal folyósított teljesítményjuttatásban részesülhetnek. 2017-ben hatályba lépett a rendvédelmi egészségkárosodási ellátásra vonatkozó szabályozás, amely a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítést és a rendvédelmi egészségkárosodási járadékot foglalta magában. A rendészeti és katonai életpályamodell bevezetésének köszönhetően a rendőrség és a honvédség megtartó képessége erősödött, létszáma pedig emelkedni kezdett.

A már megvalósult és a jövőben megvalósítandó életpályamodellek elsődleges feladata az érintett munkavállalók státusbiztonságának kialakítása. Nem szabad azonban megfeledkezni mindezek másodlagos hatásairól sem: az állam feladatainak átgondoltabb és ezáltal hatékonyabb ellátásáról és így az állam folyamatos megerősítéséről.

Szerényi Gábor rajza

A vidék társadalma

A kormány számára a következő nagy átstrukturálandó terület a mezőgazdaság volt. A 2010 előtti időszakban a mezőgazdaságot a nagybirtokok és a nagybirtokosok érdekei dominálták. Ennek következményeképpen a hagyományos magyar mezőgazdaság elveszítette munkahely- és lakosságmegtartó képességét, nem jelentett megélhetési alternatívát a fiatalok számára. A termények és termékek árait a kizsákmányolási logika határozta meg, amely a multinacionális kereskedelmi láncok érdekeiből fakadt, és nem volt tekintettel a mezőgazdasági kistermelők lehetőségeire. Az új kormány szerint a több lábon álló gazdaságszerkezet kihagyhatatlan eleme az agrártársadalom. Ezért a termelés újragondolása, gazdaság- és társadalomformáló szerepének előtérbe hozása lett a feladat.

Az orbáni modell abban hisz, hogy Magyarország hosszú távú, fenntartható és stabil gazdasági növekedésének alapja lehet, ha a vidék tartalékait mind társadalmi, mind gazdasági értelemben sikerül beindítani. Ehhez pedig meg kell erősíteni és dinamizálni kell a mezőgazdaságot. El kellett érni, hogy a mezőgazdaság hozzájáruljon a mindennapok biztos megélhetéséhez, a vidék megtartó képességének növeléséhez. Versenyképes és fejlődő vidék ugyanis elképzelhetetlen erős gazdatársadalom nélkül, a vidéki életforma a gazdálkodás nélkül nem fenntartható, ezért kell azt erősíteni.

Az új földtörvény megalkotásával a kis- és középbirtokok arányának növelésével a magyar munkaerőpiac agrárbázisát erősítette meg a kormányzat. Ennek a munkaerőpiaci és gazdasági következményei mellett kiemelkedő társadalmi és szocializációs hatása is van. A kormány elindította a magyar gazdák földhöz juttatása érdekében a Földet a gazdáknak! programot.

A fenti intézkedések mellett a kormányzatnak figyelnie kellett arra, hogy a magyar vidék nagy központjait is helyzetbe hozza. A megyei jogú városok modern, XXI. századi európai várossá fejlesztése lett a 2010 utáni kormányzat célja. Gazdaságilag erős megyei jogú városok ellensúlyozni tudják az ország főváros-központúságát.

Kétezertízre Magyarország településeit óriási mértékű adósság terhelte, ezért a kormány megváltotta ettől az önkormányzati szektort, mintegy 1300 milliárd forint adósságot vállalt át, és valamennyi megyei jogú várossal megállapodást kötött: az első megállapodást 2015 márciusában Sopronban, az utolsót 2017 májusában Hódmezővásárhelyen írták alá.

A kormány 2015-ben a Modern Városok Programmal a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb gazdaságfejlesztési, ezáltal középosztályt erősítő programját indított el. A Modern Városok Program 265 projektet tartalmaz, a fejlesztések forrásigénye együttesen meghaladja a 3550 milliárd forintot, s mindez fontos pillére lehet a több lábon álló, az ország területi sajátosságait is figyelembe vevő, egészséges társadalmat stabilizáló településszerkezetnek. Ezek az intézkedések reményt adtak arra, hogy az évtizedek óta tartó

– s a vidéket ellehetetlenítő – társadalmi mozgások lelassulnak, sőt idővel megállnak, s így a magyar vidék gazdasági és társadalmi súlyához méltó módon s annak megfelelően foglalja vissza helyét.

Megbecsült idősek

A nyugdíjasokat érintő lépések – nyugdíjak reálértékének megőrzése, nyugdíjprémium – sok év elmaradását voltak hivatva pótolni. A balliberális kormányok átgondolatlan, kapkodó, a holnap kérdéseivel és a nemzet érdekeivel nem foglalkozó tevékenysége miatt folyamatosan csökkent a nyugdíjak reálértéke. Ezzel szemben a 2010-es kormányváltás óta minden évben legalább inflációkövető nyugdíjemelés volt. Ennek és a tartósan alacsony inflációnak köszönhetően 2011 óta a nyugdíjak vásárlóértéke az általános fogyasztói árnövekedéshez képest – a nyugdíjas fogyasztói kosárral számolva – tíz százalékkal nőtt. A nyugdíjak nominális értéke 2010-hez képest 2018-ig 29,8 százalékkal nőtt.

Mindezeken kívül a nyugdíjasok egyszeri többletjuttatásban is részesültek, első alkalommal kaphattak nyugdíjprémiumot, az Erzsébet-program összesen mintegy 258 ezer nyugdíjasnak nyújtott üdülési, pihenési lehetőséget, s bevezették a nyugdíjas-szövetkezeteket. E lépések következtében nemcsak javultak, hanem kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé váltak a nyugdíjasok hétköznapjai. Hol vannak már azok az idők, amikor a nyugdíjak elinflálódtak, megvontak akár egyhavi nyugellátást, vagy egyszerűen nem tudtak fizetni a magánnyugdíjpénztárak?!

A 2010 utáni nyugdíj-, nyugdíjaspolitika világosan látta tehát, hogy egy nemzet nagysága többek között abban mutatkozik meg, hogy a jelenen alapuló jövő tervezése mellett hogyan becsüli meg elődeit, s hogyan tartja számon múltját.

Mindezen intézkedések lehetővé tették, hogy a magyar társadalom jelentős részének – a bérből és fizetésből élők, azok köznevelésben részt vevő gyermekei, valamint nyugellátásban részesülő szülei – számára növekedjen, ha csak fokozatosan is a mindennapjai státusbiztonsága, ami lehetővé teszi, hogy személyes érdekeik alapján is támogassák a kormány gazdaság- és társadalompolitikáját. Ezeknek az intézkedéseknek az elfogadottsága teremti meg az orbáni modell társadalmi bázisát, s az ebből fakadó támogatottság teremti meg az alapot az orbáni modell kurzusépítő elképzeléseinek.

Folytatjuk

A sorozat többi részét IDE kattintva olvashatják el!