Nagyon nagy böjt

A keresztény nemzedékek számára az idei esztendő még soha meg nem élt tapasztalatot tartogatott. Volt már ilyen a históriában, csak a mi életünkben nem. A Szentszék március 25-én kelt dekrétuma drasztikusan korlátozta a legnagyobb ünnep szertartásainak látogathatóságát a járványtól sújtott országokban. Nemcsak a katolikusok, hanem valamennyi történelmi egyház is hasonló szabályok meghozatalára kényszerült.

Fáy Zoltán
2020. 04. 11. 16:44
FELFÖLDI László
Szentmise az üres nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Veszélyeket is rejt a helyzet Fotó: MTI/Balázs Attila
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A néptelen városok képe az elmúlt hetekben hétköznapivá vált. Nem az üres utcákon, a kietlen Hősök tere képén vagy a lassan elgazosodó Piazza Navona látványán ütközünk meg, hanem inkább azon, ha a korlátozások ellenére nagyobb csoportosulásról közölnek fényképet. Felelőtlen emberekről, akik fittyet hányva a járványügyi rendelkezésekre, minden különösebb ok nélkül nagy tömegbe tömörülnek. És bár az egykor forgalmas, mára kietlenné vált települések képe lassan megszokott lett, elhagyatott templomokat látni még mindig szívszorító.

Néhány hónappal ezelőtt tökéletes állapotú nyugat-európai eklézsiák lerombolásának felvételeivel sokkolták a keresztényeket. Sokan gondolták ezeket a képsorokat az európai világ hanyatlása jelképének. De az idei húsvét szenzációja nem a falak rombolása, hanem a szertartásokat csak otthonukból követő híveké. Vajon ez a kényszerhelyzet nem okoz-e pusztulást az egyházköz­ségekben is? Nem válik-e megszokássá a mostani állapot, a beletörődés a lelki szomjúságba?

Házi szertartások

Az ünnep nagyobb átélésére nálunk először talán a szalézi szerzetesek tettek közzé ajánlást. Később mások is tanácsolták: rakjunk rendet a szobában a szertartás előtt, vegyünk elő feszületet, gyújtsunk gyertyát, hangolódjunk rá az ünnepre. Barsi Balázs, a rendkívüli hatású ferences szerzetes pap egész házi szertartássorozatot készített nagyhétre, családi liturgiát. Megpróbálva az otthonokba vinni a közös imádságot, az énekléstől kezdve a nagycsütörtöki lábmosáson keresztül a közös elmélkedésig. Mások egyszerűbb, de annál sokkolóbb instrukciókat közöltek: ha miseközvetítést néz a család, legalább öltözzünk fel rendesen, ne rágcsáljunk csipszet mise alatt, ne hörpöljünk üdítőitalt, ahogyan filmnézés közben szoktuk. Álljunk fel bevonuláskor, térdeljünk le átváltoztatás idején.

Vannak azonban, akik úgy vélik, blaszfém lenne a nappali dohányzóasztala köré térdepeltetni a családot, még ha kiürítik is előtte a hamutartót. A hagyományos paraszti kultúrában megszokott házi oltárok már legalább másfél évszázada kiszorultak a polgári lakásokból. Legföljebb egy-egy feszület, szentkép jelzi, hogy az otthon lakói istenhívők. Ezek a jelek azonban nem olyan erővel képviselik a szakralitást, mint évszázadokon keresztül, és ki tudja, milyen eredménye lesz az idei kényszerhelyzetnek.

A válaszokat egyelőre a „békeidőben” rendkívül túlterhelt lelkipásztorok is csak keresik. A megoldást Szerencsés Zsolt dorogi plébános, kerületi esperes sem tudja, akinek négy és „fél” filiája van. A dorogi plébánia, a bányásztemplom előtti tér most vasárnap is néptelen. A szocialista városfejlesztés eredményeként a templom sosem lett központtá, a bányásztemplom a periférián maradt, ám a város ezen újabb részének katolikusai mindig is tudták, hogyan lehet eljutni a vasárnapi szentmisére. A plébános ellátja Dorog mellett az Esztergom-kertvárosi templomot, kijár Tokodaltáróra és a Tokod üveggyári kápolnába, ahol önálló anyakönyvezés is van.

A hét három napján reggelente az esztergomi zárda kápolnájában misézik a nővéreknek. Hogy ez hány embert érint, nehéz lenne számszerűsíteni, de az biztos, hogy sok „lélek” őre. A szentmisék mellett évente legalább hatvan-hetven keresztelés, esküvő és temetés a feladata. A házasságok száma az elmúlt években növekszik, bár ebben a térségben nagy a vonzása az esztergomi bazilikának. Minden esküvői alkalom alapos előkészítést is igényel, vagyis jegyesoktatást.

A korlátozás előtti utolsó nyilvános mise pénteken este volt Dorogon, előtte keresztút. Ezután Esztergom-Kertvárosban tartottak a római és görögkatolikus, református és evangélikus lelkészek ökumenikus imádságot, amelyet az esztergomi tévé közvetített. A járvány megszűnéséért könyörögtek. Azóta a rendelkezéseknek megfelelően nem látogathatók a szertartások.

Dorogon –­ mint általában másutt is – a templom időnként nyitva van, de a kapura kifüggesztették a püspöki konferencia rendeletét. A plébános minden este fél hétkor misézik, ami a virtuális térben követhető. Legtöbben a vasárnapi szentmiséket nézik. Most csak online, a legnagyobb közösségi platformon lehet részt venni a szertartáson. Meglepő, de sokkal többen figyelik ezeket az alkalmakat interneten, mint ahányan vasárnaponként a templomba indulnak.

– Talán a vágy lehet nagy bennük – mondja a plébános. – Hogy megfosztották őket a lényegtől. Már korábban is mondtam a híveknek: akkor szeretne majd mindenki gyónni, amikor nem lehet. Ha nem lehet áldozni, akkor akar mindenki az Úr asztalához járulni. Ez a vészhelyzet megváltoztatta az embereket. Ha nincs baj, nem becsüljük meg azt, ami van. Csak akkor kezd el hiányozni valaki, amikor rádöbbenünk, hogy már nincs lehetőségünk a találkozásra.

Kényszer szülte valóság

Persze nagy veszélye is van ennek a helyzetnek. Mert igaz, hogy az internetes miseközvetítéseket sokkal többen követik, mint ahányan eljönnek a templomba, de ha ehhez hozzászoknak a rendszeres templomba járók, és később is csak képernyőn vesznek részt a liturgián, akkor a kényszer szülte valóság több kárt okoz, mint amennyi haszna lehetne. A megszokás nagy úr.

Az ország legforgalmasabb katolikus temploma a budapesti ferencieké. A középkori eredetű egyház nem plébánia, nincs anyakönyvezés, de a hívek évről évre hatalmas számban keresik föl a közlekedési csomópontban lévő templomot. Ki csak egy fohászra ugrik be, ki szentmisén vesz részt. A templom legnagyobb „különlegessége” a bűnbánat szentségének csaknem folyamatos kiszolgáltatása:

– Gyóntatás, gyóntatás, gyóntatás mindennap, reggeltől estig – mondja Kárpáti Kázmér templomigazgató. Öt-hat katolikus pap a végkimerülésig gyóntat. A járványhelyzet miatt most csak személyes megkeresésekre vállalják a bűnbánat szentségének kiszolgáltatását, viszont ezt jelenleg inkább egyházi személyek kérik.

Szentmise az üres nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Veszélyeket is rejt a helyzet
Fotó: MTI/Balázs Attila

A templom helyzete nem könnyű. A templom­igazgató nem csupán a rábízottak lelkéért felel, hanem munkáltató is. Kevesen gondolnak bele, de egy ekkora forgalmú egyházban a takarítók mellett számos egyéb alkalmazott is dolgozik. Nagy szükség van a munkájukra, hiszen a korlátozások előtt korábban sok száz, olykor több ezer ember tért be naponta. Mostanában legföljebb tíz-húsz imádkozó néz csak be, hiszen nyilvános szentmise nincs.

Ám a sekrestyésség, templomőrség nem működtethető home office-ban. Az ő fizetésük, a családjuk ellátása is Kázmér atya felelőssége. Új feladatokat kell adni a templom munkásainak. Kisebb-nagyobb teendőket, festést, mázolást, egyebeket. A járványhelyzet a katolikus templomok működésének finanszírozhatóságát is veszélyezteti. A legtöbb hívő az éves egyházi hozzájárulás helyett azt a megoldást választja, hogy a perselybe teszi az adományt. Ez most kiesik.

– Nekünk nincs más bevételünk, mint a hívek támogatása – mondja Kárpáti Kázmér. – A tartalékokat kell fölélni, a felújításra félretett pénzeket, de senki se tudja, hogy mindez meddig lesz elég.

A járványhelyzetben szinte minden katolikus pap „élőzik”. Ha a helyi televízió nem segít is, ki-ki okostelefonon maga közvetíti a szertartásokat. Mise, keresztút, rózsafüzér, zsolozsma számtalan plébánia oldalán látható. Akinek sok egyházi személy az ismerőse, annak a nagy közösségi platform délután hat után valósággal lebénul. A rengeteg közvetítés akadozóvá teszi az adatforgalmat. Mégis ezek a kis helyi gesztusok mutatják, hogy a közösségek élők maradtak.

A pesti ferences templom streamelés tekintetében kivétel. A templomigazgató csak rövid elmélkedéseket tesz közzé, és a rendház többi szerzetese sem törekszik hosszú ünnepi liturgiák megosztására.

– Nem szeretnénk – mondja Kázmér atya –, ha néhány buzgó katolikus azzal dicsekedne: atya, én egyszerre három misét is nézek naponta, szimultánban. Közben elolvasom az e-maileket, megkavarom a levest, ránézek a Szulejmánra, ellátom a családomat. Ugye milyen jó keresztény vagyok?

Kázmér atya szerint inkább a család legyen együtt, készüljön a szentmisére, imádkozzanak együtt, a családfő mondjon néhány gondolatot. Olvassák el az evangéliumot, szentleckét, olvasmányt. Legyen rövid elmélkedés. Erre persze készülnie is kell a családfőnek. Ez az igyekezet már elkülöníti az ünnepet a többi naptól.

Hívj papot!

A nagy szükségben lévők, a súlyos betegek és haldoklók látogatása víruskorlátozások mellett sem szünetelhet. A keresztelések és temetések ezekben az időkben sem maradnak el, legföljebb a lelkipásztorok korlátozni igyekeznek a résztvevők számát. A házasulandók kényszerű várakozásra vannak ítélve, sokan októberre–novemberre halasztják a nagy napot.

Lengyel Donát pasaréti szerzetes kórházlelkész. Míg a folyton zsúfolt pasaréti körforgalom az elmúlt hetekben lassanként kiürült, a járványhelyzet kihirdetése óta a helyi plébánia az egyházmegye leglátogatottabb online felületévé vált. Ahogyan a decemberi Mikulás-videójuk, úgy a mostani vicces Bee Gees Életben maradni-aláfestésű, tetőn fekvős, Maradj otthon-előadásuk is elképesztő számú megosztást eredményezett.

Donát atya feladata azonban a betegek látogatása. A járvány miatt a kórházlelkészség is korlátozásokat vezetett be. Korábban akármelyik betegellátó intézménybe elmehetett, hogy vigasztalást vigyen a rászorulóknak. Aztán a rendelkezések csak a saját kórházra szűkítették a megbízatást, majd úgy szabályozták a szolgálatot, hogy egyedül haldoklókat látogathat. A Korányi-kórház hospice-osztályára sokáig járhatott. A következő héten csak maszkban, teljes védőfelszerelésben lehetett kiszolgáltatni a betegek szentségét az utolsó útra készülőknek. Teljes fertőtlenítés, mint az amerikai filmekben. A betegek kenetéhez egyszer használatos eszközt, valamilyen pálcikát kell használni, kézzel szigorúan tilos a megkenés. A szentség föladása után a pálcikát meg kell semmisíteni.

– Ott volt a zsebemben minden – mondja Donát atya. – Nagyon nehéz helyzet. Egy rossz mozdulat, és kivágnak a kórházból, tudom. Itt figyelnek a betegekre. Amikor kiléptem az intenzív osztályról, egy ajtóra rögzített felirat került elém: hívj papot!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.