Kezdetben vala a sör… – kezdte fonogatni a morfondírt Rezeda Kázmér, s mert istenfélő ember volt, hát mindjárt hozzátette:
– Nem úgy volt „kezdetben vala”, mint a Teremtés könyvében, szóval senki ne képzelje, hogy „kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet”, továbbá, hogy ugye
a föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek felett
mert ez természetesen így volt, de nem az történt azután, hogy a kietlen pusztaságban – héberül a tohu vabohuban – mindjárt ezután megjelent a sör, mert nem jelent meg, ez így túlzás lenne.
– Arról nem is beszélve, hogy amikor megjelent a sör, legalábbis az én életemben, akkor Buda vonatkozó részei már nem tűntek tohu vabohunak, annak ellenére sem, hogy Kádár János, Apró Antal, Berecz János és Aczél György gyakorolták a hatalmat, s ebből a felsorolásból kifejezetten kilóg Aczél, aki a mai „kultúrához” képest maga volt a Gőte Farkas János… Akkoriban, gimnazistafejjel a Csíksomlyói Passióra jártunk, fel a Várszínházba, mint szarvas a jó kútra. Ferenczi Csongor, Bubik István, Kubik Anna, Funtek Frigyes, s ahogy Ivánka Csaba énekelte:
Gyere pajtás az erdőre,
Az új útnak tetejére,
Az új útnak tetejére.
Testem törött a bokorba,
Vérem lehullott a porba,
A madarak pásztorolták,
Énekszóval virrasztották.
Nyisd ki apám a kapudat,
Halva hozzák szép fiadat;
Sirass anyám, ne bízd másra,
Most siratsz meg utoljára.”
Innen jutottunk el a Házasodna a gazdáig meg a Krúbiig. Majd az utókor, ha lesz olyan, megírja, hogy ezért megérte-e.
Szerencsére Rezeda Kázmérnak nem jutott ennyire felelősségteljes munka, neki csak a söre eredettörténetét kellett megírnia. S addig jutott, hogy a sör nem volt ott a teremtés kezdeténél – bár akár ott is lehetett volna, ugyanis a sörről például ezt olvashatjuk:
„A sör szerelmeseit és a tudósokat egyaránt régóta foglalkoztatja a kérdés: mikor, kik és hol főzték a világ első sörét? A sör feltalálására a mai napig nincs egyértelmű válasz. A legvalószínűbb, hogy az első sörnek nevezhető italokat egymástól függetlenül a világ több pontján is felfedezték az első földművelő népek. Az első sörök elkészítése valószínűleg a véletlennek volt köszönhető, hiszen a legtöbb gabonafajta a levegőben lévő élesztőgombák hatására átmehet spontán erjedésen. A véletlenül megerjedt gabonafélék elfogyasztása után pedig már csak idő kérdése volt, hogy az emberek tudatosan is kikísérletezzék a megfelelő sörkészítési eljárást. Egy biztos: a legtöbb ősi nép képzetvilágában a mezőgazdaság és a sörfőzés szorosan összekapcsolódik. Az ókori egyiptomiak úgy tartották, hogy Ozirisz isten tanította meg az emberiséget a mezőgazdaság és a sörfőzés tudományára. A kelta mitológiában Sucellus egyszerre volt a földművelés és a sör istene. Az ősi kultúrák a sört alapvető élelmiszernek tekintették. A tudósok szerint nagy biztonsággal feltételezhető, hogy a sör ismert volt a kőkori Európában. Százszázalékos bizonyosság azonban egyelőre nem létezik, mivel a korai táborhelyek, települések és tűzrakó helyek régészeti vizsgálata során nem állapítható meg, hogy főztek-e ott sört, vagy nem. Az első írásos emlék a sörről az ókori Mezopotámiából került elő, ahol ékírásos táblák már i. e. 4000 körül feljegyzéseket tartalmaztak a sörkereskedelemről. Ugyanebből az időszakból származik az első vizuális megjelenítése is: egy sumer ábrázoláson emberek szalmaszálon keresztül sört isznak egy közös edényből. A legkorábbi régészeti sörlelet a mai Irán területéről, Godin Tepe ősi városának romjai közül került elő: kémiai tesztekkel sikerült megerősíteni, hogy i. e. 3500 körül készült kerámiaedényben sört készítettek.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!