Az egykori bánya a föld alatt behálózza Vizslás két, hegyek, dombok ölelésében fekvő településrészét, Vizslást és Újlakot, és a külterületeket. Nem könnyű a két hónapi vízzel áztatást, ötven-hatvan centiméter vastagságú hó elolvadását követően felkapaszkodni egy mezőgazdasági területre – amely alatt százhatvan méter mélyen bányafolyosók rejtőznek általunk nem ismert, szinte a felszínig felnyúló szellőzőjáratokkal –, s cammogni, cammogni az őz-, szarvas- és vaddisznópata-nyomos barázdák között, miközben lépésről lépésre egyre több föld tapad a bakancsunkra, s lassan már ólomléptekkel haladunk. Alattunk tehát a mélyművelésű bánya a föld alá került lejtaknáival, járataival, szellőzőnyílásaival, és a sok évtizede elvégzett biztonságos fölhagyás: a kővel-földdel feltöltés, „betömedékelés” a garancia arra, hogy ne nyeljen el minket a föld. És egyszer csak elénk tárul a földben nyílt nagy lyuk. Évről évre nagy, tíztonnás traktorokkal járnak erre, jó, hogy nem történt tragédia. Egy szokásos sétáját végző helyi fiatalember vette észre januárban, hogy ez itt tátong a behavazott mezőn…
Olyan szépen kezdődött ez az egész. Egyszer, valamikor réges-régen. Az ősidőktől az állattenyésztés és a földművelés volt a jellemző, ám idővel, az 1920-as években már a Salgótarjánban és a környékén megnyílt bányákban kereste kenyerét a lakosság nagy része. A falu határában az első szénbányát 1923-ban nyitották meg, több lejtősakna és tárna nyílt a község területén. Az öreg faluban átalakultak a házak. Eltűntek a petróleum fényével világított, földes padlójú, maroknyi ablakú házsorok. A lakosság örömére megszűntek a vendégűző, sáros utak, mert a régi időket így jellemezték az itt élők: se fény, se út, se kút. Kiépült az út-, a villamosenergia-, a vezetékes víz-, a gáz- és a teljes körű telefonhálózat. Állítólag a mai Petőfi utca végében is volt egy bánya – amikor a szénfalat ütötték, a közeli házakban lehetett észlelni, a képek a falon megmozdultak.
Együtt élt a bányával mindenki.
A föld mélyén, de nem a most beszakadt kútparti, hanem az újlaki földek alatt viszont nem várt problémák merültek fel: „Errefelé a harmadkorban folyt le a piroxénandezit- és a bazaltkitörés, melynek utolsó nyomai a mátrai, tari, parádi csevicék és minden valószínűség szerint a vizslási bányában a szénsav-előfordulás is. A szénsavbetörésekkel állandóan küzdeni kellett, és gyakran fordult elő, hogy a vágatok és fejtések percek alatt teljesen összetörtek és felduzzadtak úgy, hogy a bányászkodást az érintett helyeken be is kellett szüntetni” – írta 1939-ben a Bányászati és Kohászati Lapok. A negyvenes években a külszínen olyan erővel jelentkezett a szén-dioxid kiáramlása, hogy 25-30 méter magasra lökte fel az iszapos vizet és kődarabokat. A kitörések kísérőjelensége: a munkahely (kitermelőhely) nyomásba jött, a talp hullámosan felduzzadt s a duzzadás összetörte az ácsolatokat, rendszeressé vált a gázkitörés és vízbetörés, a vágatokban 8-10 napon át szüneteltetni kellett a föld alatti munkát.
Erre a félelmetes természeti jelenségre a legborzalmasabb példa a bányászati szaklap ismertetése szerint a dél-franciaországi Gard kerületi szénsavkitörések legsúlyosabbika, amely 1907 júliusában történt egy mélyítés alatt álló aknában, 322 méter mélyen. Mikor az aknász robbantott, nagy légnyomást és erős zúgást észlelt, és alig kiáltotta el magát, hogy mindenki meneküljön, máris óriási fekete porfelhő tódult ki az aknaszájon, mely 30-35 méter magasságra emelkedett és másfél óra hosszat tartott. Azok a munkások, akik nem menekültek, ott fulladtak meg az akna közelében. Még a szomszédos házakban, sőt kint a mezőn tartózkodó emberek is gázmérgezést kaptak, sok háziállat pedig, mint kutyák, macskák, tyúkok, elpusztultak, mert a levegő egy 20 kilométeres körzetben szénsavval volt telítve. A kiröpített törmelékanyag óvatos becslés szerint négyezer tonnát tett ki.
Talán drámaiak ezek a sorok, és nem igaz a vizslási esetre, ahol gyakorta egyszerűen abbahagyták a fúrást és feltárást a problémás helyeken, mert ötven-száz méterrel arrébb már nem volt veszélyes a kitermelés. Vizsláson végül 1968-ig folyt a szénkitermelés. A bányabezárás a szigorú előírások alapján azt jelentette: az egykori föld alatti bányatérségek felhagyása oly módon történjen, hogy azok a külszínt és a földtani közeget a későbbiekben már ne veszélyeztessék. És a bányászat hosszan elhúzódó környezeti hatásainak – felszíni mozgások, hidrológiai változások, vegyi szennyeződések – monitorozása is megtörténjen.
Egy dombtetőn egybeér Vizslás vége és Salgótarján eleje. A vizslási bánya bezárását követően a rendszerváltásig az itt élők eljártak a közeli-távolabbi, még művelésben lévő bányákba dolgozni. Ma már a munkaképes korú lakosainak nyolcvan százaléka a város üzemeiben dolgozik. A falu közepén, a nagy és egy kisebb focipálya mellett található „művelődési ház” ajtaját készségesen nyitja nekünk Lantos Tímea, karján négy-öt emeletes ételtartó rekesz. Csereedények azok, a salgótarjáni Fészek étterem menüjét már kihordta hat helyre időseknek, ezekbe az üres ételhordókba majd holnap kerül ebéd, sokak reménye szerint talán a slágerételek valamelyike, rántott hús petrezselymes burgonyával vagy nokedlis paprikás csirke. Tímea közmunkás.
Szécsényben egy középiskolában lótenyésztési szakon végzett, majd egy lovasfarmon dolgozott, de elhunyt az idős tulajdonos, a leszármazottak a korábbi profilt nem folytatták. Akárhol járt állásinterjún, a második kérdés a családtervezés, gyermekvállalás volt, s mivel még előtte áll, nem kapkodtak utána, így inkább a faluban maradt.
Kinyitja az egyik terem ajtaját, de abban a faltól falig húzott drótokon a helyi focicsapat mezei száradnak. Hajrá, Vizslás SE! Utánpótlásszinten is komoly eredményeket érnek el, mondja kísérőnk, majd hozzáteszi: gyakoriak az edzések, és este 11 után a focipálya tele van szarvassal…
Végül egy másik terembe invitál, amely a nyugdíjasklub és az asszonykórus bázisa is, a falon helyi hímzések bekeretezve, a lemezjátszóban egy régi Hungaroton bakelitlemez Csendül a nóta címmel, a lehajtott áttetsző plexitetőn pedig egy odaragasztott cetli: „Fontos! Indítani on gombbal, leállítani off gombbal. Csak így működik!” A hosszú asztalnál hellyel kínálnak, s rövidesen megérkezik Pusztai Kornél, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete vizslási alapszervezetének elnöke. Vizsláson százhuszonhárom tagjuk van.
– Ez volt a régi iskola, a művelődési házat és a polgármesteri hivatalt most tatarozzák. Azóta volt itt tűzoltószertár, pizzéria s bolt is. Az idő telik, változnak a dolgok. Ez a bányászatra fokozottan igaz. Én is bányászember voltam. A vizslási mélyművelésű bányák 1965–68 körül bezártak, a bejáratokat összeomlasztották. Bár én már nem vagyok fiatal, de akkoriban még nem voltam bányász. A Kazárhoz tartozó mizserfa-bányatelepi vagyok, ide nősültem, s később szerteszét több külszíni fejtésen dolgoztam. Ez volt az örökségem: apám robbanóanyag-tárhelykezelő volt, édesanyám pedig szintén a bányaműben telefonközpontosként dolgozott.
Pusztai Kornél természetesen megnézte az átázott szántóföldön megnyílt lyukat.
– Ez benne van a technológiában. Akkoriban a visszarabolás, betömedékelés (a szellőzőlyuk feltöltése) úgy történt, hogy akácfával elzárták, s azt temették be, és ezt a felső réteget sok évtized alatt a vizek megdolgozták. Légaknák ezek mind, talán ez a nagy itt a határban egy régi vágat…
Elsétálunk a bányászemlékműhöz, amelynek 2024-ben avatott emléktábláján 24 név, az 1903 és 1958 között a bányákban életüket vesztő vizslási lakosok neveivel. A park kockakövekből kirakott járdáján apró golyócskák, akár a csokidrazsék. De nem azok, hanem a faluban éjszakánként kóborló szarvasok ürülékei…
A közelben, Nagykeresztúron keresem fel a kérdéses föld művelőjét.
– Nem az első eset ez, hiszen 15-20 éve gazdálkodunk a környéken, talán a hatodik, de az öt mind akkora volt, hogy egy szarvas beleeshetett volna, vagy a traktor kereke megakad, ekkora gépeket elnyelni képes beomlást szerencsére eddig nem tapasztaltunk – mondja megkeresésemre Tusják György vállalkozó. Gyorsan cselekedett az önkormányzat, azonnal elkerítették a területet, s ezt mi, mint gazdálkodók is megtettük volna – teszi hozzá.
Azt hallotta az ügy kapcsán, hogy bányabezáráskor valamilyen mélységben akár többsorosan fagerendákkal lezárták a régi szellőzőket, szívóaknákat, és feltömedékelték. De ha nem töltötték teljesen fel, akkor is elzárták tíz-húsz méter mélyen fagerendákkal, ám azok 50-60 év alatt, a felszín alatti vizek mosása miatt is elkorhadtak, s most a szellőzők beroskadtak.
– Ezt a területet ősszel előkészítettük tavaszi vetéshez, a tíztonnás Rába, a JCB traktor és a művelőgép átment rajta, és akkor nem szakadt be. Szerintem most olyan szinten telítődött a talaj vízzel, az pedig jóval nagyobb súly, mint egy munkagépé, hogy azért omlott be a régi elzárás. Ez kockázati tényező nálunk, mi konkrétan nem tudtunk az elhelyezkedéséről. Azóta egy kicsi szellőző is beszakadt, de az nem három emelet mély, hanem félméteres. Az emberélet a legfontosabb, de a gépek ára is százmillió forint, ha baj van, az totális csőd. Azt gondolom nem véletlen, hogy hetven évig nem történt semmi, most meg a sok víz, s az idő eltelte miatt mind a kettő beszakadt. Százból egy-két eset, de lehet, hogy több száz betemetésre jut egy-kettő. Ha nincs további mozgás, nekünk művelni szükséges, mindenesetre késői vetést tervezünk április végére.
– Na de a traktorosa mit szólt?
– Ha bele is remegett, nincs bennünk stressz. Ez egyszeri esemény. Sokkal nagyobb gond az, hogy lehetetlen gazdálkodni a vadállomány miatt. A területeltartó képesség tízszeresére nőtt a szarvasok száma. A gím- és dámszarvas teljesen letarolja a haszonnövényt, folyamatosan a területen vannak, egyszerre legalább negyven-ötven mindig. Nem adnak esélyt a termelésre, óriási károkat okoznak, és semmit nem tudunk tenni ellene.
Vizslás fejlődő falu, sok a fiatal beköltöző, több utcában felújítás alatti, régi alapú házakat látok. A helyi önazonosság védelméről szóló törvény alapján Vizslás is feltételekhez köti a településre való beköltözést. Büntetlen előélet, adósságnélküliség az alapfeltétel, és e faluba vágyakozóknak egy személyes beszélgetésen is részt kell venniük. Két éve volt egy kis drogos háború, a halottasház előtt adták-vették a kábítószert idegenek – ez is hozzájárult a rendelet megalkotásához.
Németh Dani a Liza nevű kutyáját sétáltatja a sportpályák között. – A nagypapám született vizslási, Sándor István, közgazdászként 1989-től az Állami Számvevőszék alelnöki tisztségét töltötte be. Ezt csak azért mondom, hogy vidékiként is lehet sikereket elérni, ő innen ment ki gyalog a vonathoz, amikor egyetemre járt. Messzire jutottak a vizslásiak! Az ő lányának vagyok én a fia.
– És ön mennyire jutott?
– Rendszerváltáskori fiatal vagyok, alapvetően angolul tanultam, és szinte minden kontinensen éltem: Ausztráliában, Új-Zélandon, Mexikóban, Chilében és Brazíliában egy kicsit. Vittem a laptopomat, és különféle szoftveres munkákat végeztem, jelenleg egy svájci cégnél dolgozom, VPN (biztonságos technikai alagút a számítógép és az internet között) szakértőként, aztán hazaköltöztem, mert mindenhol jó, de ott a legjobb, ahol az ember gyökerei vannak. Először a Covid előtt Budapestre, és nemrég Vizslásra. Mamika akkor már halott volt egy éve, ezért elkértem anyámtól az itteni ház kulcsát, és azóta a faluban élek. Mint digitális világutazó eljöttem ide, és öt év alatt megtanultam vályogozni. Szépítem az öreg házat. Amúgy a Fiatalok a Magyar Vidékért Egyesület egyik kurátora vagyok, nyáron például gyógynövénygyűjtési tapasztalatokat adunk át az érdeklődőknek.
– Hiányolja a jó internetet?
– Nem tudom, hogy tudják-e az itt élők, hogy Magyarország a legdurvább internet-gerinchálón van rajta, aminek a vége itt van Salgótarjánnál, úgyhogy itt jobb internet van, mint bárhol a világban, 0–24 videóhívásban is tökéletes – csattan fel, majd nevet egyet Németh Dani. Szerinte Vizslás „okés” település, nagyon imádja a szomszédját, a 87 éves Feri bácsit, segíti neki fuvarral a bevásárlásban, a pálinkafőzetésében.
– Ezt a részt ismerem, amelyen járőrözni szoktam a kutyámmal, Lizával – int a falu felé. Hangsúlyozza, nincsenek furcsa alakok. A múlt héten csináltatta a lakcímkártyáját, mert nagyon régi a tető, és 7-10 millióba kerülne egy új, „ember legyen, aki összedobálja a futamidő alatt”, viszont van egy ingyenes padlásszigeteléses támogatás, amihez a lakcímen kell lakni.
– Mivel az ingatlan a sajátunk, kaptam egy papírt a jegyzőtől, hogy én kivétel vagyok a szabály alól, és azt mondták Budapesten a kormányablakban, hogy én vagyok az első, aki náluk az önazonossági törvény alapján jár el. Hülyeségnek gondoltam pesti székből nézve, de azért vannak olyan falvak, ahol látni már a ház homlokzatán is, hogy nagyon más a kultúra. Kezdem megérteni.
Ő egy új generáció képviselője. A doktoriját írja egy budapesti egyetemen szociológiából. Mikor elmondjuk, hogy a bányabeomlás miatt járunk a faluban, felkiált: Jaj, túl sokat varázsoltak itt az idős nénik!
A bányabeszakadás következtében kialakult hatalmas gödröt a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft. vizsgálja. Megkeresésünkre Czémán Miklós, az állami tulajdonú szervezet ügyvezető igazgatója megerősítette: „A társaságunk fogja elvégezni, illetve elvégeztetni a beszakadással keletkezett gödör feltöltetését, a terület tulajdonosával” – fogalmazott a kráter sorsával kapcsolatos kérdéseinkre adott válaszában az ügyvezető igazgató.
Kanyó András Csaba alpolgármester, falugondnok mondja:
– Nem vesszük félvállról a dolgot. A polgárőrség, a terepjáróval rendelkező falubeliek, a közmunkások naponta több alkalommal megnézik, hogy a tátongó gödör szalaggal elkerítése tökéletes-e. Hisszük, hogy nem lesz már ebből baj.
A Nógrád megyei mélyművelésű szénbányászat 1840 és 1990 között működött. A legóvatosabb becslések alapján is a térségben legalább ezer bányaszellőző, más néven légakna nyúlik a mélyből a föld szintjéig, sokszor a betömedékelt nyílások fölött járnak a gépek és az emberek. A betömedékelés minőségéről – hogy azt teljes egészében feltöltve, egy vagy több padolással (részleges feltöltéssel) végezték-e – ma már nincs statisztika. Szakértők szerint a részleges feltöltés oka nem az volt, hogy földet, követ akartak spórolni a bányafelszámolók, hanem inkább az, hogy abban bíztak, hogy ezrek és ezrek nem veszítik el végleg a munkájukat, és hamarosan újra fogják nyitni a bányákat. Évtizedekig még voltak olyan szántóföldek, amelyeken a régi bányászati térképen bejelölt, és a felszínen már nem látható szellőzők környékét kikerülték a gépek, ám ez a tudás, a múlt efféle ismerete mára feledésbe merült. Mátranovák-Csurgó tárónál 2024 nyarán egy régen „betemetett” szellőző szakadt be, az ötvenkét méter mély kutat csak a földön kúszva merték megközelíteni a szakemberek. Nem verték nagydobra. Csendben betemették.
miskolc
A béka esete a kocsonyával
A miskolci Kocsonyafesztivál az ország egyik legnagyobb gasztronómiai eseményévé vált az évek alatt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!