Zöldhatár

Július első napjaiban újabb világörökségi helyszínnel, a római limesszel bővülhet a hazai kulturális és természeti értékek listája. Az előzetes visszajelzések alapján az UNESCO Világörökség Bizottsága szinte biztosan ­rábólint a magyar–német–osztrák–szlovák közös kezdeményezésre. Ha így történik, ez lesz a kilencedik hazai világörökségi listás értékünk.

Visy Zsolt professzor a dunaújvárosi kőtárban. „Lépni kell, ha újabb évezredekig meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeket” Fotó: Teknős Miklós

Hatvanöt méteres magasságával kitűnő tájékozódási pont a dunaújvárosi víztorony. Közelében lakóházak, parkolók, de ami igazán közel van hozzá, az a római kori katonai erődből, illetve a köré települt polgárvárosból előkerült kövek tára.

– Azt az épületet azért kellett az eredeti tervekhez képest méterekkel hátrább megépíteni, mert az elsőre megálmodott helyén csodálatos római kori lakóház maradványa került elő – mutat az egyik nyolcemeletes épületre Visy Zsolt régész, miniszteri biztos, aki évtizedeken át kutatta az Intercisa nevű egykori római település titkait. Pályakezdő régészként állást nem kapott, csak szerződést. Pénzhiány miatt 1968-ban kirúgták, de végül maradhatott. Visy Zsolt a pécsi egyetem professzoraként kutatja a Római Birodalom egykori határát. Intercisa is a római limes része volt.

Zűrzavaros időszak

A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi objektumokat szokták érteni. Eredeti jelentése azonban nem védelmi vonal volt, hanem hadi út a hozzá tartozó katonai létesítményekkel. Elsődleges feladata, hogy a római katonákat eljuttassa az ellenséges területre, és ott biztosítsa az eredményes tevékenységüket. A „határ, határvonal” jelentés csak a Kr. u. II. századtól alakult ki, miután a Római Birodalom Traianus hódításai következtében elérte legnagyobb kiterjedését, és határai hosszú időre állandósultak. A határvédelmi rendszerek azonban tartományról tartományra változtak. Volt olyan provincia a romaikor.hu portál szerint, ahol magas kőfal (Britannia), másutt csak cölöpkerítéssel védett sánc-árok rendszer (Germánia), időnként tábor- és őrtoronyláncolat (Odenwaldlimes), völgyzáró falak (Dácia), helyenként pedig folyók, tengerparti szakaszok – ez utóbbi két esetben összefüggő akadályrendszer kiépítése nélkül (Noricum, Pannonia) – képezték a Római Birodalom határát. Az egyes szakaszokból a II. század közepére az egész birodalom körül összeállt a többé-kevésbé összefüggő határvonal, ez azonban nem jelentette áttörhetetlen védővonal létrehozását.

Az egykori limes elemei közül 1987 óta világörökségi helyszín a Hadrianus-falként emlegetett védvonal. Mivel a barbárokat Britanniában nem sikerült legyőznie, Hadrianus hatalmas fallal próbálta birodalmát védeni tőlük. A római hadsereg Kr. u. 122-ben kezdte és nyolc év alatt építette meg a 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas, három méter széles, egyik tengerparttól a másikig húzódó falat. A szárazföldi limesvonalakat a rómaiak esetenként módosították. Ez történt a Hadrianus-fallal. Hadrianus utóda, Antoninus Pius 160 kilométerrel északra tolta ki a Római Birodalom határát, és elhatározta az Antoninus-fal kiépítését – ez az emlék 2008 óta szerepel a listán. 142-ben kezdték építeni, nagyjából 12 évig tartott a befejezése, a 63 kilométer hosszú védművet azonban pár évvel később elhagyták, mivel tarthatatlanná vált. Marcus Aurelius visszahúzódott a nem sokkal korábban felhagyott Hadrianus-fal mögé. A két brit védvonal mellett szintén a listán szerepel a Felső-Germánia–Raetia-szakasz – a Dunát és a Rajnát összekötő szárazföldi részről van szó. A limes negyedik eleméről, a magyar–német–osztrák–szlovák előterjesztésről a jövő héten szavaznak Bakuban az UNESCO 43. ülésén. A négy ország tavaly januárban beadott pályázata 98 helyszínt foglal magában a Duna-völgy mintegy ezer kilométeres szakaszán, ezek közül 65 Magyarországon található.

A mai Dunántúl területe több évszázadon keresztül a Római Birodalom része volt. Pannonia provincia természetes határát a Duna jelentette. A tartomány védelmét a határfolyó mentén épített erőd- és őrtoronyrendszer, valamint a bennük állomásozó nagyszámú katonaság látta el.

A katonai jelenlét adta biztonság lehetővé tette az erődök mellett népes polgári települések létrejöttét is. Az egykori Pannonia területén először a stratégiailag fontos borostyánkőút megszállására került sor – olvasható a Magyar Limes Szövetség honlapján. Tiberius alatt Savariába (a mai Szombathely), Carnuntumba (Ausztria területén található), majd Arrabonába (Győr) települt katonai alakulat. Claudius alatt katonák szállták meg a Dunántúlt elsősorban a borostyánkőút, a diagonális utak és a Duna mentén. Traianus alatt fejeződött be a Duna menti határvonal, a ripa Pannonica kiépítése. Létrejött a táborokat összekötő, kiépített limesút is. A négy légiótábor (Vindobona, Carnuntum, Brigetio, Aquincum) mellett mintegy 35 kisebb castellum védte a határt.

A II. század közepén megkezdődött a táborok korszerűsítése, átépítése. A III. század második felének zűrzavaros időszaka közepette a sorozatos barbár betörések azonban tönkretették az erődítményrendszert.

Kőbe vésett lábnyom

Magyarországon a dunaújvárosi részt kutatták meg a legalaposabban. A forgalmas vízi út és a szárazföldi limesút menti településen a III. századtól vámállomás működött. A partközelben öt őrtornyot, 14 jelzőtornyot ismerünk. Intercisa területén már a XX. század elején megindultak a feltárások, az alaposabb és a korábbiaknál jóval nagyobb kutatásokra azonban csak az 1950-es évektől került sor. A katonai tábor az I. század folyamán létesült, az elkövetkező időszakban jelentős polgári település épült ki mellette. A II. század végétől a 259–60-ban bekövetkezett barbár pusztításig élte virágkorát, ám helyőrség egészen az V. század elejéig állomásozott a területen.

A víztorony közelében kialakított kőtár bővelkedik a különlegességekben. Az egyik hatvan évvel ezelőtt, tökéletes épségben előkerült darabra Caracalla császár nevét vésték. Intercisa egyik legszebb, legfontosabb emléke ez, amelyet néhány évvel később a máshonnan előkerült alap- és fedőlappal sikerült összetársítani, így jött létre egy császári szobor talapzata. A fedőlapon ma is jól kivehető a kivésett rész, ahova a császárszobor két lábát rögzítették – eredetileg másfélszeres nagyságú szobor állhatott rajta.

– Pontosan tudom, milyen volt, ezért sír a lelkem, amikor azt látom, hogy ezt és a hasonló feliratokat milyen gyorsan elkoptatja a fagy, a szél, az eső – mondja Visy Zsolt. – A római limes útjainak mentén álló mérföldkövek eredetileg feliratosak voltak, de lekoptak. A kőtár egyik domborművén házaspár mellképét láthatja az éles szem: a férfi irattekercset tart a kezében, ami azt bizonyítja, hogy ő római polgár. Ez is erősen pusztult az elmúlt évtizedekben. Az egyik legfontosabb országos feladat a hasonló emlékek biztonságos, zárt helyen való elhelyezése. Most még menthetők, de ha további húsz évig kint maradnak, olvashatatlan lesz rajtuk a felirat – vázolja az értékmentés következő lépését a miniszteri biztos. Lépni kell, ha újabb évezredekig meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeket.

A hely különlegesen gazdag római emlékekben. Innen 258 feliratos kő került elő, Savariából alig száz. Ehhez jönnek az egyéb faragott emlékek, mitológiai kövek, domborműves alkotások. A Magyar Nemzeti Múzeum kőkiállításának néhány becses darabja szintén innen származik. Csodálatos az intercisai anyag, pedig csak egy kis határ menti település volt katonai táborral. A gazdag kőlelet magyarázata, hogy a II. században ezerfős szíriai csapatot vezényeltek ide, a katonákat sok polgári lakos követte – jelentős szír kolóniát hozva létre. Gazdag kereskedők voltak, akik nyolcvan éven keresztül a környékbelieknél nagyobb jólétben éltek. Megannyi sírkő és oltár bizonyítja ezt.

Visy Zsolt professzor a dunaújvárosi kőtárban. „Lépni kell, ha újabb évezredekig meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeket”
Fotó: Teknős Miklós

Turisztikai pályázati forrásból másfél milliárd forintot fordíthatnak négy kiemelkedő jelentőségű limeshelyszínre – Dunaújvárosra, Komáromra, Nyergesújfalura és Kölkedre. (Paks is részese lett volna a programnak, de a város visszalépett, mert nem tudta kigazdálkodni az önrészt.) A legkevésbé ismert, a horvát határ közelében található Kölkeden a római korban vár, katonai tábor, erőd volt. Nagy részét a Duna később elmosta, de maradványokat így is feltártak az ásatások során.

Nagyjából újabb egymilliárd forintból a fővárosi és Pest megyei objektumok – Aquincum, Nagytétény, Verőce – szépülhetnek meg, mint ahogy Szentendre, Százhalombatta és Visegrád több helyszínén is folyhat fejlesztés. Ha minden összejön, egy-két éven belül akár négy-ötmilliárd forint szolgálhatja a római emlékek védelmét, turisztikai forgalmát. Akadálymentes, mellékhelyiséggel, presszóval ellátott látogatóközpontok épülnek, emellett műemlékvédelmi jellegű állagmegóvásra is sor kerül.

Ennél jóval kisebb keretből, 150 millió forintból ebben az évben az összes helyszínt kitáblázzák többnyelvű feliratokkal, képekkel és információkkal. Készül az elektronikus tájékoztató rendszer, amely a tábláknál bővebben, több nyelven informál a hazai helyszínekről. Mobiltelefonon is lekérhetjük majd a nekünk különösen tetsző hely, emlék történetét. Szükség van a fejlesztésekre, mert általános a tapasztalat, hogy már a világörökségi listára kerülés is élénk érdeklődést vált ki az ilyen értékekre fogékonyak körében. A negyedik éve miniszteri biztosként a limes védelmét koordináló Visy Zsolt szerint a római limes helyszínei iránt eddig is fokozott volt az érdeklődés a jelöléstől függetlenül. Osztrák és német szervezetek sorban ajánlják az ilyen emlékeket. Minőségi fejlesztésekkel, rendszeres és tartalmas programokkal megsokszorozható a látogatók száma. Befektetés nélkül azonban nem változik a helyzet.

– Itt volt az erőd bejáratának két tornya, látszik a beszűkítés, ahol egykor a kapu állt – mutat a földből fél méter magasan kiálló, kőből készült, 1975-ben feltárt falmaradványokra Visy Zsolt, amelyeket 2003-ban alakítottak ki az akkor Pécsett rendezett Nemzetközi Limeskongresszus alkalmából. Nem messze különös épület: védőkupola alatt öt méter mély, száz köbméteres ciszterna. Az egyetlen ilyen jellegű emlék hazánkban. Az egykori tábor határát örökzöld növényekből kialakított sövénnyel, két-három méteres zöld fallal imitálják. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor Gorsiumhoz hasonló élményvilágban lesz részük a látogatóknak. Azzal a különbséggel, hogy Intercisa elsősorban katonai tábor volt, míg Gorsium polgári településként létezett. Több ezer sírból álló temetőt tártak fel itt.

Roncsolásmentesen

Az értékmentést nem csak a fedett helyek kiépítése szolgálja. Az Union Académique Internationale égisze alatt tudományos adatbázis készült, amelybe minden, a limesszel kapcsolatos adat bekerül. A program másik eleme egy monográfiasorozat – provinciánként 10-12 kötetben mutatnák be az adott térség emlékeit. Fontos eredmény, hogy júniusban a dunai limes lelőhelyeivel foglalkozó kutatóközpont nyílt a Pécsi Tudományegyetemen. A Miniszterelnökség, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottsága és az egyetem együttműködésé­ben létrejött központ a dunai limes ezer kilométeres szakaszán húzódó 98 részhelyszín kutatását szolgálja. A kutatóhely három szakembere elsősorban a roncsolásmentes – geofizikai, légi régészeti – kutatásokat segíti, háttértámogatást adva a területileg illetékes múzeumoknak.

A világörökségi címre a II. században létezett limesszakaszok nevezhetők egy nemzetközi megállapodás alapján. Végső cél a Római Birodalom teljes limesének világörökségi listán szerepeltetése. Az Európa, Kis-Ázsia, Afrika területén lévő, azaz három kontinensre kiterjedő, 6500 kilométer hosszú védvonal egyetlen világörökség-helyszín lenne – ezzel a felvetéssel 2000-ben Visy Zsolt állt elő. 2016-ban annyiban módosult ez a koncepció, hogy továbbra is a teljes védvonal felvétele a cél, de nem egyetlen, hanem több önálló helyszínként.

A magyar koordinációval született négyes beadvány alapján készül Horvátország, Szerbia, Románia és Bulgária hasonló dokumentációja – utóbbiak is a magyarok által kifejlesztett adatbázist használják. A németországi Koblenztől a hollandiai tengerpartig húzódó limesrész világörökségi címre felterjesztését jövőre adja be a két ország. Néhány éven belül a teljes európai limes a jegyzékre kerülhet.

– Hivatalosan megkaptuk az ICOMOS, azaz a Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa értékelését és ajánlását. A szakértő, véleményező szervezet példamutatónak minősítette a négy ország beadványát. Javasolják a felvételt. Kétség nem fér hozzá, hogy ha nem jön közbe semmi, a limes hazai helyszínei felkerülnek a világörökségi listára – bizakodik Visy Zsolt.

A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972-ben elfogadott UNESCO-egyezményt Magyarország 1985-ben ratifikálta. Magyarország nyolc listázott hellyel büszkélkedhet. 1987-ben a budapesti Duna-partok, valamint a budai Várnegyed vált világörökségi helyszínné, majd ez 2002-ben az Andrássy úttal és a Hősök terével bővült. 1987-ben Hollókő-ófalu, 1995-ben Szlovákiával közösen az Aggteleki-karszt barlangjai, egy évre rá Pannonhalma, 1999-ben Hortobágy, a következő évben Pécs ókeresztény sírkamrái, 2001-ben Ausztriával közösen a Fertő-táj, utoljára, 2002-ben a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék került fel a világörökségi jegyzékre. A várományos listán a limes mellett az ipolytarnóci ősélőhely, Lechner Ödön építészete, a visegrádi királyi székhely és vadászterület, a hazai tájházhálózat, a mezőhegyesi állami ménesbirtok, az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai, az esztergomi középkori vár, a Tihanyi-félsziget és a budai termálkarsztrendszer barlangjai szerepelnek.