Az óvó semmi

Az istenek szférájában nem látni kell.

Végh Attila
2022. 07. 29. 7:30
default
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Platón írja a Timaioszban, hogy az isteni ihletettség alatt álló jós feladata véget ér ott, ahol a jóslatot kimondja. Annak értelmezése már nem az ő feladata. Kövendi Dénes fordításában: „Elég jele van annak, hogy az isten az emberi értelmetlenség számára adta a jóslást. Hiszen senki józan esze birtokában istentől lelkesített, igazi jóslásra nem képes, hanem vagy álmában, amikor le van bilincselve a gondolkodás ereje, vagy pedig betegség vagy megszállottság folytán térve le a józan ész útjáról. Józan eszű ember hivatása ellenben felidézni és átgondolni mindazt, amit egy jóslásra és megszállottságra hajlamos természetű ember álmában vagy ébren mondott, és hogy képzeletében mi mindent látott, s mindezt megfontolva taglalni, hogy mennyiben és kinek számára jelentenek valami jövendő, elmúlt vagy jelen rosszat vagy jót.”

Az eredeti szövegben Platón a gondolkodást – melynek ereje a megszállottságban lebilincselt – phronészisznek nevezi. Ezt általában körültekintésnek fordítjuk, a dolgok állását fölmérni tudó gondolkodásnak. Az isteni megszállottaktól ez megtagadtatik, a jóslatok és egyéb magasabb helyről küldött szövegek értelmezése a próféták feladata. Ők a médiumok, az emberek lélekvezetői, vagy ha úgy tetszik, az isteni szózatok és rendelések kormányosai, akik a szent hajón alacsonyabb vizekre eveznek.

Na, erről két dolog jut eszembe. Az egyik egy régi esszém, amelynek két főszereplője a zseni és a szent. Az egyik a szellemben a legmagasabb, de lelkileg általában sérült. A másik lelkileg a legmagasabb, de szellemileg általában sérült. Mindennek megvan az ára. Ők ketten felismerik egymást, biccentenek és továbbmennek. Rokonok, de nem kötnek szövetséget.

A másik – és most nekünk talán ez a fontosabb –, hogy a görög színpadon az emberi szereplők sosem látják az isteneket. Ha valamelyikük mégis, az általában az őrület jele. Mert a látás napvilága nem hatolhat be ama magasabb szférába. A látás, az értelem, a gondolkodás, a phronészisz fénye arra elegendő, hogy a földi, emberi viszonyokat átvilágítsa (és gyakran még erre sem). Az istenek szférájában nem látni kell. (Ezért vak a görög jós, Teiresziasz.) Abból a világból csak a mania, a megszállottság téphet ki szavakat, képeket. Az istenek jósokkal küldik e szellemcafatokat az emberekhez, de a jóslat nem tévéhíradó. Azt még értelmezni kell. Napvilági értelmünkkel be kell hatolnunk a ködbe. Ha nem óvatosan tesszük, a köd összezárul mögöttünk, és mi végképp eltévedünk. A görög próféták értettek hozzá, hogyan hajtsák félre a mítosz ligetének bokrait, hogy az ösvényt megtalálják, amely a csodák tisztásához vezet. Interpretációjuk megértette az emberekkel a jóslatot úgy, hogy az istenek világa közben háborítatlan maradt. A valamik között élő efemer lények így továbbra is bizakodhattak abban, hogy valahol a létperemeken túl őrzi őket egy nagy semmi, óvó lényekkel tele. Könnyű volt nekik.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.