Nem csak szimbolikusan hullatunk krokodilkönnyeket?

A krokodilkönnyek kifejezést gyakran használjuk: a hamis, színlelt sírást szoktuk így nevezni. A szó szerinti értelmezésben vett krokodilkönnyek azonban meglepően hasonlítanak a miénkre a kémiai összetevők szempontjából. Mivel azonban ezek a hüllők az elmúlt évmilliók során szinte alig változtak, ezért ez a tény újszerű megközelítéseket mutathat a szem fejlődéséről, illetve segíthet a tudósoknak hatékonyabb módszereket kifejleszteni a különböző szembetegségek kezeléséhez – írja az Origo.

A könnyek kémiai összetételét vizsgáló, korábbi tanulmányok leginkább a kutyákra, lovakra vagy majmokra összpontosítottak. Brazil kutatók azonban a közelmúltban először elemezték hüllők és madarak könnyeit.

Vizsgálatuk során összesen hét fajtól – gyöngybaglyok, kék-sárga ara, rovarászölyv, Sakáre-kajmán és álcserepes, közönséges cserepes és közönséges levesteknős – gyűjtöttek könnyeket a könnycsatornákból vagy más hasonló mirigyekből.

Ahogy arra a tanulmányukban rámutattak, a könnyek fontos szerepet töltenek be a szem egészségének megőrzésében. Általában vízből, elektrolitokból, fehérjékből, nyákanyagokból (mucinok) és lipidekből állnak. Ezek többek között megakadályozzák a szem kiszáradását, miközben biztosítják a létfontosságú fehérjék és ásványi anyagok szállítását, továbbá megóvják azt a kórokozóktól és a sérülésektől.

A könnycseppek mindezek mellett természetes antibiotikumokat, úgynevezett lizozimeket is tartalmaznak, amelyek felveszik a harcot a kórokozókkal és baktériumokkal. Az embereknél a túlcsorduló érzelmi állapotokat is kifejezik.

A környező környezet nagy hatással van a könny összetételére

A Frontiers in Veterinary Science tudományos szaklapban most publikált tanulmány szerint kémiai szempontból az emberi könny alig különbözik a hüllők, például a kajmánformák könnyeitől. A brazíliai Bahia Szövetségi Egyetem állatorvosai a helyi állatvédelmi központokban, létesítményekben és kereskedelmi tenyésztőknél vizsgálták a könnyeket: speciális tesztkészletek segítségével mérték az elektrolitok és fehérjék mennyiségét.

Ahogy írták, a madarak, a hüllők és az emlősök könnyei nagyon hasonlítanak annak ellenére, hogy az egyes fajok könnyének szerkezetében nagy eltérések mutatkoztak.

Fotó: pexels.com

A bagoly és a tengeri teknős könnyében több fehérje és karbamid volt, mint a többi vizsgált állatban – mutattak rá a szakemberek a tanulmányban. – Az elektrolit-egyensúly minden faj esetében hasonló volt, de magasabb-alacsonyabb nátrium-, klorid- és vastartalommal és teljesen változó fehérjekoncentrációval.

Az emberi könnyek átlagos fehérjetartalma magasabb volt, mint más fajoknál, kivéve a kajmánformáknál, amelyeknek nagyon nagy a szeme, és ritkán pislognak, ami még magasabb fehérjekoncentrációval jár.

A kutatók szerint a kajmánformák könnyei egyedisége a vízi környezethez való alkalmazkodásuknak köszönhető.

A most közzétett új eredmények szerint a környező környezet tehát fontos hatással van a könny összetételére. A jövőben a tudósok még több faj könnyének elemzését tervezik, amelyek újszerű módszerekkel segíthetnek mind az emberek, mind az állatok szemproblémáinak kezelésében.