Kutuzov meg akarta őrizni erőinek harcképességét, ezért éjszaka a következő hadparancsot adta ki: „Moszkva elvesztésével még nem vész el Oroszország, a haza oltalmára megparancsolom a visszavonulást”. A franciák ellenállás nélkül foglalták el Moszkvát, amelyet nem sokkal később tűzvész égetett le. Napóleon az üszkös romok között hiába várta a cár békeköveteit, és mivel a katonai döntés kicsikarására sem nyílt lehetősége, 1812. október 19-én hazaindult. Kutuzov elállta az érintetlen déli területekre vezető utat, így a még mindig százezres Grande Armée kénytelen volt a felperzselt, élelemben szegény szmolenszki országutat választani. A hírhedt orosz tél, a visszavonulás fájó tudata és az ellátás hiánya felbomlasztotta a fegyelmet a fél éve még dicső francia seregben. Kutuzov mozgékony irreguláris alakulatokat is bevetve sorozatos, kisebb összecsapásokban morzsolta fel ellenfelét, kitartóan kerülve a döntő összecsapást. A fázó, éhező francia katonák végül már legyek módjára hullottak a fagyban, maga Napóleon is mérget vitt magával, hogy ne jusson élve az oroszok kezére. A lerongyolódott, szétzilált sereg szánalmas maradványa november végén iszonyatos veszteségek árán vergődött át a Berezina folyón és jutott viszonylagos biztonságba.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!