A XVII. században felemelkedő Széchényi család fertőszéplaki birtokán látta meg a napvilágot Széchényi Ferenc 1754-ben. Mint a többi főúri família gyermeke, ő is a bécsi Theresianumban végezte tanulmányait, amelyek latin-, irodalom- és filozófiaismeretei mellett kiterjedtek a jogi és gazdasági képzésre is.
A jezsuiták vezette kollégiumban alkalma nyílt régészekkel és éremszakértőkkel is kapcsolatba kerülni, hatásukra műgyűjtésbe fogott. Különösen a magyar vonatkozású vagy magyar nyelvű iratok, könyvek foglalkoztatták, vagyis a hungarikumok.
A szintén rangos családból származó Festetics Juliannával kötött házassága után vált igazi műgyűjtővé. Londonba és Nyugat-Európa számos városába ellátogatva rengeteg kéziratot, érmét, valamint térképet vásárolt. Mindezeket utána szakszerűen kategorizálta is, 1800 lapból álló összeállítása komoly nemzetközi elismerést váltott ki, tagja lett a göttingeni, a jénai és a bécsi tudományos akadémiáknak is.
Habsburg ellenszélben
A Theresianumban töltött iskolaéveket követően Széchényi közhivatalnoki pályára lépett, előbb a kőszegi területi tábla elnöke lett, aztán a báni tábla elnöke, majd a horvát bán helyettesének is kinevezték. Ahhoz, hogy Széchényi (és fia) hozzáállását és tenni akarását megértsük, meg kell említeni, hogy a két évszázadot felölelő török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc miatt, valamint az azt követő évtizedekben hazánk jelentősen leszakadt a tőlünk nyugatabbra fekvő államoktól.
Különösen az iparban mutatkozott meg ez a lemaradás, amit a negyven évig uralkodó Mária Terézia egyes rendeleteivel még vissza is fogott.
Éppen ezért a kor nemességének egy része bizakodva tekintett az 1780-ban trónra kerülő II. Józsefre, aki reformok egész sorát tervezte végrehajtani. Intézkedésekben nem is volt hiány, a „kalapos király” tíz év alatt mintegy 6000 rendeletet hozott! Széchényit munkája és a jozefinista reformok iránt tanúsított kezdeti rokonszenve miatt újabb és újabb állásokkal látta el, pályája egyre feljebb ívelt.
A lelkesedés azonban néhány év után erősen alábbhagyott, amikor kikristályosodtak II. József céljai hazánkkal: alávetett tartományként kezelte a Magyar Királyságot, és külön Erdélyt, mint elődei. Semmiféle önállóságot nem biztosított a magyaroknak, nem vette figyelembe igényeiket, csupán erőltetett németesítés révén egészen be akarta olvasztani őket birodalmába. Mindezek oda vezettek, hogy Széchényi Ferenc lemondott összes politikai tisztségéről, és II. József haláláig visszavonultan élt birtokain.
