Feledésbe merülne I. Lajos magyar és lengyel király emléke?

Személyét közel sem úgy ítélik meg lengyel barátaink, mint mi, magyarok.

I. Lajos király (ragadványnevén Nagy Lajos, Lengyelországban: Magyar Lajos) Forrás: Kálti Márk - Chronicon Pictum

Az ezeréves lengyel–magyar barátságnak számos izgalmas fejezetét ismerjük, az első magyar–lengyel király története ugyanakkor mintha a múlt ködébe veszett volna. 650 éve, 1370. november 17-én volt Nagy Lajos koronázása, akinek személyét közel sem úgy ítélik meg lengyel barátaink, mint mi, magyarok – írja a szabadfold.hu.

Anjou Károly Róbert magyar király és Nagy Kázmér lengyel uralkodó 1339-ben a visegrádi várban megállapodott, hogy ha Kázmér fiúutód nélkül halna meg, akkor valamelyik unokaöccse, vagyis Károly Róbert fiai közül az egyik lép a lengyel trónra.

De miért köt ilyen szerződést egy, még harmincadik évét sem betöltő férfi?

Kázmér valószínűleg minden eshetőségre felkészülve biztosítani akarta a dinasztikus öröklődést a Piast-uralkodóházon belül.

Károly Róbert felesége ugyanis az ő nővére volt, vagyis unokaöccsei ­Piast-leszármazottak. A várt fiúgyermek pedig nem született meg.

A visegrádi egyezség megkötése után még eltelt bő három évtized, amikor Nagy Kázmér vadászbaleset áldozata lett. Mire Károly Róbert fia, Nagy Lajos királyunk rövidesen lengyel földre utazott, hogy birtokba vegye az őt megillető koronát.

I. Lajos király (ragadványnevén Nagy Lajos, Lengyelországban: Magyar Lajos)
Fotó: Kálti Márk – Chronicon Pictum

Noha a király ekkor már 28 éves uralkodói tapasztalatokkal bírt hazánkban, az új feladat mégis sok nehézséget tartogatott számára. A len­gyelekben nem volt meg sem az egység, sem az egységre való törekvés ebben a korban, egyedül a király személye jelentette számukra a közös pontot. Maga a koronázási szertartás is ezt tükrözte: a koronázó érsek a nagy-lengyelországi Gniez­nóból érkezett, de az esemény a kis-lengyelországi Krakkóban zajlott le, viszont Nagy-Lengyelország elvárásának eleget téve Lajos röviddel ezután ellátogatott Gnieznóba.

Nagy Lajos krakkói trónra léptével perszonálunió jött létre hazánk és Lengyelország között: nem lett eggyé a két ország, kizárólag az uralkodó személye volt azonos.

Egy sértett véleményformáló

Tizenkét esztendeig tartó uralkodása alatt Lajos háromszor tért Lengyelországba. Az első években lengyel édesanyját, az elhunyt Kázmér király testvérét, Lokietek Erzsébetet bízta meg a Lengyel Királyság vezetésével, 1377-ben pedig egyik rokonát, Opuliai Lászlót nevezte ki kormányzónak.

Amíg mi, magyarok büszkék vagyunk Nagy Lajosra, amiért még a lengyel trónt is elnyerte, addig a lengyel emlékezetben „Magyar Lajos” (Ludwik Węgierski) közel sem tartozik a pozitív magyar szereplők közé. Ennek valódi oka nem abban keresendő, hogy kevés időt töltött krakkói trónján, vagy végzetesen rossz intézkedéseket hozott volna.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.