Egy kistiszaháti asszony és egy ókori kelta edény találkozása

Másfél évtizede homokhordás közben egy érdekes agyagedényt talált egy kistiszaháti asszony. Hazavitte, s mivel épp akkortájt tört el egy nagyobb virágcserepe, befogta kaspónak. Mályva, tátogó, viola, ilyesmik pompáztak benne, mígnem az asszony egyik dombrádi ismerőse rá nem jött, hogy nem közönséges cserépedény – olvasható a Szabad Föld cikkében.

A másodjára is megtalált kelta edényt Nagy Irénke virágtartóként használta Forrás: SZABADFOLD.HU / SZERETLEKMAGYARORSZAG.HU

Mi mindent találnánk ott, ha óvatosan belefúrnánk! Közelében egy jóval fiatalabb, de így is tekintélyes fenyőfa, az út másik oldalán meg egy düledező épület.

A másodjára is megtalált kelta edényt Nagy Irénke virágtartóként használta
Fotó: SZABADFOLD.HU / SZERETLEKMAGYARORSZAG.HU

Ehhez nemigen volt közük a keltáknak, a helyi termelőszövetkezetnek annál több – valami istállóféléül szolgált, de hogy felszámolódtak a téeszek, ebek harmincadjára jutott ez is. Valamikor komoly tanyaközpont lehetett ez, de ma már csak a falmaradványok emlékeztetnek a múltra.

Az egyik helyen vastag rönkökkel megpakolt teher­autó parkol. Gondoltam, megkérdem a sofőrt, hogy hallott-e a nevezetes edényről, de nincs sehol. Nincs azonban különösebb baj, hiszen pár száz méter után feltűnik öt ház, s kettőnek a kéménye is füstöl. A legelsőből épp akkor lép ki egy fiatalasszony, amikor eléjük érünk.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

„Újrahasznosított” leletek – Restauráció

Értékes ajándékot kapott a nyíregyházi Jósa András Múzeum 2011 januárjában. Nagy Sándor dombrádi lakos nagy méretű edénytöredékkel lepte meg a közgyűjteményt. A maradványok restaurálása után kiderült, az adomány nem akármi: egy kétfülű, emberfejjel díszített álkantharoszról (ivócsésze) van szó, amely azért is különleges, mivel csupán öt ilyen leletről tudnak a Kárpát-medencében.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.