Mivel Anna és László harmadfokú vérrokonoknak számítottak, pápai engedélyre (dispensatio) volt szükség ennek a házasság megkötéséhez. Kérelmezte ezt I. Károly és János király is, s a pápa a hozzájárulást megadta. A dispensatio szövegéből tudhatjuk meg, hogy a nagyszombati egyezménylevélben foglaltakon kívül a két király más terveket is szőtt. XXII. János pápa (1316–1334) oklevelében ugyanis elmondja, hogy értesült I. Károly és Luxemburgi János békeszerződéséről, azaz a nagyszombati szerződésről, és arról is, hogy az egymással háborúskodásban álló János cseh király és Ulászló lengyel király közötti viszály lecsillapítását tervezik, rögzítve – az indoklásban nem véletlenül – azt is, hogy László herceg a lengyel király unokája. Ez mindenképpen a későbbi, 1335. évi visegrádi találkozón történteket vetíti elénk.
Lehetséges, hogy 1327-ben a két uralkodó hosszabb távú gazdasági megállapodásokat is tető alá hozott. A történeti szakirodalom egyértelműen a nagyszombati királytalálkozóhoz köti a két ország egységes valutaalapra helyezését. Kétségtelen, hogy Csehország és Magyarország között az 1320-as évek elejétől kezdődően gazdaságpolitikai közeledés figyelhető meg, konkrét forrásunk azonban arra vonatkozóan nincs, hogy – ha volt – milyen egyezmény jött létre közöttük. Idő mindenesetre volt rá, hiszen I. Károly – itineráriuma szerint – legalább egy hetet töltött Nagyszombatban a fenti szerződés megkötése előtt, s mint tudjuk, 1335-ben, a visegrádi találkozó alkalmával, valóban tárgyaltak gazdasági kérdésekről, és kereskedelmi egyezményt is kötöttek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!