Páncélos dinoszauruszok csontjait vizsgálták az ELTE kutatói

A páncélos dinoszauruszok koponyáján található taréjok és dudorok kialakulását, lehetséges szerepét vizsgálták legújabb kutatásukban az ELTE Őslénytani Tanszékének és a kanadai Guelphi Egyetemnek a munkatársai a bakonyi Iharkúton előkerült leletanyagon – írja a Haon.hu.

dinoszaurusz Forrás: pexels

A bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyről előkerült gazdag páncélos dinoszaurusz (Hungarosaurus) leletanyag egyedülálló lehetőséget biztosított a kutatóknak, hogy jobban megértsék ennél a csaknem 130 millió éven keresztül létezett csoportnál e csonttani jellegzetesség kialakulását, változatosságát és lehetséges szerepét – olvasható a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) keddi közleményében.

A dinoszauruszok számos csoportjánál a koponyán különféle alakú, méretű és funkciójú csontkinövés található. Taréjok, tülkök, tüskék, gallérok vagy piramis alakú kidudorodások díszíthetik a koponyát.

A közleményben példaként említik a Triceratopst, amelynél a jó egy méter átmérőjű, nyakat védő csontpajzs előterében három, támadásra és védelemre egyaránt alkalmas csontos szarv mered előre.

Mint írják, nemcsak a Ceratops mutat ezen a téren változatosságot, koponyadíszítettség tekintetében az egyik legmarkánsabb csoport a páncélos dinoszauruszoké, ahol annak kialakulását és egyedfejlődésen keresztüli változását eddig kevesen vizsgálták.

Az elmúlt 20 év kutatásainak köszönhetően mára több részleges koponya és töredékes koponyaelem került elő Iharkútról, melyek ennek a négy méteres, tüskés növényevő különböző fejlettségű egyedeihez tartoztak: amíg a legkisebb koponya alig volt 15-17 centiméter, a legnagyobb elérte a 35-40 centimétert

– részletezi a közleményben a kutatást vezető Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének tanszékvezetője.

A kutatók a csontok belső szerkezetére is kíváncsiak voltak
Fotó: Pexels

Magyar János és Rosta Károly, az Őslénytani Tanszék munkatársainak munkája révén a koponyák egyes darabjairól háromdimenziós rekonstrukciókat készítettek. Ezeket digitálisan összeillesztve és kitöltve a hiányzó részeket, a létrejött koponya-rekonstrukciókon tudták összevetni azok kiterjedését és alakját a kutatók. A kutatók kíváncsiak voltak a csontok belső szerkezetére is. A vizsgálaton egy CT-berendezéssel egytized milliméteres digitális szeleteket készítve vált láthatóvá, hogy milyenek ezek a 85 millió évvel ezelőtti csontok belülről.

A közlemény szerint a magyar kutatók a vizsgálatban részt vevő Matthew Vickaryousszal, a Guelphi Egyetem professzorával közösen hasonlították össze az Észak-Amerikából ismert Euoplocephalus-koponya díszítettségét a hazai leletekkel.

Az eredeti cikk ITT olvasható.