Roboz István, a „magyar tenger” reformkori tudósítója

„Soha nem szűntem meg az országnak ezt a legnagyobb, legfényesebb tükrét dicsőíteni... S ha majd a végzet kiüti kezemből a tollat, ez lesz benne a végső hét aranyos betű: BALATON!” – többek között így vallott Roboz István somogyi származású író, újságíró a nagy tóról – olvasható a LikeBalaton cikkében.

Roboz István királyi tanácsos és szerkesztő, megyebizottsági tag, tiszti főügyész, újságíró, költő, lapszerkesztő. Bernáth Aurél grafikus és festőművész nagyapja Forrás: Wikipedia Commons

Roboz István a reformkor idején született, 1826-ban, Kötcsén. A pápai református gimnáziumba neves írókkal, Petőfivel és Jókaival járt együtt. 1916. április 11-én, 105 éve hunyt el. Jelen írásunkban szerteágazó munkásságáról szólunk.

Roboz István királyi tanácsos és szerkesztő, megyebizottsági tag, tiszti főügyész, újságíró, költő, lapszerkesztő. Bernáth Aurél grafikus és festőművész nagyapja
Fotó: Wikipedia Commons

Diákéveit Petőfi Sándor és az én pápai emlékeim című, forrásértékű visszaemlékezéseiben örökítette meg. Miután befejezte jogi tanulmányait – ahogy a korszak reformértelmiségének többsége –, a forradalom és a szabadságharc szolgálatába állt. Ekkor visszatért Somogyba, és Noszlopy Gáspár, a neves somogyi forradalmár, kitűnő hadvezér, kormánybiztos titkára lett. Ám az ihlet a harcok idején sem hagyta cserben.

Egy kis somogyi településen, Ádándon, gróf Csapody Pál piramistölgyekkel, vadgesztenyékkel, páfrányfenyőkkel körülvett kastélyában vetette papírra, 1849. március 2-án Kossuth Lajos imáját a kápolnai csatában elesettek emlékére.

Az ádándi Csapody-kastély
Fotó: FLICKR

Roboz Istvánt a világosi fegyverletétel után, a Bach korszak önkényuralma, a felelősségre vonások egy időre visszavonulásra kényszerítették. A bujdosás után szülőhelyén, Kötcsén gazdálkodott. Az 1850-es évek közepén már hivatalt vállalt: a kaposvári törvényszéknél bíró, majd a megye tiszti főjegyzője lett. Az osztrák-magyar kiegyezés megkötése előtt, az enyhülés évében, 1866-ban megalapította a Somogy című politikai hetilapot.

Rendszeresen tudósított a Balaton vidékének fejlesztéseiről, problémáiról. A Somogy című lapjában 1881-ben megjelentek fürdőlevelei, A déli Balatonpart-vidék címmel. Többször szót emelt a Balaton vidékét érintő természeti károk, pl. filoxéra ügyében, de akadt, hogy a balatoni horgászat visszáságairól szólt, mint ebben az 1868-ban részletben.

„Nincs az a határ, .. . mely ily bitang volna, mint ez a mi szép tavunk.

Egész nyáron, őszön és tavaszon át az iskolás gyerek is szigonyozza, horgássza halát; ellepik a Balaton partját, mint a vadludak. A nagyobbak leeresztik az álló hálókat száz és száz helyen, melyekbe a hullám beleveri a halat és még ezenkívül kerítőhálóval éj-nap egyaránt dolgoznak. A halívásra semmi gond, boldog-boldogtalan nekiesik, mint Csáki szalmájának, otthagyva sokszor még az aratást is. Hozzá még meghozták a. tiszai halászokat a Balatonra, e valóságos Raubschützöket, kik tudják a járását, természetét a halnak és — ez lévén mesterségük — örökösen a vadászaton vannak. Az apró halakat, melyeket a mi halászaink visszaeresztettek, ezek fölszárogatják vagy a nagyon kicsinyeket leöntik garmadákba a partra és otthagyják. A tenyészhelyeket körülfogják és mikor legjobban ívik ez vagy ama halnem, akkor üldözik legjobban. Lopja e kincsesbánya kincsét mindenki, akinek kedve van rá. Törvényt! és pedig szigorú törvényt!”

Roboz István neve már önmagában is sokat mondó, de unokája – Bernáth Aurél festőművész – is híres és neves lett.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.