A tévé első kezdeményei már a 19. század végén megjelentek, de a televíziózás születését általában ahhoz az 1926. januári eseményhez kötik, amikor a skót feltaláló, John Logie Baird nyilvánosan is bemutatta mozgóképek továbbítására alkalmas televíziós rendszerét. Ez a rendszer azonban még elektromechanikus elven működött, ami miatt jelentős korlátai voltak – derül ki a cikkből.
Ezért volt nagy jelentőségű Tihanyi Kálmán munkája, aki szintén 1926-ban már szabadalmaztatta a világ első, teljesen elektronikus televíziós rendszerét, ami a töltéstárolás, vagy más néven töltésfelhalmozás elvén, katódsugárcsövet alkalmazva működött. Ez tette lehetővé a modern, több száz soros képfelbontású televíziók létrehozását.
42 oldalas szabadalmában kitért a tömeggyártás lehetőségeire, készülékét vezetékes, vezetéknélküli és színes verzióban is leírta, tehát már akkor színes televízióban gondolkozott, amikor a filmek többségét még fekete-fehér verzióban készítették.
1928-ra tovább tökéletesítette televízióját, de a 20-as és 30-as években ezen kívül is folyamatosan jelentek meg az újabbnál újabb találmányai az elektronika területén. Dolgozott Berlinben, Londonban és az Egyesült Államokban is. Készülékeit ikonoszkóp, orthikon és vidikon néven ismerték abban az időben.
1929-ben már légvédelmi célra infravörös videókamerát is készített Nagy-Britanniában. 1936-ban pedig már gyakorlatilag egy korai, teljesen lapos plazmatelevízión is dolgozott, ami a leírása szerint keretbe foglalva akár a falra is felakasztható lett volna.
Tihanyi Kálmán életének egyik legérdekesebb szakasza a második világháborúhoz kapcsolódott. 1940 nyarától a részére felállított magyar királyi Különleges Katonai Alakulat segítségével dolgozott a legnagyobb titokban egy akusztikai sugárvetítőn. A Ganz- és a Lang-gyárban készítették az eszközöket, többek között egy 2 méter átmérőjű parabolatükröt is.
1943-tól azonban a hadihelyzet romlásával egyre nehezebb helyzetbe került a feltaláló. Jó kapcsolatot ápolt Bajcsy-Zsilinszky Endrével és körével, ezért a németek térnyerése különösen rosszul érintette. Végül mivel félt, hogy találmánya a németek kezére kerül, szabotálta a munkát, amiért hűtlenséggel vádolták meg.
1944 áprilisától katonai fogházba vitték, ahol öt hónapig volt magánzárkában, vizsgálati fogságban. Innen végül kiengedték, de Szálasiék hatalomra jutása után illegalitásba kényszerült.
Bár fizikailag nagyon megviselték a háború nehézségei, végül túlélte ezt az időszakot, és már nem sokkal a harcok vége után ismét munkához látott. Nagyon sokat dolgozott különböző találmányain, aminek meg is lett a következménye. Az első szívrohamát még túlélte, de 1947 februárjában a másodikba már belehalt.
