Újabb sziklaomlások várhatók

A természet hatalmát gyakran alábecsüljük, ami olykor pusztító következményekkel jár. Erre volt példa az indiai chamoli katasztrófa idén februárban, amikor a Himalájában egy hegyoldal rázuhant az alatta lévő völgyre. Több mint kétszáz emberéletet követelt a természet pusztítása.

Több mint kétszáz ember halálát okozta az áradat Fotó: Europress/AFP

Egy több mint ötven kutatóból álló nemzetközi csoport részletes értékelést tett közzé a februárban történtekről. Az anyag több forráson alapul, a műholdas felvételektől a terepi megfigyelésekig sok szempontot figyelembe vettek a szakemberek.

A katasztrófa az indiai Uttarakhand állam Chamoli kerületében, a 6029 méteres Ronti-csúcs közvetlen közelében kezdődött. Gleccserekkel borított, több mint ötszáz méter széles és 180 méter vastag szikla zuhant a mélybe – a csapat számítása szerint csaknem 27 millió köbméter anyag hullott alá pillanatok alatt. A BBC hasonlata szerint ez a mennyiség tízszerese a gízai nagy piramisban felhalmozott kövekének. Amikor a leszakadó sziklák elérték a völgyalját, a Hirosimára ledobott atombomba erejét tizenötszörösen felülmúló energia szabadult fel. – A kőzet és a jég aránya körülbelül 80:20 százalék volt. A csaknem két kilométeres magasságból lezuhanó elegy az ütközéskor annyi hőt gerjesztett, ami az összes jeget megolvasztotta – magyarázta a BBC-nek Dan Shugar csapatvezető, a kanadai Calgary Egyetem munkatársa. Ez kritikus jelentőségű volt abból a szempontból, hogy a szikla-gleccser lavina hipermozgékonnyá válva messzire eljusson. Az ütközés során a különleges összetételű lavina tíz méter átmérőjű sziklákat is magával ragadott, a becsapódást követő légrobbanás húszhektárnyi erdőt tett tönkre.

A sziklás gleccser leszakadási helyétől 15 kilométerre található Rishiganga vízerőművet óránkénti kilencven kilométeres sebességgel robogó törmelékáradat sodorta el. Az ettől tíz kilométerre található tapovani vízerőművet az áramlás 58 kilométeres sebességgel érte el. A természeti katasztrófa nyomán életét vesztő 204 ember zöme vagy az erőműben dolgozott, vagy látogatóként tartózkodott ott. Senki sem figyelmeztette őket, hogy mi közelít feléjük.

Több mint kétszáz ember halálát okozta az áradat
Fotó: Europress/AFP

Először azt feltételezték, hogy az áramló víz nagy része egy jeges tóból származhatott. A Himalájában nagy olvadékvizek keletkeznek a gleccserek környezetében, amelyek alkalmanként gyors áradást okozhatnak. A csapat vizsgálata ezt a lehetőséget – forrás híján ­ – elvetette. A másik nagy kérdés, hogy a klímaváltozás milyen szerepet játszott a katasztrófában? A csapat arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen esemény sem tulajdonítható az éghajlat felmelegedésének, de azt állítják, hogy a Himalájában a hőmérséklet emelkedésével növekszik a sziklák leválásának gyakorisága. A gleccser zsugorodása ugyanis destabilizálja a hegyoldalakat, alapvetően megváltoztatva az alatta lévő kőzet hidrológiai és termikus viszonyait – írják a kutatók a Science magazinnak készített jelentésükben.

A kérdés most az, hogy mindez mit jelent az Uttarakhand magas hegyeiben élő és dolgozó emberek számára. Kavita Upadhyay, indiai vízügyi szakértő szerint – aki a régió természeti környezetéről és vízenergiájáról számos anyagot írt – jobban át kell gondolni a nagy infrastrukturális projektek építését egy olyan térségben, amelyet nemcsak a földcsuszamlások, hanem áradások és földrengések egy­aránt veszélyeztetnek. A szakértő szerint lehet azt mondani, hogy ilyen helyen nincs szükség vízerőművekre, de a kormányok lesöprik ezt a véleményt. A vízerőművek ugyanis munkahelyeket biztosítanak, illetve csökkentik az ország fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. Épüljenek – javasolja Kavita Upadhyay –, de egyúttal telepítsenek a veszélyre időben figyelmeztető rendszereket.