3°C Gál 2021. October 16. 
Negyven hosszúfarkú szőnyegcápakölyköt (más néven bambuszcápát) telepítettek fajmegőrző szakemberek múlt héten a Thai-öböl mélyére, segítendő a veszélyeztetett faj megmentését.
A tengerek mélyén élő, kicsiny, lassan mozgó, csíkos testű ragadozónak igen hosszú farka van, ezért is kapta nevét. Az elmúlt években sorolták a mérsékelten fenyegetett fajok közé a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján, mivel az állat igen népszerűvé vált a halakat gyűjtők és az egzotikus ételeket kedvelők körében.
„Ahelyett, hogy a legtöbb más állathoz hasonlóan a víz felületén engednénk a tengerbe őket, lemerülünk a tengeri talapzatra, hogy biztonságos térségben engedjük ki a cápakölyköket, hogy jobban biztosítsuk túlélésüket. Ha a vízfelszínen engedjük el őket, nagyobb az esély arra, hogy a nagyobb halak megeszik őket” – magyarázta Udom Krueniam thaiföldi halászati illetékes a Reuters hírügynökségnek.
A két-három hónapos barna csíkos bambuszcápákat egy számukra telepített mesterséges korallzátonynál engedték ki a búvárok a kosarakból mintegy 18 méter mélyen.
A Thai-öbölben és Délkelet-Ázsia, Japán és Észak-Ausztrália térségében élő hosszúfarkú szőnyegcápák a legkisebb tengeri ragadozók közé tartoznak, maximum 1,2 méteresre nőnek és az emberre egyáltalán nem veszélyesek.
A kutatók azt remélik, hogy az öböl mélyére engedett kölykök megtelepednek új otthonuk térségében, és szaporodni is fognak.
A kutatók nem a ragadozók által fenyegetett tengeri környezetben, hanem a szárazföldön lévő Panida BuaLangka kutatóintézet akváriumában segítik a tojások költését és a kicsinyek kikelését.
Udom szerint egy tavalyi sikeres keltetési program következtében idén több kölyköt tudnak az öbölbe telepíteni. Programjukban eddig már több mint 200 cápakölyköt engedhettek ki a Thai-öböl mélyén.
Ezek a madarak szégyentelenül hazudnak a szomszédjaiknak
Ezek az apró varjúfélék „madárhazugságokkal” próbálják meg becsapni a többi madarat, hogy azok elhagyjanak egy számukra szimpatikus területet. Teszik mindezt azért, hogy a „területfoglaló” északi szajkók beköltözhessenek és hozzájussanak az ott található, bőségesnek tűnő táplálékforrásokhoz. Új kutatások szerint ezek a varjúfélék saját állományuk figyelmeztető kiáltásait és a lehetséges jogsértők figyelmeztető kiáltásait is meg tudják különböztetni egymástól.
