Nem először szól időutazós sorozatunk a híres erdélyi bányavárosról, hiszen néhány hete a Verespatak: kinek az aranytartaléka? című részben már szó esett róla egy érdekes képeslap révén. Az írás megjelenése után nem sokkal a település megkapta a veszélyeztetett világörökségi minősítést, ami komoly akadályt gördített a természet és kultúrarombolók elé, akik ciános külszíni aranybányát terveztek létesíteni itt, Erdély szívében.
A szóban forgó cikkem eközben érdekes „karriert” futott be a román sajtóban. A tipikusan „támogatásokból” élő „függetlenek” által futtatott G4Media.ro portál vélhetően legnagyobb nézettségét produkálta az az anyag (több mint 56200-an olvasták), amit a Magyar Nemzetes verespataki írás kielemzéséből és pontatlan fordításából hoztak össze.
A román cikkből többek között kimaradt maga a Trianon szó is, pedig fontos igazodási pontnak szántam. Ám a román anyaghoz hozzászólók végeláthatatlan puffogása, és a szokásos Dnyesztertől a Tiszáig szlogen ismételgetése mellett érdemben semmit nem tudtak kezdeni azzal, hogy Verespataknak magyar múltja is van, és ezt alapjaiban nem csak a képeslapok bizonyítják. Elég hozzá egy régebbi térkép.
Ám, ha már a román sajtó ennyire érdeklődik, akkor prezentáljunk nekik most egy olyan képeslapot is, ami még erőteljesebben bizonyítja a verespataki magyar múltat a hátlapjával együtt. Ezen a közel 110 éves felvételen balról jobbra haladva az unitárius, a református és a római-katolikus templomot láthatjuk.1848–49-ben, amikor a románság feltüzelt része (mert voltak ám jóhiszeműek is, csak hát kevesen) szabályos etnikai tisztogatással roppantotta meg a magyarság jelenlétét a térségben, ezeknek a ma is álló templomoknak akkor is magyar volt a papjuk, s a gyülekezetük is. Az aranybányászatáról híres Verespatak plébánosa, Thót István 812 katolikus számára teljesített szolgálatot a magyar forradalom és szabadságharc idején. Az unitárius pap, aki sajnos a mészárlás áldozata lett, pedig Fűzi Sándor névre hallgatott. A református pap neve is nyilván magyar lehetett, ez nem kérdés.
