Árvízi kockázatok csökkentése az árterek helyreállításával

A 19-20. századi folyószabályozások során Európában az árterek 70 százalékát, Magyarországon a 95 százalékát elválasztották a folyóktól. Az árterek helyreállítása együttesen ad megoldást az árvízkockázat csökkentésére, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, valamint számos társadalmi szolgáltatás fenntartására. A végéhez közeledő Interreg Danube Floodplain elnevezésű nemzetközi projekt azt a célt tűzte ki, hogy a Duna vízgyűjtőjén lévő árterületek helyreállításának vizsgálatával hozzájáruljon ezen együttes előnyök maximalizálásához – írja az Origó.

Részlet a videóból Forrás: YouTube

A korábbi árterek zöme a folyószabályozások után az árvízvédelmi töltéseken kívülre került, ezért ugyanannak a vízmennyiségnek a töltésekkel beszűkített folyón kell lefolynia. Ilyen módon a rekordárvizek elleni védekezés és a kisebb árvizek hasznosítása is egyre nagyobb akadályokba ütközik. Nem használjuk ki azokat a gazdasági lehetőségeket sem, amelyek a többletvizek hasznosításából keletkeznének, és amelyek megélhetést nyújthatnának a helyi lakosságnak.

A többletvizek hasznosítása egyúttal az ökológiai állapotnak is kedvezne, hiszen ha olyan, tájba illő gazdálkodási módokat választunk (például ártéri gazdálkodás), amelyeket nem a természet ellenében kell kiviteleznünk, hanem annak segítségével, akkor sokkal kisebb befektetéssel érhetők el jobb eredmények úgy, hogy közben az ökoszisztéma állapota javul.

A helyreállított árterek továbbá pihenésre és rekreációra is alkalmasak.

A Danube Floodplain projekt azt vizsgálta, hogyan és hol lehetne az ártereket újra alkalmassá tenni az időjárási szélsőségek mérséklésére, javítva az élőhelyek állapotát és a velük összhangban kivitelezhető gazdálkodási módokat is.

Részlet a videóból
Fotó: YouTube

A projekt keretében számos, erre alkalmas területet jelöltek ki, egy-egy konkrét mintaterületen megvizsgálták az ártér-helyreállítás megvalósíthatóságát és a térség lakossága számára generált előnyöket. A vizsgálatok kiterjedtek az árvízi védekezésben előálló előnyökre is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb vizsgált mintaterületen az elöntött terület nagyságának növekedése – a töltések áthelyezésének nyomán – növeli a tározható vízmennyiséget, valamint csökkenti az árvízvízszintet. Ha a rekordárvízhozamban akár csak időbeli eltolódást sikerül elérni, azzal már idő nyerhető a védekezésre.

Az ártereken tározott vízmennyiség az árvizek levonulása után mérsékli az aszályt és növeli a terméshozamokat.

Mivel azonban a helyreállítás hatása az árvízkockázat csökkentésében főként lokálisan érzékelhető, a hatékonyság érdekében minél több ártér helyreállítására van szükség.

A Magyarországon kijelölt mintaterület, Fokorúpuszta a Közép-Tisza-vidéken, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, Besenyszög közelében. A projektben komplex ártér-helyreállítás vizsgálata valósult meg, amely figyelembe veszi az árvízi kockázat csökkentését, valamint az ökológiai hasznokat is. A tervezett beavatkozások között töltésáthelyezés, vizes élőhely kialakítása és tájrehabilitáció is megtalálható. A fejlesztések során kiemelt figyelmet kapott a terület fenntarthatósága, valamint az egykori területhasználat visszaállítása. Az előirányzott ártér-helyreállítási intézkedések jelenleg kivitelezés alatt állnak. Az új töltés már elkészült a területen, valamint folyamatban van a vizes élőhely és az új területhasználat (rét/legelő) kialakítása is. Az itt elvégzett beavatkozások jó alapul szolgálhatnak az elkövetkező évek hasonló jellegű ártér-visszacsatolásához, valamint a megszerzett tapasztalatok felhasználhatók más, hasonló jellegű folyószakaszok helyreállítása esetében is.

„A vízügyi ágazat a fenntartható árvízvédelem kialakításánál a legteljesebb mértékben figyelembe veszi az ökológiai szempontokat.

A tiszai árvízvédelem alapgondolata évtizedek óta a „teret a folyóknak” elv, amelybe beletartozik, hogy a folyók hullámterét – ahol lehetséges – töltésáthelyezésekkel bővítjük ki.A mély árterek reaktiválható területein pedig árvízi tározók jöttek létre.

A meglévő hullámtereken az árvízi szempontokat is érvényesíteni kell. Erre nagyszerű lehetőséget kínál a hullámterekre eredetileg jellemző tájszerkezet, az erdők, rétek, legelők, holtágak, vagyis az élőhelyek összessége, ami jelenleg az erdők irányába tolódott el. Az eredeti mozaikos szerkezet azonban jobban támogatja az árvízi biztonságot.

A Közép-Tiszán ezek a szempontok érvényesülnek, tíz töltésáthelyezés eredményeként közel 1500 hektár lett ismét a hullámtér része, ennyivel több teret adtunk a folyónak.

Jó példája a fenntartható vízgazdálkodásnak, ezen belül árvízvédelemnek a Bivaly-tó térsége, amely több mint 15 éve egyesíti a vízgazdálkodás és az ökológia értékeit” – fejtette ki gondolatait Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) igazgatója.

„Magyarországon a világátlagnál is több vizes élőhelyet vesztettünk az elmúlt mintegy száz év során. Pedig ezeknek a fajban gazdag élőhelyeknek fontos klímaszabályozó szerepe is van.

Különösen hazánkban, ahol klimatikus okok miatt több víz párolog el, mint amennyi csapadék formájában lehullik. Ahol lehet, vissza kell adnunk a folyóknak az ártereiket. Mindez nemcsak a természetnek, hanem a társadalomnak és a gazdálkodóknak is előnyös” – tette hozzá Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: YouTube/Képernyőfotó