Erdély 1918. év végi román megszállása után a hódítók megkövetelték a magyar állami tisztviselőktől I. Ferdinánd királyra az úgynevezett hűségeskü letételét. Mivel a túlnyomó többség ennek nem tett eleget, megfosztották őket állásuktól, azaz megélhetésüktől. Közülük 1918 és 1924 között közel 190 ezer hivatalnok, tanár, tanító menekült el üres kézzel, vagyon nélkül Magyarországra. Az állam eleinte sem lakást, sem munkát nem tudott biztosítani nekik. Ideiglenesen használaton kívüli vasúti kocsikban lettek elhelyezve, ezért a köznyelv vagonlakóknak nevezte el őket. Elsősorban az ő, de tágabb értelemben véve az erdélyi menekült értelmiségiek közösségi életének megszervezésére alakult 1920–1921-ben a Hargitaváralja Jelképes Székely Község elnevezésű egyesület. Támogatásuk jeléül olyan közéleti személyiségek léptek be, mint, Ravasz László református, Raffay Sándor evangélikus püspök, Józan Miklós unitárius püspökhelyettes, Szádeczky Kardoss Lajost történetíró. Megalakulásuk történetét a község első főbírója, Gagyhy Dénes lírai novellájában tette közzé. A fővárosi központ mellett az országban több hasonló elven működő társközség is alakult.

1941-ben indult meg a szervezés és a gyűjtés egy budapesti Székely Ház létesítésére. Célja a fővárosban lévő székely intézmények közös elhelyezése, főiskolás kollégium megteremtése, iparostanoncok és háztartási alkalmazottak számára bentlakás jellegű otthon, a Székelyföldről Budapestre érkezők részére pedig vendégszobák létesítése volt. Továbbá üzlethelyiségek kialakítása, amelyekben erdélyi népművészeti, háziipari termékeket lehetett volna árusítani.
1942-ben a pesti Vigadóban Hargitaváralja székely estet rendezett, amelynek tiszta jövedelmét a ház építési költségeire ajánlották fel a szervezők. 1943. január 31-én Hargitaváralja Jelképes Székely Község, a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, a Kaláka Munkaszövetkezet, valamint a székely társadalom tagjainak üzletrészjegyzésével megalakult a Székely Ház Szövetkezet. A tervek szerint a ház a Keleti pályaudvar mögötti területen épült volna fel, azonban a munka el sem kezdődött Budapest szovjet megszállásáig.