Csak a rádiócsillagászati megfigyelések mutatták ki a fémes felszínt
A teleszkópos csillagászat hajnalától – Galilei 1610-ben történt első távcsöves észlelésétől – majdnem két évszázadot kellett várni az első kisbolygó felfedezéséig. A Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroida-öv első égitestét, a Ceres törpebolygót Giuseppe Piazzi itáliai csillagász fedezte fel, 1801. január elsején.
Az ezt követő években az észlelési technika fejlődésének köszönhetően sorra fedezték fel az egyre újabb kisbolygókat, elsőként a legnagyobbakat, köztük a Júnót, a Pallast és a Vestát. (Valamivel több, mint egy évszázaddal Piazzi felfedezése után, az 1920-as években már közel ezer kisbolygót, illetve aszteroidát katalogizáltak, de napjainkban is minden évben újabb és újabb aszteroidákat azonosítanak.)
Piazzi mérföldkőnek számító első észlelése után az 1852. március 17-én felfedezett Psyche volt a tizenhatodik azonosított aszteroida.
Annibale de Gasparis nápolyi csillagász, a kisbolygó felfedezője a görög mitológia királylányáról, Erósz feleségéről nevezte el az aszteroidát. A 200 kilométer átmérőjű égitest fémes anyagát azonban csak a XX. század közepén, a rádiócsillagászati mérések mutatták ki.
Ekkor sorolták a psychét az úgynevezett M típusú kisbolygók közé.
Ezek az aszteroidák a kisbolygók egy egészen sajátos típusát alkotják, mivel a felszínűket fémes anyagok uralják.
Mindezt az általuk visszavert fény színképének jellegzetes spektrumlefutása tárja fel, ami nagyon hasonló a vasmeteoritok reflexiós színképéhez. A Psyche napközelsége idején hozzávetőleg 2,5 csillagászati egységre (CSE) közelíti meg központi csillagunkat, a Naptól mért legnagyobb távolsága pedig 3,3 CSE. ( Egy csillagászati egység egyenlő a Föld–Nap közepes távolsággal, ami 149,9 millió kilométer.) A Psyche egyedi különlegessége azonban nem az előző jellemzőkben, hanem a kisbolygó rendkívüli anyagösszetételében rejlik.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
