41 százalék német, 40 százalék magyar, 15 százalék szlovák. Ez volt a népességaránya Pozsonynak, Magyarország régi fővárosának, amikor ez a Ligetfalu felől fotózott képeslap 1907 nyarán útra kelt a közeli Győrbe. Messze volt még a légből kapott új név, a Bratislava és a csehszlovák megszállás ellen tiltakozókra zúdított pozsonyi sortűz is.
Messzinek és hihetetlennek tűnt a népirtás is, ami 1945-ben Pozsonyligetfalun történt. S kifürkészhetetlenül távoliak voltak az 1960-as évek, amikor beékelték a pozsonyi vár és régi koronázó templomunk, a Szent Márton-dóm közé a Szlovák Nemzeti Felkelés hídját. Azt a monstrumot, aminek áldozatul esett az Óváros egy része, a képeslap központi részén látható Váralja is.
A tíz évvel ezelőtti népszámlálás alapján 14 119 magyar lakta Szlovákia fővárosát, ami 3,4 százalékos arány a több mint négyszázezresre duzzasztott település lakosságából. 1907-ben a szlovákok lakták ennyien Pozsonyt, sőt még ennél is kevesebben.
Sorozatunk következő, 18. részében egy eldugott, de gyönyörű fekvésű székely fürdő mutatja meg magát az 1940-es évekből.
A sorozat további epizódjait ITT tekintheti meg.
Borítókép: 1907-ben egy nap alatt megérkezett a posta Győrből Pozsonyba. Ma ez nehezen sikerülne. Forrás: Balázs D. Attila
