A régebbi időkben feladott magyar képeslapok bájához szervesen hozzátartoznak a míves, tiszteletteljes megszólítások. A Méltóságos, Tekintetes, Szépreményű, illetve Nagyságos úrasszonyoknak, kisasszonyoknak, illetve úrleányoknak kijáró címeket jólesik olvasni több évtized távlatából is. A képünkön szereplő kolozsvári úrhölgyek postaládájába is ilyen megszólításokkal tűzdelt lapok érkezhettek nap mint nap.
Ám kevesen tudják, hogy e kedves megszólításaink irigylésre méltónak számítottak a 20-as 30-as években – a megszállás alatt – az erdélyi „román intelligencia” körében. Tonelli Sándor említi Utazás Erdélyben és Erdély körül című korokat átívelő útirajzában, hogy a román nyelv a címzések magyar változatait nem ismerte. A „címkórságról” írja, hogy Kolozsvárott mosolyogva beszéltek egy volt miniszter feleségéről, aki azért tartott magyar cselédséget, hogy megkapja a szívének jóleső címzést: – Kegyelmes asszony…
A lapunk alapját képező fénykép 1940. szeptember 15-én készült. Azon a napon, ami Kolozsvár valódi városnapja lehetne. Ekkor zúdult ki ugyanis az utcákra a helyi magyarság, hogy köszöntse az országgyarapító kormányzót, Horthy Miklóst és annak kíséretét, valamint csapatait. A felelős Magyarországot – ahogy Márai Sándor írta, aki maga is jelen volt a bevonuláskor.
Azokban a várva várt percekben készült ez a különösen ritka felvétel, amin az Él Erdély! 1940 feliratú címeres zászlót láthatjuk. Az ünnepre sebtében készített lobogót valódi kegyelmes és méltóságos asszonyok koszorúja övezi, akik addig minden egyes nap meg kellett harcoljanak magyarságukért, a kolozsvári magyar tudat továbbélesztéséért. Hogy legyen mit átadni az utókornak.
Az Időutazás a magyar múltba 23. része régi országunk peremére, a délvidéki Fehértemplomra kalauzol majd.
A sorozat további epizódjait ITT tekintheti meg.
Borítókép: Erdély felszabadulásának emlékére. Kolozsvár. 1940. szeptember 15. Barasits kiadás, Budapest (Balázs D. Attila gyűjteményéből)
