Az a gyűjtő, aki szenvedélyének már hosszabb ideje, adott esetben több mint egy évtizede hódol, az akár több százezernyi képeslaptípussal találkozhat. Jómagam is közelítek a millióhoz, hiszen a válogatás, vagyis a „vadászat”, sok találkozást eredményezett. Az eltelt idő, a tapasztalat mellett nagy kalandot is jelent, hiszen átlagon felüli lapokkal hozhat össze a sors. De hogy mi az átlagon felüli, az egy igen sokrétű történet.
Van, akinek ez a tényező a képeslap sérülésmentességét jelenti, akad, akinek a régiséget, vagy a dokumentumértéket. De van olyan gyűjtő, akinek a ritkaságot takarja, s persze van, akinek mi mást, mint a szépséget, ami megint csak egy nagyon tág – gyűjtési – fogalom. Ez az 1911-ben feladott kaposvári képeslap a sorjázó bérkocsikkal, háttérben a Nagyboldogasszony-székesegyházzal, az én szememben is magát a nagybetűs „Szép képeslapot” testesíti meg, hiszen egy mozgalmas, arányos, pontosan színezett, igényes felvételt mutat Somogy vármegye székvárosáról. Mindezt tetézi, hogy a fotográfia jobb szélén feltűnik egy nagy, címeres magyar zászló is, ami számomra mindig hozzáad egy réges-régi képes levelezőlap értékéhez. Mert a „lobogófaktortól” az igazi magyar gyűjtő szíve mindig megdobban.
Az Időutazás a magyar múltba 33. része egy hihetetlen időforgatagba került tasnádi felvételt mutat be.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: A kaposvári Erzsébet utca a székesegyházzal. Fenyvesi Béla 1911-ben postára adott helyi képeslapkiadása. (Balázs D. Attila gyűjteménye)
