A parlagi sas és a túzok nincs veszélyben

Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya. A kontinensen élő fajok legfrissebb vörös listája szerint – a jelentést a madárvédelem világszervezete, a BirdLife International állította össze – minden ötödik madárfajt a kihalás fenyegeti.

Dévaványa, 2018. április 4. Túzokkakas dürgése, násztánca a Körös-Maros Nemzeti Park területén, a Békés megyei Dévaványa határában 2018. április 4-én. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Az elemzés 544 Európában előforduló madárfaj veszélyeztetettségét, kihalási kockázatát értékelte a kontinens teljes területéről származó adatok alapján. 1994 óta ez a negyedik átfogó értékelés, a legutóbbi 2015-ben készült. A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy Európában a madárfajok csaknem húsz százaléka valamilyen mértékben veszélyeztetett. 71 faj (13 százalék) tartozik a veszélyeztetett kategóriába, ezek esetében közvetlenül fennáll annak a veszélye, hogy teljesen eltűnnek a kontinensünkről, további 35 faj (hat százalék) mérsékelten fenyegetett. Mivel az európai madárfajok ötöde (103 faj) szinte kizárólag a kontinensen fordul elő, így ezeknél a regionális adatok egyben a világállományra is vonatkoznak. Európából az elmúlt hat évben három faj – guvatfürj, talpastyúk, fenyősármány – tűnt el.

Az őshonos madárfajok állományának csökkenését az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás okozza. 

A tengeri madarak, a vízimadarak, a parti madarak és a ragadozók a legveszélyeztetettebb és leggyorsabban csökkenő állományú madárcsoportok. – Az eredmények riasztóak, de nem vagyunk meglepve – idézte az MTI Anna Stanevát, a BirdLife európai és közép-ázsiai vezetőjét. A természetvédő szerint rendszerszintű fenyegetésről kell beszélni, ami szoros kapcsolatban van azzal, ahogy a társadalmunk működik és ahogyan használjuk forrásainkat.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint a szomorú tendenciák alól hazánk sem kivétel. 

– Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok állománya jelentősen, nagyjából harmadával csökkent. A másik vesztes a hosszú távú vonulók (Afrikában a Szaharán túl telelők) csoportja, amely ugyanilyen mértékű csökkenést mutat. A vesztesekre példa a cigánycsuk, a tövisszúró gébics, a mezei pacsirta, az énekes nádiposzáta, illetve a berki tücsökmadár. Vannak természetesen nyertesek is. Egyrészt a természetvédelmi intézkedések nyertesei – ilyen a túzok, a szalakóta és a parlagi sas –, illetve olyan fajok, amelyekre a változó körülmények kedvezően hatottak. Urbanizálódni voltak képesek, vagy az élőhelyeik kiterjedése növekedett. Erre példa a barátposzáta, az örvös galamb, az erdei pinty és a vörösbegy – tájékoztatott Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ügyvezetője.

A nálunk is csökkenő állományú fürj több dél-európai országban még mindig vadászható, de illegális vadászata is jellemző. A vetési varjút Európában a kipusztulás fenyegeti. Itthon az intenzív mérgezések és fészekkilövések következtében a nyolcvanas évekre jelentősen megfogyatkozott, csak a 2010-es években tapasztalhattuk az állomány stabilizálódását. A kék vércse hazai költő­állománya 2006-ban hatszáz párral érte el az eddig ismert minimumát. Ezt követően a fajmegőrzési programok hatására gyors növekedéssel ezer pár felett stabilizálódott.

Hazánk emblematikus ragadozó madara, a kerecsensólyom is közelebb sodródott a kipusztuláshoz.

Hazai állománya részben a hatékony védelmi intézkedéseknek köszönhetően a nyolcvanas évektől lassan, de folyamatosan növekedett, de az elmúlt évtizedben megállt ez a folyamat, sőt bizonyos területeken jelentős állománycsökkenést tapasztaltak a szakemberek. Mivel a faj európai állományának jelentős része Magyarországon él, megőrzése – a kék vércséhez hasonlóan – a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata.

Borítókép: MTI/Kovács Attila