A genetikai szekvenálás és az állatok biológiájának megértése már azt is megmutatta, hogy mely lények a legalkalmasabbak egy-egy „küldetésre”. Míg a kutatásokban már nem vesznek részt „kutyás űrhajósok”, a patkányok, a gyümölcslegyek, medveállatkák és még a medúzák is tovább bővítik a biológiával kapcsolatos ismereteinket az űrben és a Földön egyaránt.
A szakemberek úgy vélik: a tanulmányok egy napon talán annak a kulcsát is rejthetik, hogy az emberek eljuthassanak a Naprendszerünk külső részeire, és hogy a tudomány jobban tudja kezelni a földhöz kötött betegségeket, mint például a csontritkulást.

A korai repülések kezdetei és eredményei (1947–1960)
Az emberek már a XVIII. században elkezdtek gondolkodni a nagy magasságban való repülés hatásain, miközben a hőlégballonos úttörők egy birkát, egy kacsát és egy kakast küldtek az égbe a találmányuk franciaországi bemutatója során. A második világháborút követően a ballisztikus rakéták és az atomtechnika fejlődése nyitott utat az ilyen utazások lehetőségeinek további vizsgálatához.
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió tudósai által vezetett korai próbálkozások az űrutazás feltételeinek és lehetséges korlátjainak tanulmányozására összpontosítottak.
Olyan kérdésekre keresték a választ, mint például képes lehet-e az ember túlélni azt az erőt és sebességet, amely ahhoz szükséges, hogy elhagyjuk a gravitációt? Vagy, hogy biztonságban visszatérhetünk-e vagy sem? A kutatók ekkor, a válaszokat keresve fordultak az állatok felé.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!