A standard modell írja le az univerzumot felépítő ismert részecskéket és a köztük lévő interakciókat. Ez a mai napig kiállt minden kísérleti tesztet, mégis, a fizikusok tudják, hogy mégsem komplett.
Nem tartalmazza a gravitációs erőt, nem ad számot arról, hogy az ősrobbanás alatt hogyan jött létre az anyag, és nem tartalmaz részecskéket, ami megmagyarázhatná a sötét anyagot, amelyből ötször annyi van, mint a körülöttünk lévő látható világot felépítő anyagból. Ezért a fizikusok régóta a standard modellen túli fizika jeleire vadásznak, ami segíthet e rejtélyek egy részét megfejteni.
Új részecskék és erők keresésnek egyik legjobb módja az úgynevezett szép kvarkok tanulmányozása. Ezek a minden atommagot felépítő úgynevezett fel- és lekvarkok egzotikus kuzinjai. A szép kvarkok nem nagy mennyiségben léteznek a világban és hihetetlenül rövid életűek — átlagosan csak a másodperc trilliomod részéig „élnek”, mielőtt átalakulnak, vagy más részecskékké bomlanak.
A CERN részecskegyorsítójában, a nagy hadronütköztetőben azonban minden évben több milliárd szép kvarkot hoznak létre, melyet egy erre a célra épített érzékelő, az LHCB rögzít.
