Miután megtudta, hogy a császári udvar a magyar törvények mellőzésével akarja őt elítélni, 1701. november 7-éről 8-ára virradó éjjel megszökött bécsújhelyi börtönéből II. Rákóczi Ferenc.
Heródes nem rettegett jobban a Gyermektől, mint a Habsburg-házi I. Lipót és udvara II. Rákóczi Ferenctől
– írta Benkő Samu Széchenyi-díjas erdélyi magyar művelődéstörténész Rákóczi Vallomások című művének előszavában. Amikor kitudódott, hogy a herceg felvette a kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal, Bécs pánikszerűen elfogatta.
I. Lipót Habsburg császár utasítására 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt Rákóczi Ferencet, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták. A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését, és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért.
Felesége Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnő nem hagyta cserben a későbbi fejedelmet, amint tehette, minden befolyását latba vetette férje kiszabadításáért, lefizette a bécsújhelyi börtön parancsnokát, és elhitette vele, hogy a szöktetést befolyásos emberek támogatják – írja a Híradó.hu cikke.
Rákóczi kivégzése esetén sokan európai diplomáciai bonyodalmaktól tartottak, így eshetett meg, hogy a bécsi intrikák szövevényes hálójában ellenérdekek is csatába szálltak a császári akarattal szembe. A szökésben állítólag közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is. A lelépéshez viszont közvetlenül asszisztált Gottfried Lehmann kapitány, a Rákóczit őrző dragonyos szakasz parancsnoka.
A börtönparancsnok eleinte Rákóczit bűnösnek tartotta, és szigorúan őriztette, az étkezések alkalmával például személyesen vágta apróra a húst és kenyeret, nehogy a fogolyhoz elrejtett tárgyat csempészhessenek be, de keménysége, ahogy a fogvatartottat kezdte megismerni, egyre inkább enyhült.
1701. november 7-én este Lehmann kapitány és a parancsnok öccse egy dragonyos-egyenruhával keresték fel zárkájában a későbbi fejedelmet. A legendák szerint elküldték Rákóczi szobája elől az őrt. A rab átvedlett dragonyossá, és egy jókora zsákot a vállára véve követte a kapu felé Lehmannékat. A folyosókon járók ügyet se vetettek a dragonyosra, a kapunál az őrség még tisztelgett is a kis társaságnak – meséli a cikk.
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem rövid hajas portréja a Vay Ádám Múzeum gyűjteményéből (Fotó: MTI/Reprodukció)
Rákóczi alakja senkinek sem tűnt fel, egy magas, bajszos, a Castelli-ezred egyenruhájába öltözött fiatal dragonyost láttak. A börtönkapun kívül egy korábban előkészített lóra ült és kilovagolt Bécsújhely kapuján. Az őrség itt se foglalkozott vele.
Rövid idő múlva Magyarország minden vármegyéjében kihirdették I. Lipót császár rendeletét: aki élve adja kézbe Rákóczit, tízezer forintot kap; hatezret, aki holtan. Ki meg rejtőzteti, tud felőle, de hallgat, annak még az anyjától szopott tej is keserűre fordul a szájában – hirdette a felhívás.
December végén négy nagyobb városban Lehmann kapitány négybe vágott testének darabjait tűzték ki elrettentő például. Az udvar arra gyanakodott, hogy a fejedelem magyarlakta területen tartózkodik, ezért nem találtak rá.
Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült, 1703-ban a kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére – írja a cikk.
Az eredeti írás ITT érhető el.
Borítókép: II. Rákóczi Ferenc (Fotó: MTI/Reprodukció)
